Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

Továbbá módosításokat is tettünk a szakaszon, melyeknek lényege, hogy kimondatik, miszerint, ha a szakasz merev alkalmazása káros volna, ugy ezt külön könyvvizsgálattal lehetne korrigálni. Elhagytuk a szakasz második bekezdését is ama intenciónál fogva, amely a bizottságra nézve a legfontosabb volt, szociális szempontból. Az alkalmazottak adóját tehát ezután sem vonják le a vállalatok az alkalmazottak fizetéséből, mert hiszen, ha ezt a bekezdést fentartottuk volna, ez csak az alkalmazottakra lett volna káros, mert akkor a vállalatok a kereseti adó fizetését nem vállalták volna magukra, mint ahogy ez ma szokásos. A társulati adó tekintetében megállapított kulcsok nagyjában megfelelnek az eddigieknek. A tantiém-adónál van mérséklés, de ez elöl kitérni azért nem lehetett, mert az eddigi kulcsok oly magasak voltak, amilyenekre a külföldi pénzügyi törvényhozásokban is alig van példa. A jövedelmi adó kulcsoknál az lényeges, hogy az értékhatárok felfelé vannak emelve, ezek tehát az adózóknak kedveznek. Csak egy körülményt említek; a nagy családtagu adózóknál azt a további kedvezményt tartotta szükségesnek a bizottság, hogy t. i. az adóalapnak megfelelő adótételnél három fokozattal enyhébb alkalmazandó az esetben, ha az adózó polgárnak nyolc vagy ennél is több családtagja van. (Helyeslés jobbról.) A jövedelemadó tekintetében igen fontos rendelkezést tartalmaz a 18. §. Tudvalevő, hogy az adócsalásra vonatkozólag elfogadott törvényünk a jövedelem- és vagyonadóra nem terjesztetett ki. A pénzügyi kormány igen helyesen, tekintettel ezen adóknak konstrukciójára, az adócsalási szakaszt ma még bevezetni nem akarja, azonban meg óhajtja szüntetni — és azt hiszem, e tekintetben nemcsak az együttes bizottságnak, hanem a ház plénumának tetszésével is találkozunk — azokat a visszaéléseket, amelyek a jövedelem- és vagyonadóalap elvonását célzóan történnek a könyvek vezetésében. Ma már valóságos mesterség fejlődött ki a könyvek vezetése tekintetében, olyan könyvek vezetése tekintetében, amelyek nem a tényleges állapotot mutatják, hanem a fináncok félrevezetésére szolgálnak. Hogy ezek a visszaélések megtoroltathassanak, azt hiszem, erre legmegfelelőbb az imént emiilett 18. §-nak az a rendelkezése, hogy ezekre az adócsalásra vonatkozó szakaszt alkalmazzuk. A bizottság ezt el is fogadta, mégis azzal a megszorítással, hogy a könyvvezetés tényleg olyan legyen, amely a pénzügyi hatóságot félre is vezeti. Nem óhajtom azokat a részletes rendelkezéseket ismertetni, amelyek arra vonatkoznak, hogy az uj kivetés a jövedelem- és vagyonadó tekintetében mikor mellőztessék, és mégis utalok rá, hogy a bizottság itt is további enyhítéseket hozott be. Egyrészt csak akkor engedi meg a pénzügyi hatóságoknak az uj kivetés mellőzését, ha nem tiz, hanem húsz százalékos többletet talál az illető adózónál akár jövedelmi, akár vagyoni szempontból. Viszont meg akarja könnyíteni azok részére, akikre ez a petrifikációs rendszer káros, mert ezek a bevalláshoz akkor is ragaszkodhatnak és kérhetik az uj kivetést, ha a régi kivetést nem »aránytalanul soknak«, hanem csak »soknak« tartják magukra nézve. f Áttérek most már az illetékek és a forgalmi adó kérdésére. Nem lehet nekem a feladatom — mert bizonyára a pénzügyminister ur bővebben ki fog térni erre a kérdésre — a forgalmi adóval általában kapcsolatos közgezdasági panaszokat itt ismertetni. E helyett regisztrálom azokat az eléggé mélyreható és komoly intézkedéseket, amelyeket a törvényjavaslat a bizottság által elfogadott szövegben hoz. Elsősorban megemlítem, hogy illetékmentességet állapit meg bizonyos diplomáciai testületek házvételénél, azután arra a rendkívül méltánylandó esetre, amidőn repatriáló magyar állampolgárok az elszakított részekről átjővén, birtokaikat átcserélték. Itt főkéntj az ; öröklési és a vagyonátruházási illetékről szeretnék néhány szót szólani. Tudvalevő, hogy az öröklési és ajándékozási illetékről szóló törvény, amelyet még az első nemzetgyűlés hozott, rendkívül súlyos, itt-ott majdnem vagyonelkobzó természetű százalékokat állapított meg. E tekintetben rá merek mutatni, és pedig nyomatékosan merek rámutatni, hogy a javaslat igen-igen lényeges enyhítést hozott. így rámutatok arra, hogy melyik az a két momentum, amely különösen ezeket az enyhítéseket magában foglalja. Az első a következő: Amint bölcsen méltóztatnak tudni, az illetékkötelezettek öt kategóriába vannak rokonsági fokozatok szerint beosztva. A javaslat minden csoportnál a minimális illetékhatárt 5000 pengőről 50.000 pengőre emelte, ami tizszeres értékhatáremelkedés, aminek folytán merem állítani, hogy az Összes alsó kategóriák — hogy ugy fejezzem ki magamat — a kis- és középpolgári elemek vagyona mind a minimális kulcs alá esik. A javaslat megváltoztatta az egész kulcsszisztémát is az öt csoporton belül akként, hogy az egyes kulcsok leszállittattak. Ez a mérséklés 3ii%-tól 44%-ig terjed, úgyhogy a maximális kulcs az első csoportban, amely eddig 18% volt, most 10% lett, a legutolsó csoportban, ahol 45% volt, leszállittatott 30%-ra. Szó szerint és számszerűleg is ugyanez a helyzet az ajándékozási illetékek tekintetében is. Fontos rendelkezése a 24. §-nak a törvényszerű legkisebb érték megállapítása tekintetében lefektetett az az alapelv, hogy a földadó alá eső ingatlanoknál nem ugy, mint az eredeti javaslat, t. i. 30-szoros, hanem 25-szörös értéket állapit meg. A házadónál, eltérve az eddigi rendszertől, amely esetenként a házbér mindenkori nagyságához igazodóan rendeletileg állapította meg a házérték minimumát, a javaslat a valuta állandósága és a házviszonyok tekintetében is beállott konszolidáció folytán kimondja azt a generális elvet, hogy a nyers házadóalap tizenötszörösét veszi minimális értékül. Az illetékegyenértéknél megszünteti a javaslat azt az anomáliát, hogy bizonyos kategóriák kötelesek voltak úgy ingó, mint ingatlan vagyonuk után illetékegyenértéket fizetni. De lényegesebb rendelkezés az a másik, amely megszünteti azt a megszorító rendelkezést, hogy bizonyos vállalatok, amelyek — hogy ugy mondjam — üzletszerüleg foglalkoznak építkezésekkel, nem kapták meg azt a bizonyos 1 izé vi mentességet. Miután éppen az épitkezés előmozdításának nagy elve vonul végig az egész törvényjavaslaton, ezt a bifurkációt a javaslat megszüntette. Az ítéleti illetéknél majdnem általános volt a három percentes kulcs, amely nemzetközi összehasonlításban is igen magas volt. Az itt közölt kulcsok körülbelül 2%-osak, s az a magasabb szubsztrátumáknál emelkedik 3%-ig. A fokozatos illeték eddigi rendszere most, amely — hogy ugy mondjam — a magyar fináncszabályokba beidegződött, meglehetősen tökéletlen vult. Ennek a rendszernek legnagyobb hibája az volt, hogy túlságosan merev volt. Fokozatokba skatulyázott be olyan ügyleteket, amelyek egymástól is eltérőek voltak, eltekintve attól, hogy a fokozatok százaléka is igen magas volt. Az itt behozott ujjitásokat négy csoportba oszthatjuk. Az első az, hogy általában a százalékokat csökkentettük. Azután arányosítottuk az illetéket az egyes ügyletek között az eddigi rendszertől eltérően, tehát olyan ügyleteknél is, amelyek eddig ugyanazon fokozat alá estek. Viszont a javaslat a pénzügy50 Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön.