Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

352 Az országgyűlés képviselőházának 20 tály különbözetét jelentette a mai állapottal szemben. Az illetmények tekintetében az volt a helyzet, hogy a VIII. fizetési osztályban a stá­tusnak 24%-a tulajdonképen a VII. fizetési osz­tály javadalmazását élvezte, ma pedig ezzel szemben ebbe a státusba csak 12% jut. A 7000. számú kormányrendeletnek a pol­gári iskolai tanárságra káros következménye, az, hogy a tanári státus létszámát korlátok közé szorította, nem számolva akkor a polgári iskolák nagymérvű szaporodásával. Ez termelte ki az úgynevezett helyettes óradíjas tanárok és a helyettes megbízott tanárok alkalmazását. Az első kategória havi fizetése 81.60 pengői, a másik pedig 116 pengővel van díjazva. Bár­hogy is vesszük, ez olyan kicsiny összeg, hogy az élethez kevés, a meghaláshoz sok. Ebben a polgári iskolai tanári státusban ma mintegy 250 tanár van, akik kérik a kultuszminister ur őnagyméltóságát, gondoskodjék arról, hogy ebből a lehetetlen, áldatlan helyzetből mielőbb megváltassanak és a rendes tanárok státusába soroztassanak. (ügy van! balfelől.) Sérelem továbbá az, hogy azok a kartár­sak, akik a háborúban résztvettek és a hadi­szolgálat miatt szolgálatukban elmaradtak, hátrányosabb helyzetben vannak. Itt megint csak kétféle mértéket látunk. Mondjuk csak ki bátran, hogy akik háborús szolgálatot nem teljesítettek, kellemesebb helyzetben voltak, mint azok a tanárok, akik a háború idejét ide­haza töltötték a nemzet szolgálatában. Az előbbiek számára ne legyen hátrány a haza ér­dekében teljesített szolgálat; ezt a sérelmet is reparálni kell tehát. Sérelem az is, hogyha valaki a különböző jellegű és fokozatú iskoláktól az állami iskolák státusába megy át, akkor a másik iskola szol­gálatában eltöltött esztendőket nem számitják be az államnál eltöltött szolgálati időbe. E te­kintetben is kívánatos, hogy ez a helyzet repé­rai tassék és a más jellegű iskoláknál eltöltött szolgálati idő ne hátrányára, hanem előnyére szolgáljon az illetőnek. A gyakorló polgári iskola tanárai számára a legnagyobb sérelem az, hogy a VII. fizetési osztállyal a korlát le van előttük bocsátva, abba nem juthatnak be, pedig nagy, felelősség­teljes tanárképzői munkát végeznek hivatásuk betöltésével. Végül az is sérelem, hogy még mindig fenn­áll a negyvenéves nyugdíjas szolgálati idő. Eb­ből le kellene számitani azokat az éveket, ame­lyeket tanulásban töltöttek és összhangzásba) kellene hozni azoknak a státusoknak a szolgálati idejével, amelyeknek hasonló végzettségük van s amelyek a társadalom különböző rétegeiben dolgoznak. összefoglalva, summázva tehát kívánságai­kat, vagy a rangsor méltányosabb megállapítá­sát kívánják, vagy pedig — s ez egyetemes kí­vánságuk — ennek eltörlésével rájuk is terjesz­tessék ki — mint az elemi iskolai tanitóknál és több más kategóriáknál megvan — az automa­tikus előlépés rendszere. Kérik továbbá az ötöd­éves korpótlék visszaállítását, az igazgatói ki­nevezéseknél való méltányosabb elbánást és azt, hogy a státus létszáma a< mindenkori kívánal­maknak megfelelően állapittassék meg; végül a hadiszolgálatban és más jellegű iskoláknál el­töltött évek beszámítását és a nyugdíjak ren­dezését. Mikor a törvényjavaslattal kapcsolatban ismertettem a polgári iskolai tanárság erkölcsi és anyagi kívánságait, nem mulaszthatom el, hogy végezetül meg ne emlékezzem a kiváló ma­gyar tanári kar érdemeiről is, csonka Magyar­ülése 1927 március 8-án, kedden. országon 428 polgári iskolában folyik kiválóan tartalmas, nagy elismerésre méltó nemzetnevelő munka. Ezt az idegeket ölő és lelket megfeszítő munkát a derék tanári kar az előbb ismertetett szűkös viszonyok között végzi. Panaszát csak ritkán hallatja, mert jogos elégedetlenségére fé­ket vet intelligenciája, amely belátja a mai ne­héz gazdasági helyzetet. A polgári iskolai ta­nárság, de a tanügyi osztálynak más egyetlen rétege sem fogja soha junktimba hozni az el­végzett munkának értékelését sem az iskolában, sem az iskolán kivül végzett munkának mérvé­vel és mennyiségével. Hogy helyzetük söiét és nagy megpróbálta­tások alatt áll, arról a kultuszminister ur ugy polgári iskolai javaslatának, mint másik két javaslatának indokolásában igen hű képet ad. Amikor azonban a tanügy szorgalmas munká­sai ilyen odaadással végzik a nemzet beteg lel­kének gyógyítását és részt vesznek abban a nagy élet-halál harcban, amelyet a nemzet lé­téért folytat, akkor nem elég néhány elismerő üres szót súgni, vagy pedig vállveregetéssel munkájukat elismerni, hanem, értök tenni is kell. Ez a felszólításom nem a kultuszminister urnák szól, mert hiszen jóindulatát, jóakaratát számtalanszor megmutatta, hanem szól a pénz­ügyminister urnák, aki a garast ilyen dolgokra is nagyon szorítja, hogy a pénzügyi politika rúdján fordítson abban az irányban, amelyet annakidején elődje, Hegedűs Lóránd jelölt ki, aki a pénzügyi egyensúly megteremtésének szükségessége mellett itt a Házban számtalan­szor hangoztatta, hogy a nemzetnek ezt a leg­nagyobb rétegét, az állami gépezetnek ezt a leg­fontosabb szervét ebből a nyomorúságból ki kell emelni, jogos és méltányos kívánságait teljesíteni kell. Ezekről a kormány, a ministe­rek és a törvényhozás ne feledkezzenek meg egy percre sem, mert hiába áldozunk épületekre milliárdokat, hiába építünk a kultúrának temp­lomokat s hiába költjük el egyéb célokra Dá­rius kincsét is, ha az ember elégedetlen — és jo­gosan az, ha ennek a nyomorúságnak mélyéből nem lát kiutat — akkor hiába minden anyagi áldozat más célra, mert az eredmény olyan lesz, mint a magnélküli üres búzakalász. A magyar tanári és tanitói kar epedve várja ezt az időt. Siettessék tehát ennék az eljövetelét az illetékesek. Addig is ez a gárda dolgozik és Madách szerint küzdve küzd és bízva bizik maga és nemzete jobb jövendőjében. A törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom és amikor a kultuszminister ur e nagyszabású, a nemzet egész egyetemességét a kultúra megfelelő ma­gaslatára felemelni kivánó javaslatát beter­jeszti, a tanári kar és a magyar nemzetnek kultúra iránt áhítozó néprétegei és tömegei ne­vében tisztelettel üdvözlöm őt. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen tisztelt Képvise­lőház! A szociáldemokrata párt hivatalos szó­noka kifogásolta a törvényjavaslatnak azt a célját, hogy ez a törvényjavaslat köziépfoku műveltséget szándékozik nyújtani azoknak a rétegeknek, amelyek nem elégszenek meg a népiskola által nyújtott elemi műveltséggel, de amelyek viszont nem kívánják és nem kí­vánhatják maguknak a műveltségnek azt a magaslatát, amelyet csupán a középiskolai ne­velés adhat meg; kifogásolta, hogy a kultusz­kormányi létesíteni kivánt és a magyar nemzet létesített is egy középfokú iskolát, amely olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom