Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-21

366 Az országgyűlés képviselőházának 2. képzésnek és képesítésnek módjait az eddigi tői-vényekkel és rendeletekkel eltérően is szabály ózhassa, nem lehetséges, hogy,ugyanebben a szakaszban ki ne legyen mondva az, hogy a felekezetek nemcsak a saját intézeteik felett való felügyeleti jog épségbentartásáról vannak biztositva, hanem biztositva vannak saját tanárképzési és képesítése jogaik felől is. Ha a minister ur, amint maga is mondotta, nem akarja elsorvasztani a vidéki gócpontokat, amelyekről nem lehet azt mondani, hogy tényleg Budapest felé terelik a fiatalságot, akkor lehetetlen pl. Kalocsát elsorvasztani, amely szintén vidéki kulturgócpontot jelent. Nemcsak hittudományi főiskolája van, nemcsak polgári iskolai tanárképzője, hanem férfi- és női tanítóképzője, férfi- és női polgári iskolája, reálgimnáziuma, gazdasági népiskolája, szóval a kulturintézetek egész sorozata van ott. Ha ennek a szónak, hogy: »vidéki kulturgócpont«, tartalma és jelentősége, ezt például Kalocsa esetében tökéletesen felismerve vélem látni. Sajnálom, hogy ebben a pillanatban Kalocsa 'gen t. képviselője nincs itt... (Szaböky Jenő: Itt vagyok és nagy érdeklődéssel hallgatom!) Bocsánatot kérek, de nem vettem észre. Elvárom, hogy Kalocsa igen t. képviselője is el akarja hárítani azt a csapást, amely esetleg később — talán nem most — ebből a szempontból irányulna Kalocsa felé, hogy azt olyan főiskolától fosszák meg, amely főiskola ott 50 esztendő óta békésen és háborítatlanul működik. Meg vagyok győződve a minister ur mai szavaiból és múltkor nekem adott válaszából is arról, hogy a minister ur ezeket az intézeteket valami reformban akarja részesiteni, de megszüntetni és elsorvasztani nem akarja. De épen azért, mikor ebben a szakaszban, amelyhez itt kétizben beszúrás történt — t. i. a címben az, hogy: »a polgári iskolai tanárképzés«, a harmadik sorban pedig az, hogy: »a polgári iskolai tanárképzést és képesítést« — a minister urnák tehát jog adatik a tanárképzés és képesités rendeleti utón való szabályozására, azt hiszem, nem fog elzárkózni a minister ur attól, hogy ugyanezeket a szavakat a »felekezetek« szó után is bevegyük a szakaszba, vagyis, hogy a szakasznak az legyen az értelme, hogy: a felekezetek tanárképzési és képesitési, továbbá saját intézeteik felett való felügyeleti jogának ériutétlenül hagyásával. Erre a törvényben kifejezett szövegre — mégegyszer hangsúlyozom. — nem a minister úrral szemben van szükség, hanem szükség van egy későbbi, esetleg máskénen gondolkozó kultusztminísterrel szemben. Nem lehet azt mondani, hogy olyan jogot adjunk egy kultuszminister kezébe, amellyel esetleg Ő a felekezetek rovására visszaélhet. Tudom, hogy a minister ur ezt nem akarja és nem teszi, éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy elfogadja inditványomat, amelyet most beterjeszteni vagyok bátor, hogy t. i. ugyanazokat a szavakat, amelyeket beszúrtak a szakasz szövegének többi részébe, a »felekezetek« szó után is szúrjuk be. Inditványom ez (olvassa): »A 9. §. nyolcadik sorában »felekezetek« szó után szurassék be ^»tanárképzési és tanárképesitési« továbbá saját intézeteik felett való 'felügyeleti joga- i uak«. A minister ur őszinteségében és a katho- I likus intézményekkel szemben mutatott jóin- J dulatában teljesen megbizva, kérem a t. Házat, méltóztassék ezt az inditványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? . ülés3 1927 március 9-én, szerdán. Esztergályos János jegyző: Nincs senki feljegyezve. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselő ur érintette azt a gondolatot, hegy célszerü-e részben — hiszen • csak erről vari szó, — a polgári iskolai tanárképzést az egyetemre terelni. Nemrégiben küldte meg Becker őexcellenciája, porosz kollégám az ő dolgozatát a népiskolai tanárképzésről, amelyből azt látom, hogy Poroszország már ott tart, hogy a népiskolai tanítóképzést is főiskolai nívóra akarja emelni. Sajnos, mi belátható időn belül ilyen reformra egyáltalában nem is gondolhatunk. De az utánakövetkező iskolatipusnál, a polgári iskolánál a tanárképzést mindenesetre intenzivebbé kell tennünk és ott bizonyos fokig a tudományos igényeket is ma már honorálnunk kell. Én nem óhajtanék most helyi érdekű kérdések tárgyalásába bocsátkozni; nem ' óhajtanék ebben a pillanatban annak a kérdésnek a taglalásába bocsátkozni, hogy Kalocsa vagy más vidéki fókusz mennyiben alkalmas hely egyik vagy másik főiskola befogadására. Ebben a pillanatban csak azt akarom hangsúlyozni, hogy egészen más a felekezeteknek iskolafentartási joga és egészen más az a kérdés, mennyiben nevelhetnek tanerőket a felekezetek. Mert ha a felekezetek tanerőket nevelhetnek és képesíthetnek, ők ezeket képesitik nemcsak a felekezeti iskolákra, hanem az Összes nyilvános iskolákra nézve, tehát a községi és állami iskolákra nézve is. Azt hiszem, hogy Petrovácz igen t. barátom sem óhajtaná a dolgoknak olyan elskatulyázását, hogy minden tanárképző vagy tanítóképző csak a maga jellegének megfelelő iskolákra nézve képesitsen. Katholikus szempontból is csak érdek az, hogy a katholikus intézet által adott ; oklevél érvényes legyen az állami és községi iskolákra is. (Petrovácz Gyula: Teljesen így van!) így állván a dolog, önként értetődik, hogy amint nem iskolák fentartásáról, hanem tanerők képzéséről és képesítéséről van szó, az állam f min denütt az egész világon messzemenő igények kel lép fel, mert a felekezet nemcsak magának, hanem az egész nemzetnek, az államnak, az állami és községi iskolákra nézve képesit. Ilyen körülmények között a fokozott állami befolyás elől elzárkózni nem lehet. Különben ismételten fel hi vom igen t. barátom figyelmét arra, hogy jogi szempontból erre a felhatalma zásra nekem nincs szükségem, mert amint hivatali elődeim teljesen szabadon rendezték rendeleti utón a polgári iskolai tanárképzést, ez a jogom nekem is megvan. Mert Magyarországon csak törvényellenes ministeri rendeletet nem lehet kibocsátani, amely teret azonban a törvény magának le nem foglal és ahol nincs a személyes szabadságnak vagy a vagyonnak korlátozásáról szó, mint például az adótörvények terén, ott kisegitőképen eljárhat a minister rendeleti utón. A magyar alkotmány struktúrájából kifolyólag tehát a korábbi kultuszministereknek ez. a joguk megvolt. Hogy én mégis belevettem ezt a törvényjavaslatba, ezt inkább a dolgok teljességéért tettem és azért is, hogy alkalmam legyen a Ház előtt nyilatkozni a polgári iskolai tanárképzés reformjáról is. Különben ez a rendeleti szabályozás mindenesetre átmeneti dolog. Rendelettel ki akarom munkálni ugy a tanárképzést, mint a képesítést, továbbá ki akarom munkálni a felügye-