Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-8

jogi aggályaik lehetnek talán, ha ezt a felhatal­mazást szivesén megadja, mert hiszen ez az adó­zók részére lényeges könnyitést jeient, A 4. § egy uj szakasz szemben a nemzet­gyűlési javaslattal s a házadómentességek tekin­tetében három stipulációt tartalmaz. Az első ki­mondja azt, hogy viszonosság esetén bizonyos külföldi kultúrintézményeink érdekében adó­mentességet vagyunk hajlandók biztosítani, tudni­illik az itt lévő idegen kultúrintézmények részére, amennyiben azok a külföldi kultúrintézményeink, melyeket tudvalevőleg a közoktatásügyi minister ur nagy ambieióval állit fel a külföldön, szintén házadómentességet élveznek. A második rendel­kezés ebben a tekintetben — a rangsorban talajdonképen a legelső — az, hogy a házadó­mentességek tekintetében fennálló és majdnem áttekinthetetlen, zilált kodifikatorius állapotokat megszünteti és kimondja, hogy az ezek tekin­tetében fennálló különleges törvények immár megszűnnek és most már egy egységes törvény­nyel van szabályozva. A harmadik lényeges intézkedés a bérbeadás esetén fennálló házadó­mentességet szabályozza. Ebben a tekintetben a szakasznak csak egy lényeges intézkedésére vagyok bátor rámutatni, — amely tulaj donképen a szövegben nincs benne, de a contrario meg­állapítható — hogy tudniillik az állam nem óhajtja magának továbbra is igénybe venni a saját tulajdonában lévő, de bérbeadott épületekre nézve a házadómentességet. Bár az első pilla­natra ugy látszik, hogy amit az állam elvesz, azt meg is kapja, de tekintettel arra, hogy a házadó önkormányzati adóalap, igazságtalannak látszott, hogy az önkormányzatokat az állam a maga részére megállapított adómentességgel meg­károsítsa, s épen ezért e tekintetben lojális az államkincstár: csak egész kivételes esetben ki­van ja a maga részére az adómentességet meg­állapítani. Az 5. szakasz a házadócsalás egy külöoleges esetét szabályozza, amire azért volt szükség, mert az utóbbi időben egyes háztulajdonosok zug pénz­ügyi szakjogászok tanácsára azzal a csalafinta­sággal éltek, hogy a legutolsó lakbérnegyedben önként leszállították a lakbért és igy lényegesen kisebb lett az adóalap. Ez tulajdonképen kimeríti az adócsalás minden ismérvét és ezért e tekin­tetben preventív intézkedésre volt szükség. Az adómentesség tartama tekintetében is lé­nyeges nóvumot foglal magában a javaslat. Ez a novum az, hogy a pénzügyi kormány —hapedig a javaslatot elfogadja a Ház, a törvényhozás — nem óhajtja ezt a rendkívül hosszú időtartamot, a 30 éves adómentességet állandósítani, hanem ugy óhajtja a kérdést-rendezni, hogy átmenetileg — és pedig az idei esztendő végéig — fenn akarja tartani, mig az elkövetkezendő évtől kezdődőleg minden évben ezt az időtartamot 5—5 évvel meg­rövidíti akként, hogy azután az adómentességnél a minimális idő 15 esztendőre száll le a régi 30-ról. Ettől az intézkedéstől várja a pénzagyi kormány, tekintettel arra, hogy a kedvezmény mindig szűkebb és szűkebb lesz, hogy lényeges módon sarkalni fogja az építeni akarókat, hogy minél hamarabb építsenek, mert hiszen ez eset­ben nagyobb adókedvezményt fognak élvezni. Az 1927. év végéig utoljára még megadjuk a tatarozási kedvezményt is, mert hiszen kétség­telen, hogy sok ház van igen dezolált állapotban. A 8. § igen szinguláris intézkedést foglal magában, mert — merem állitani — hogy a mos­tani törvényhozásokban ez az első fecske az adó­amnesztia tekintetében. Itt is az építkezés elő­mozdításának intenciója vezette a bizottságot, amikor ezt a szakaszt változatlanul fogadta el a szórványosan jelentkező ellenvéleményekkel szem­ben, kimondván, hogy a jövedelmi- és vagyoűadó tekintetében bizonyos időbeli korlátozások mellett a múltra nézve megadja az adóamnesztiát, ha az illetők egészen uj házat építettek. A kereseti adó tekintetében lényeges változ­tatást jelent a javaslat. A kereseti adó, mint hozadéki adó, sokáig ugy szerepelt, mint amely­nek fogalmával is ellentétes a létminimum. Ezt az általános elvet azonban a gyakorlati élet köve­telménye áttörte már az első nemzetgyűlésen, amennyiben akkor is megállapittatott bizonyos adómentes létminimum. Ezt a pénzügyminister ur felemelte 720 aranykoronára, de szükségesnek tartottuk a régi állapoton túlmenően annak 960 pengőre való felemelését. Ez szociális szempont­ból is elismerésre méltó fontos lépés. De amikor ezt megtettük, kénytelenek voltunk a visszaélések elkerülése végett megszorításokat tenni. Ezzel szemben bizonyos napszámosi és mezőgazdasági munkáskategóriáknál, amennyiben azok jöve­delme a létminimumot meghaladja, a mentességet megszüntettük. A pénzügyminister ur kijelentését megnyugvással vette tudomásul a bizottság, hogy t. i. az időszaki munkások tekintetében a jöve­delmet olyannak kell tekinteni, mintha azt egy egész évben szerezték volna meg, ugy, hogy végeredményben jövedelmük az adómentes lét­minimum alá esik. (Farkas István : Milyen kegyesek !) A kereseti adónál az egyes adókulcsokat a létminimumnak megfelelően igyekeztünk meg­állapítani és a hetenkénti minimumot felemeltük 15-ről 20, a havi létminimumot 60-ról 80 pengőre, ami a t. baloldalnak is megnyugvására szol­gálhat. Igen fontosnak tartom a 12. §-ra vonatkozó vitaanyag rövid ismertetését. Ez a szakasz a mérlegvalódiság visszaállításáról szóló rendelet 42. §-ában biztosított kedvezménnyel való vissza­élést akarja megszüntetni. Ez a 42. § a látszó­lagos nyereségek tekintetében állapit meg adó­mentességet. A helyzet — hogy a t. Ház meg­értse — az, hogy a mérlegvalódiságról szóló rendelet 42. §-a abból indult ki, hogy a megnyitó­mérlegbe felvett érték nem mindig felel meg a beszerzési árnak, ennélfogva azon érték között, amely a megnyitó méri égben van és az illető vállalatnak tényleg nyert értéke közötti differen­cia igen gyakran csak látszólagos, mert hiszen a valóságos beszerzési ár magasabb, mint a meg­nyitómérlegben feltüntetett ár. Ennek az intéz­kedésnek intenciója helyes volt, ellenben a gya­korlatban ahhoz a visszássághoz vezetett — amint azt a pénzügyi kormány megállapíthatta — hogy a vállalatok a megnyitómérlegbe igen gyakran alacsony értéket áhítottak be, tehát nem a tény­leges értéket ugy, hogy igen sok vállalatunk a látszólagos nyereségre hivatkozva egyáltalán nem fizetett e címen adót. Itt két szempont küzdött egymással szemben a bizottságban : egyrészt az anyagi igazság és a kincstár érdekeinek szempontja, másrészt az a kétségtelenül fontos szempont, hogy adóügyi intéz­kedéseket, különösen, amelyek szigoritóak, nem szabad visszaható hatállyal ellátni. Ezt a felfogás­beli különbséget ugy próbálta a bizottság áthidalni, hogy egyrészt fentartotta azt az elvet, amely a szakaszban ki van mondva, másrészt megszün­tette a visszaható hatályt és kimondotta, hogy a rendelkezés 1927. január 1-től lép életbe, ami kétségkívül súlyos, hatmillió pengős jövedelem­veszteséget jelent a kincstár számára. Kétségtelen azonban, hogy nagyon fontos szempont szól a mellett, hogy a vállalatok, amelyek mérlegükbe b lekalkulálták a kormány eme intézkedése foly­tán előállott hasznukat, ne legyenek uj helyzet elé állítva a szakasz változatlanul elfogadása által. 10' Az országgyűlés képviselőházának 8. ülése 1927. évi február hó 10-én, csütörtökön. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom