Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-20
Az országgyűlés képviselőházának 20. műveltséget nyu.it , amely műveltség a nemzetnek a köznapi életben dolgozó nagy tömegeinek igényeit van hivatva kielégíteni. Én a polgári iskoláról szóló javaslat indokolásában ezt a megállapitást tartom a leghelyesebb célkitűzésnek. Mert igenis, nagy rétegei vannak ennek a nemzetnek, amelyek számára az. elemi iskola által nyújtott műveltség nem elegendő, de amely rétegek viszont nem pretendálják és nem kivánják magoknak azt a magasabbfoku műveltséget, amelyet az egyetemi képzés ad meg. (Kothenstein Mór: Mert nem kívánhatják!) Nem kívánhatják, mert mélyen tisztelt képviselőtársam igazat fog nekem adni abban, hogy nem lehet mindenki egyetemet végzett ember, nem bizhatjuk az ipari és kereskedelmi élet száz és száz árnyalatát olyanokra, akik mind kivétel nélkül egyetemi kvalifikációt szereztek, hogy tehát kell lennie egy középfoknak is az egyetemi kvalifikáció és az elemi népiskolai kvalifikáció között. Szerintem nagyon helyes ez a célkitűzés és nagyon helyesen szolgálja ezt a célt az a polgári iskola, amely már ötven esztendő óta a magyar nemzet széles rétegeit, de az élet változatos körülményei között nagy átlagában megfelelő és elegendő műveltséghez juttatja. A javaslatnak igen gondos és szép indokolása a polgári iskolának jelentőségét inkább csak a vidék szempontjából tárgyalja. Már maga az. a gondolat és a javaslatnak az a törekvése, hogy minden járási székhelyet és minden ötezernél több lakossal bíró* községet el akar látni polgári iskolával — amint a magam részéről helyesnek és megkövetelendőnek tartok — mutatja, hogy a polgári iskola jelentőségét a javaslat indokolása általában csak a vidék szempontjából domborítja ki. Engedeldelmet kérek, hogy ennek a hiánynak pótlására kidomborítsam kissé a polgári iskola jelentőségét a városok szempontjából. Ha tény az, hogy a 428 polgári iskolából 73 vagyis a polgári iskolák 17%-a Budapesten van és azonkívül még 15 van Budapest közvetlen környékén, szóval ennek a nagyvárosnak közvetlen érdekkörében 21%, vagyis 88 polgári iskola van, akkor már ez a körülmény, hogy a polgári iskoláknak Vs-e a székesfővárosban, illetőleg annak közvetlen környékén van, mutatja, hogy igenis a székesfőváros és a városi polgárság szempontjából szintén nagy jelentőségű a polgári iskola. Áll ez még akkor is, ha a vidéken azzal a 90 polgári iskolával, amelyet a kultuszminister ur kontemplál, kiegészítik ezt, a létszámot, mert természetesen Budapest uj beruházó programmjában szintén a polgári iskolák egész sorozatának létesítését vette tervbe. Ha még hozzáteszem azt, hogy ezek a budapesti és budapestkörnyéki polgári iskolák ugy tanulólétszám, mint a tanerők száma és osztályszám tekintetében a legnagyobbak, a szám tehát még magában nem fejezi ki azt az erőviszonyt, amelyet ezek a polgjári iskolák a székesfővárosban és környékén jelentenek; akkor meg kell állapitanom, hogy ennek a javaslatnak kihatása a székesfővárosra és a nagy városokra szintén nagyjelentőségű és nemcsak abban kulminál, hogy a falunak, a vidéknek átlag-szinvcnalát emelni akarja, hanem szerintem inkább abban kulminál, hogy a városi .lakosságnak olyan elemi szükségletét szolgálja a polgári iskoláknak nagyszámú szaporitása, amely nélkül a városi polgárság átlagműveltsége csorbát szenvedne. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy ma már iparos- vagy kereskedőtanoncot nem igen vesznek fel, ka az illető a négy polgáriról szóló biülése 1927 március 8-án, kedden. 353 zonyitványt fel nem mutatja. Méltóztatnak tudni, hogy a jobb — mondjuk ugy — nemcsak fizikai munkát, hanem bizonyos tekintetben szellemi munkát is igénylő gyári iparnál is a gyári tanoncoktól szintén megkövetelik a négy polgári osztály el vétkesét. ' Szerintem nagyon helyes is ez, mert hiszen az iparos- és a kereskedőtársadalom műveltségi színvonalának emelése a polgári iskolák által már a tanoncképzésnél olyan bázis, amelyre lehet építeni a művelt iparosnak, a művelt kereskedőnek, a művelt gyári munkásnak azt a fajtáját, amely már műveltségnél fogva sem bir érzékkel azok iránt a behatások iránt, amelyeket a szociáldemokrácia szokott az ifjú munkásságban elhinteni. De nagy a jelentősége a leánynevelés szempontjából is a polgári iskolának és ezt sem látom a javaslat indokolásában kellőképen kidomborítva. Bár a szociáldemokrata oldalról felszólalt igen t. képviselőtársunk iszonyúan lebecsülte a polgári leányiskolák által adott átlagműveltséget és rendkívül gúnyos és szatirikus szavakat használt annak jellemzésére, hogy a nőnevelés terén a múlt tudatlanságához való tradicionális ragaszkodásnak melegágyai ezek az iskolák, mindenek ellenére kénytelen vagyok ezzel a megállapítással szemben leszögezni azt a tényt, hogy a polgári leányiskolák az átlag leánynevelésnek legtermészetesebb intézetei. Hiszen nem lehet azt kívánni, hogy vagy tanítónő vagy kereskedelmi iskolát végzett vagy épen egyetemet végzett nő legyen mindenki, akinek életcélja nem az egyéni kenyérkeresés, hanem a családanyának a nemes szerepe. Nekünk családanyákat is kell nevelnL nem csupán tudományosan képzett nőket. (Élénk helyeslés.) Én a magyar családanya nevelésének szükséges előfeltételei között azt a műveltséget, amelyet á polgári iskola nyújt, nagy átlagban igenis elégségesnek tartom. (Helyeslés.) Oda kell vezetni a dolgokat, hogy a magyar családanyák ezt a műveltségi fokot minél többen megszerezzék, de nem oda, hogy mindenki főiskolai végzettséggel és műveltséggel menjen gyermeket nevelni és háztartást vezetni. A javaslattal szemben igen nehéz valami erőteljesebb kritikát mondani. Bármennyire figyeltem, csodálkozom azon, hogy a mélyen t. szociáldemokrata szónok osztályellentétet lát lefektetve ebben a javaslatban. Olyan ellentétről talán tudok, hogy a negyedik osztályos polgáristák egy kicsit lenézik az első osztályos polgáristákat, de arról az osztályellentétről, amely- ről mélyen t. képviselőtársunk beszélt, én a polgári iskolában nem tudok. A polgári iskolában békésen egymás mellett ülnek a munkásnak, a kereskedőnek, az iparosnak és a művelt középosztálynak gyermekei és ezek között én osztályellentétet górcsővel sem tudnék felfedezni, hacsak azt a torzvilágitásu tükröt nem tenném szemlélődésem központjává, amelyből a mélyen t. szociáldemokrácia szokta még a kulturkérdéseket is nézni. (Ugy van! Ugyvan! jobbfelől.) Az ő ideáljuk a nyolc osztályú elemi iskola. (Rothenstein Mór: Nem az önöké, azt tudjuk!) Én szerintem a nyolcévi tankötelezettség helyes intézmény és a mi viszonyaink között alig is képzelhető ennek további fokozása. Az a nyolc évi tankötelezettség, amely hat évi mindennapi iskoláztatást és azután még két esztendei ismétlő oktatást vagy gazdasági népiskolában való oktatást és esetleg iparos tanonciskolái oktatást feltételez, a mi viszonyaink között teljesen elegendő és bevált.
