Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

378 Az országgyűlés képviselőházának 2 tos, hanem egyedül fontos tudományos szempontból a laborotórium, illetőleg nyelvi szakon a szeminárium. Ezen a szemináriumi képzésen tehát a magyar tudomány, a magyar kultúra érdekében minden egyes hallgatónak, aki valaha magyar iskolában fog tanítani, át kell mennie. Láttam pl., hogy az utóbbi években a béosi kollégiumba valaki két egymásután következő évben küldetett ki. Ez nem a mi javaslatunkra történt; kinek a javaslatára, nem tudom, de sem pedagógiai, sem tudományos alapja ennek a kétszeri kiküldetésnek nem volt. Mi ezt nem is helyeseltük és egyenesen kártékonynak tartottuk. Hogy ez a hallgató azután mégis belekapcsolódjék a szemináriumba, Bécsből le kell utaznia mindig, hogy nálunk a szemináriumban felolvasásokat tartson. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha itt maradt volna és helyét másoknak engedte volna át. Viszont annyian vannak, akik rászorulnának arra, hogy külföldön töltsenek egy esztendőt, — de nincs módjukban saját költségükön kimenni — hogy nem helyeselhető, ha valaki ezt a jótéteményt kétszer élvezi. Nagyon kérem az igen t. kultuszminister urat, méltóztassék ezt a gondolatot megfontolni és méltóztassék a két dolgot — amennyire csak lehetséges — külön tartani: egyik oldalon a tudósképzést, másik oldalon a tanárjelölteknél az idegen nyelvek elsajátítására törekvő akciót. Ez volt az egyik pont, amelyhez hozzá akartam szólni. A másik pont az., amely arról szól, hogy kik vagy milyen apparátus tegyen javaslatot a kultuszminister urnák abban a tekintetben, hogy ki küldendő ki. Ez az apparátus az én nézetem szerint bonyolult. Áll tizenöt egyetemi vagy műegyetemi vagy más főiskolai tanárból, akiket a kultuszminister ur nevez ki; az Országos Magyar Gyűjtemény egyetem négy nagy közgyűjteményének főigazgatóiból és még két tagból, mind a négy tudományegyetem mindegyik fakultása által kiküldött egy-egy tagból, az Országos Természettudományi Tanács intéző bizottságának tíz tagjából, a vallásés közoktatásügyi minister által meghívott két tudománypolitikus, két műépitész, két szobrász, két festő és két zeneművészből, a kül-. földi magyar intézetek kurátoraiból és igazgatóiból, továbbá a legjelentékenyebb főiskolai internátusok vezetői közül a vallás- és közoktatási minister által meghívott négy tagból, Ez olyan óriási apparátus, itt annyi embernek lesz — aki nem érintkezik közvetlenül azzal a fiatal tudós nemzedékkel — beleszólása a dologba, hogy attól félek, hogy a sok bába között igazán nagyon sokszor el fog veszni a gyermek. Mert kérdem én, ki ismeri fel a fiatal tudóst? Csakis az az egyetemi tanár, aki érintkezik vele közvetlenül, csak áz látja a tehetséget felcsillani; csak az az egyetemi tanár tudja a tanulmányi évek alatt megállapitani, hogy abban a végzett hallgatóban van-e tehetség, van-e benne kitartás tudományos munka kifejtésére. (Fábián Béla: Majd a közigazgatás elintézi!) Ezt nem lehet megállapitani vizsgálatból, ez a kollokviumokon sem tűnik ki. Én a versenyvizsgálatokat is minden tekintetben helytelenitem, mert sok okom van arra, hogy helytelenítsem; nem akarom, ezeket az okokat felemlíteni, de ezek a versenyvizsgálatok az én tapasztalataim szerint soha sem vagy csak nagyon ritkán mutatnak igazi képet. Az az egyetemi tanár tudja és látja, hogy van-e abban a hallgatóban tehetség. Ha az egyetemi tanár nem tudja felismerni az illetőnek a szakmában való tehetsé. ülése 192,7 március 9-én, szerdán. gét, akkor nem ismeri fel senki és előfordult, hogy az a szakma el is sorvadt. Mert az a gyűjtemény egyetemi igazgató esetleg láthatja, hogy ez vagy az a fiatalember kiváló tudósnak mutatkozik akkor, ha már nagyobb irodalmi munkásságot fejtett ki, de a tehetség felébredésénél az a fontos, hogy akkor segitsünk neki, amikor ébredezik; ha akkor nyulunk a hóna alá, akkor lesz is belőle valami. Nagyon sok tehetség megy ma tönkre az által, hogy nem fedezik fel vagy ha fel is fedezték, indolenciából nem segítik ezt a tehetséget a maga utján. (Fábián Béla: Ki fogja vizsgálni, hogy tudós-e valaki vagy nem? Attól függ, hogy jó protekciója van-e vagy sem! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás, és közoktatásügyi minister: Most csináljuk a javaslatot!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Bleyer Jakab: Egyetemi tanárnál kivan zárva a protekció. Nálam sem járt soha senki azért, hogy ezt vagy azt küldjem ki. Hogy ki a tehetség vagy ki nem, az iránt nagyon kevés ember érdeklődhet, de nem is érdeklődött senki. A protekció ott teljesen ki van zárva. A módszer ezelőtt az volt, hogyha a tanár tehetséget látott valakiben, akkor a kar utján, vagy személyesen, élőszóval vagy a kultuszminister úrral vagy az ügyosztályvezetővel való megbeszélés utján ajánlotta az illetőt, mondván, hogy: ez tehetséges ember, szép jövőt igér, ezt küldjük ki, és akkor ez meg is történtr Nem volt rá eset, hogy csak egyszer is megtagadták volna egy ilyen hallgató kiküldését. A mai rendszer, amely a mostani intézkedésekben is bizonyos fokig előre veti már árnyékát, nem fog megfelelni. Emiitettem, eddig soha nem esett meg velem, hogy egy olyan hallgató nem kapott volna ösztöndíjat, akit ajánlottam. Az utolsó két esztendőben, épen, amióta a kollégium-rendszer be van vezetve, bár én az igen t. kultuszminister úrhoz személyesen is jó viszonyban állok, sokkal inkább, mint bármelyik elődjéhez — t. i. mint egyetemi tanár, — mégis megesett, hogy egy hallgatót két esztendőbén egymás után ajánlottam kollégámmal együtt, azért, mert ő disszertációjában egy komoly tudományos problémával foglalkozott. (Fábián Béla: Akkor mégis nekem van igazam!) Nem, semmiképen sem a képviselő ur malmára akarom hajtani a vizet, hiszen mi azzal foglalkozunk, hogy hogy lehet a legjobban megoldani a kérdést. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Nasry Emil: A szép beszédet ne rontsák el ilyen közbekiáltással. — Fábián Béla: De a mi álláspontunkat igazolja!) Dehogy, kérem. Ha objektívek, akkor igen, de ha ebből azt a következtetést akarják levonni, hogy a kultuszminister ur politikája fogyatékos vagy nem jó, akkor tökéletes ellentétben állnak velem. Olyan tökéletes alkotás azonban nincs a világon, amelynek valamilyen fogyatkozása nem volna és épen nekem, akinek a keze közül a fiatal tudósoknak és tanároknak egész nemzedéke került ki, az a tapasztalatom . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Nem lesz semmi baj, megbocsájt a minister ur!) Azt én nagyon jól tudom, különben is nem szoktam azzal törődni, hogy lesz-e belőle bajom, vagy nem. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) De nem mondhatom azt, hogy a kultuszminister ur nem jó politikát csinál. Én nem mint képviselő, hanem mint egyetemi tanár, megállapítom, hogy nagyszabású ez a politika, az országnak javára van, és ezt elmondanám akkor is, ha a kultuszminister ur nem volna itt és valaki azután az