Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. dotta véleményét. Itt is kialakult az a felfogás, az a közös megállapítás, hogy a 22 óraszálmot soknak találjuk azért, mert a polgári iskolai tanárok iskolán kívül is még iskolai vonatkozású munkákkal ugy meg vannak terlehve, hogy ha jó tanárok akarnak lenni, nekik minden órára el kell szorgalmasan készülniök, az iskolai dolgozatokat otthon pontosan ki kell javitaniok, tehát az iskolán kivül is olyan plusz munkát kell végezniök, amely teljes mértékben kimeriti erejüket. A kultuszminister ur ebben a vonatkozásban kijelentette, hogy az ország nehéz gazdasági helyzete nagyobb munkateljesitmérayt vár mindenkitől, de azt igérte, hogy amint az ország gazdasági helyzete javul, ezen a téren is módosítást fog eszközölni ezen a javaslaton. A javaslat általános vitájánál még meg kell emlitenem, hogy aa 1868 : XXXVIII. tcnek nagy hiányát abban látta a kultuszminister ur, hogy a törvény kimondotta ugyan az ötezernél töb lakosú községek számára polgári iskolák felállításának kötelezettségét, azonban nem gondoskodott arról, hogy ez a törvény realizáltasék. Anyagi erő nem állott a községeknek rendelkezésére, és ennek hiányában a legszebb eszme is csak eszme, óhajtás és kívánság maradhat. Ezt a kötelező paragrafust a kultuszminister ur enyhitette, de ugyanakkor, amikor ezt a hiányt konstatálja, egyúttal pozitívumot is ad, amikor az iskolaépitési alapot megteremti, papírra veti és törvénnyé gyúrja ezt a gondolatot, amelyet az életben meg is akar valósitani. Ezek azok a fontosabb pontok, amelyeket bátor voltam kiemelni a törvényjavaslatból s melyekhez hozzáfűztem szerény észrevételeimet is. Méltóztassék azonban megengedni, hogy felhasználjam ezt az alkalmat arra is, hogy a polgári iskolai tanárság kívánságait röviden tolmácsoljam e törvényjavaslattal kapcsolatban. A polgári iskolai tanárság még ma is a polgári iskoláknak nyolcosztályuvá való fejlesztése alapján áll. Ismeri mindazokat a körülményeket, amelyek a polgári iskolának nyolcosztályuvá való fejlesztését megakadályozták; azonban egészen természetes, hogy ők, akik ebben az iskolában élnek, akik ismerik annak szervezetét, intencióit, jó oldalát, rossz oldalát és hiányait, magukban kitervezték azt a hatalmas, szép, nagy nyolcosztályu polgári iskolát, amely ugyan mindannyiunk óhajtása és kívánsága, amely a boldogabb jövőnek lehet az a kulturprogrammja, hogy ebben az országban mindazok a falusi rétegek, amelyek gazdasági helyzetüknél fogva nem képesek és azok a városi rétegek, iparosok, kereskedők, akik nem óhajtanak ugyan egyetemet végezni, azon ban magasabb műveltséget akarnak szerezni, a nyolcosztályu polgári iskolát elvégezhessék. Ez az ő kívánságuk. Kívánságaikat indokolják azzal, hogy ebben az országban a polgári iskolára felépíttettek négy helyen felsőgazdasági iskolát: Békéscsabán, Gyöngyösön, Hatvanban és Orosházán. Ez a gyakorlati példa indokolná számukra azt, hogy hasonlóképen — nem mindenütti nem az ország minden részén, hanem, ahol a szükségesség kívánja — a polgári iskolákat ily-mérvben és mértékben nyolcosztályuvá fejlesszék, úgyszintén kívánják azt, hogy a négyosztályu polgári leányiskolákat is valamelyes mértékben kiépítsék, hogy azoknak a leányoknak is, akik a négy polgári iskola elvégzésével nem elégedhetnek meg, de akiknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy városban leányközépiskolában, líceumban, vagy inülése 1927 március 8-án, kedden. 351 ternátusban tanulhassanak, magasabb polgári iskolai képesítés adassék. Ezekben foglaltam össze röviden a polgári iskolai tanátrság kívánságait. Ehhez kapcsolódik egy más dolog is, amelynek lehetőségét a kultuszminister ur kilátásba helyezte. Kívánják pedig azt, hogy ha már e régi óhajtásuk teljesül, ha a polgári iskolai tanárok számára az egyetem kapuit megnyitják és a következő években már a polgári iskolai tanárképző főtárgyait az egyetemen fogják hallgatni, ha tehát magasabb képesítés birtokába jutnak, — bár ezzel a magasabb képesítéssel most is rendelkeznek — a négy középiskolára felépített ipari, kereskedelmi és gazdásági iskolákban is a közismert tárgyakat szintén polgári iskolai tanárok taníthassák. Kívánják, amiről már szólottam, az óráknak 20-ban való megállapítását; meg is indokoltam az előbb, hogy miért kívánják, örömmel tölti el lelküannak a kívánságuknak teljesítésére, hogy a régi rendszerből kiemelkednek a felügyelet és a fegyelmi szabályzat szempontjából. Eb bői azt liáitják, hogy az iskola a maga külön állásával és külön kapcsolódásával társadalmi tekintélyben és súlyban emelkedni fog. Méltóztassanak megengedni, hogy eme erkölcsi kívánságuk mellett a polgári iskolai tanárságnak anyagi helyzetét is röviden öszszefoglalva ismertessem. A polgári iskolai tanárságnak kívánsága elsősorban az, hogy az eddigi rendszeren, amely az igazgatói megbízásban nyilvánult meg, változtatás történjék, hogy épugy, mint más iskoláknál, az igazgatókat nevezzék ki élethossziglan, az igazgatót a tanári testület fölé helyezzék, amely kinevezéssel, esetleg jobb javadalmazással az igazgatói fokozatot is olyan elérendő valaminek tekintenék, amelyért harcolni, eredményesebb munkát kifejteni igen kívánatos. Másik kívánságuk a fizetésrendezésre vonatkozik. Kétségtelen, — s ezt tárgyilagosan meg kell állapítani — hogy a polgári iskolai tanársiáigra nézve az 1925. évi 7000. sz. rendelet óriási sérelmet ás visszavetést jelent. Akár a néptanítósággal, akár a középiskolai tanársággal hasonlítják magukat össze, mindkét esetben ez a rendelet sérelmet jelent számukra. A három-négy évi főiskolai végzettségű tanárok mai státusa számukra nagyon kellemetlen helyzetet jelent. Ezt bizonyítja pár szám, amelyet biáitor leszek felemlíteni Amig az alacsonyabb fokon a polgári iskolai tanárság a stá tusnak 58%-át teszi ki, addig a középiskolai tanárság 28%-át. A magasabb fokon a polgári iskolai tanárság számára csak 12% jut, a középiskolai tanárság számára 41—42%. Azt nem is említem meg, hogyan alakul ez a beosztás az elemi iskolai tanítóságra nézve. Ebből az összehasonlitásból nem azt akarom következtetni, hogy a középiskolai taDárok fizetésrendezése tökéletes valami, erre vonatkozólag majd a költségvetési vita alkalmával leszek bátor adatokat felsorolni, hanem még e szűkös viszonyok között is az elhelyezkedés, a rangsorozás megállapítása számukra nagy igazságtalanságot tartalmaz. Ezzel szemben kívánsága a polgári iskolai tanárságnak az, hogy az 1893 : IV. tcikkben biztosított fizetés jellegével biró és a nyugdíjba beszámitható ötödéves korpótlékot megkaphassák. Másik kívánságuk az igazgatói díjakra vonatkozik. Az igazgatót békében 600 aranykorona nyugdíjba szintén beszámított igazgatói díj illette meg. Ez ma 96 pengőre van leszállítva nyugdíjjogosultság nélkül. Háború előtt a pótlékokkal együtt ez egy egész fizetési osz-