Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

358 As országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1927 március 8-án, kedden. szerűséget. A hatosztályos formája volt ennek az oka, amennyiben a felső két osztály, amint a törvényjavaslat indokolása is helyesen kiemeli, elsorvadt azért, mert nem volt gyakorlati jelentősége. Négyosztályos minőségében azonban valóban a szegények iskolájává vált és a kultúrát kivitte oda, ahol arra a legnagyobb szükség volt: a kisebb mezőgazdasági városokba és a nagyközségekbe. Ebben látom én elsősorban a jövőben is a polgári iskola hivatását. Más hivatása lehet egy gimnáziumnak és más egy polgári iskolának ugyanabban a községben vagy ugyanabban a mezőgazdasági városban, és épen ezért tartom én jelentőseknek ezeket a kulturreflektorokat künn a falvakban és künn a perifériákon. Hiszen ez az iskolatípus az, amely mindig hozzá fog idomulni annak a községnek, vagy városnak, ahol felállítják, helyi követelményeihez és ennek tulajdonitcm én azt, hogy ez az iskolatipus az utolsó években olyan örvendetes gyarapodást tett, mert amint az indokolás mondja, az utóbbi esztendőkben száz polgári iskolát állítottak fel. A magam részéről azért is szükségesnek tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál külön felszólaljak, mert az a hiedelem terjedt el, mintha a képviselőház agrárius csoportja bizonyos ellenszenvvel viseltetnék a polgári iskolákkal szemben. Ezt a hiedelmet, ezt a felfogást itt nyíltan és határozottan meg kell cáfolnom, (Helyeslés jobb felől.) mert én és az agrártársadalom ugy Ítéljük, hogy külön kell választani egymástól a szakiskolákat és a polgári iskolákat: más a hivatásuk a polgári iskoláknak és más a szakiskoláknak. Igenis, a polgári iskoláknak kell az alapvetőnek lennie, amely az alapismereteket, hogy ugy mondjam, szolgáltatja azoknak a növendékeknek, akik szakpályára mennek. Valamikor egy iskola homlokzatára tekintve, ott egy nagyon bölcs feliratot találtam, amely igy szólt: »Ez a bölcsesség útját megmutatja!« A polgári iskolának nem szabad maga számára azt a hivatást vindikálnia, mintha arra volna rendeltetve, hogy magasabb képzettséget adjon, mert erre valók az egyes szakiskolák és a felsőbb iskolák, hanem a polgári iskola a maga szerénységében arra hivatott, hogy az általános kultúrát a nép széles rétegeiben erősítse és emelje. Meg vagyok arról győződve, hogyha a polgári iskolai törvényjavaslat, az, amely egy félszázaddal előbb törvényerőre emelkedett, valóban ugy fogta volna fel a dolgot, ahogyan most megfogni kivánja, ugy a magyar nemzeti kulturerőnek a megizmosodását, elterjedtségét idézte volna elő, a kultúrát a széles néprétegekben gyökereztette volna meg és hatalmas védősánca lett volna a társadalmat felforgató gondolatok és eszmék ellen. (Ugy van! jcbb felől.) Ha a polgári iskolai törvényjavaslat rendelkezéseivel közelebb foglalkozunk, látjuk, hegy amikor ez most egy olyan elterjedt iskolatípussá vált, akkor igenis helyénvaló és megbírja azt, hogy a polgári iskolai tanárképzéssel külön lapon foglalkozzunk. Nagyon is helyeslem a kultuszminister urnák azt a szándékát, hogy ezt az uj intézményt le akarja vinni Szegedre. Én magam részéről végtelenül el vagyok ragadtatva Budapest kulturális és gazdasági hivatásától, amelyet az ország életében betölt, de el tudom képzelni azt is, hogy az a polgári iskolai tanárképző a szegedi egyetem árnyékában legalább is lesz olyan jó, ha nem jobb eszköze a kultúrának, a tanárképzésnek, mintha itt Budapesten volna, felállítva. De Budapest amúgy sem lesz ezáltal elhanyagolva, mert, amint az előttem szólott t. képviselőtársam, Petrovácz Gyula rámutatott, a magán tanárképző-iskolák Budapesten maradnak, igy Budapest is kielégitheti a maga kulturszükségletét ezen a téren. Ha egy mértékre tennők a kettőt, hogy t. i. melyiket kell támogatnunk, egy képviselő sem lehet abban a helyzetben, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat többre nézze; mind a kettőt méltányolnunk kell, ezért nagtyon helyesnek tartom ezt a megoldást. Ha pedig Szegeden nagy költséggel, nagy áldozattal, a városnak és az államnak áldozatával, az egyetem kibővítését akarjuk, akkor adjunk módot arra, hogy az a határszéli város, amelynek nincsen olyan kimondott territóriuma, mint amilyen van Budapestnek, vagy akár Debrecennek is, benépesedjék, annak növendékei legyenek, és állitom, hogy nemzeti szempontból, a nemzeti erők kidomboritása szempontjából nem lesz rosszabb, Vagy ha ezzel a hasonlattal ^nein is akarnék élni, azt mondhatom, hogy talán alkalmasabb talaj lesz arra, hogy a nép széles rétegeivel foglalkozó tanároknak helyes és okos miliőt adjon, amelyben az ő lelkük kiművelésénél a hamisitott magyar levegő fogja szolgáltatni az ő vérükbe azt az atomot, amely nemzeti szempontból mindig kellő biztosíték lesz a világbontó áramlatokkal szemben. Rövidre kívánom szabni felszólalásomat, igy csak egy szempontra kívánnék rámutatni. A polgári iskolák szellemének képlékenynek kell lenni vagyis, mint mondottam, hozzá kell idomulnia a helyi viszonyokhoz. Ezt ugy lehetne előmozdítani, ha módot adnánk, hogy a külön szakmára vágyó ifjúság — nem külön bifurkációval — kedvelt szaktárgyainak különórák keretében hódolhasson. Külön gondot kellene fordítani arra, hogy a testnevelés és az egészségügy kérdéseiben is a növendékek kellő útmutatásban és nevelésben részesüljenek, mert ne feledjük el, ~ gondoljon bárki ifjúkori neveltetésére — a testnevelés és az egészségügy kérdései bizony el voltak hanyagolva, (Ugy van! balfelöl,) a legelemibb kérdésekben nem volt meg a kellő előrelátás és útmutatás. Én azt óhajtanám, hogy a polgári iskola, amely tényleg a népnek, a szegény embernek az iskolája akar lenni, amely a perifériákon a kultúra áldását és melegét akarja hinteni, ezt a hivatását minél jobban betöltse. Hiszen korunk nagy technikai fejlődést mutat fel, az elektromosság mindenütt annyira az előtérben áll, hogy mihamarább át fogja a világot alakítani, a motor oly nagy szerepet játszik, hogy korunkat bátran nevezhetjük a motor korszakának, ezért elmondhatjuk, hogy ma még a béresnek is olyan minősítéssel kell rendelkeznie, amely igazolja, hogy a gazdasági téren alkalmazott technikai eszközök kezelésében kellő ismeretei vannak; a vegytani ismeretekre, amelyeket eddig a középiskolákban is csak gyéren tanitottak vagy amelyek kizárólag a szakiskolák számára voltak fentartva, ma a földmivelésnél, a szőlőművelésnél a különböző védőszerek, az agrokémia alkalmazásánál, az állattenyésztésben, az oltásnál nagyobb szükség van, mint eddig volt, mert mindez előfeltétele annak, hogy valaki eredményesen gazdálkodhassak. Ezeket is be kell tehát illeszteni a polgári iskola tantárgyainak keretébe egy vagy két különórában, mert a polgári iskolának alkalmazkodónak, simulékonynak kell lennie a helyi kívánalmakhoz és szükségetekhez. Annak, hogy a polgári iskolák fejlődhessenek, első feltétele az, hogy kellő anyagi erő álljon rendelkezésre. A kultuszminister ur helyesen érzékelte, hogy valamit itt tenni kell, mert meglehet az epedés a polgári iskolák