Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

346 Az országgyűlés képviselőházának 20, láspontján állottak s azt mondották, hogy a négy egyszerű számtani műveletnél való megállás továbbra is az ősöktől öröklött szellemi ideál. Ez az iskolatipus eddig olyan volt, mint a kisvárosi fogház, amelybe becsukják a munkanélküli szegény embert csavargás címén a notórius tolvaj és a társadalomellenes bűnöző mellé, mert ebben az iskolafajtában is összekerült eddig az, akinek csak a szegénység a bűne, azzal, aki szellemi vagy erkölcsi tehetségtelenség bűnében találtatott bűnösnek. És amint a közgazdaságban a rossz pénz kiszorítja a forgalomból a jót, ugy a polgári iskolában is az odaszorult selejtes anyagra való tekintettel állapították meg a tantervet. Ez az oka annak, hogy az a tanulmányi átlag, amelyet a polgári iskola produkált, siralmasan alatta maradt eddig a középiskolai tanulmányi átlagnak. Ezért persze nem szabad tisztán a polgáriban összegyűlt tanulóanyagot okolni, mert ebben hibás a tanterv is, — sőt nagy mértékben hibás a tanterv— amelynek megalkotói abból indultak ki, hogy annak a rétegnek, amely anyagi helyzete miatt kénytelen a polgári iskolába menni, annak a destruáló, a tekintélyeket kikezdő tudományból épen elegendő adag is, amelyet a polgári iskolai tanterv mér neki. A polgári iskolába szorult másik csoportnak pedig, amely az erkölcsi vagy szellemi tehetségtelenség miatt került a középiskolából a polgáriba, ennek kapacitása még ezeknek a követelményeknek is alig hogy meg tud felelni. így volt azután a múltban az, és félő, hogy a jövendőben is az lesz, hogy ez az iskolatipus egyszerű melegedőhely a negyedik elemitől a pubertásig és alig-alig akad a tanulók között olyan, akinek ez az iskolafaj valóban szellemi alapjául szolgálna és akinek egész életére kihatással volna az itt szerzett kultúra. Ez azért is volt igy, mert egyrészt a polgári iskola sohasem volt az általunk kivánt nyolc osztályú elemi iskola felső tagozata, másrészt pedig soha nem rendelkezett képesítő erővel, bár esztendőkön és évtizedeken keresztül, mint mézesmadzaggal biztatták a polgári iskolásokat azzal, hogy előbb-utóbb valamiféle képesítő erővel fogják felruházni a polgári iskolát. Én természetesen a képesítő erő alatt nem azt értem, hogy talán önkéntességi- jogot adnak nekik, mert hiszen tudomásom szerint Magyarországon most nincs általános védkötelezettség és még kevésbé értem a közhivatali pályákat, ámbár ma a középosztály túlnyomó többsége az aránylag legjobban díjazott, legkevesebb munkát adó és legkisebb felelősséggel járó közhivatali pályák felé tódul, (Derültség a baloldalon.) -amit helyesen is tesz, mert Szovjet-Oroszországon kivül ma Magyarországon van a közhivatali pályán a bürokráciának legnagyszerűbb kiterebélyesedési lehetősége (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és igy Magyarországon eljutunk nemsokára oda, hogy amint Molnár Ferenc, Pál-utcai diák hadseregében csak egy közlegény volt, egy csomó kapitány és generális mellett, ugy nálunk is nemsokára csak mutatóban fognak egyetlenegy polgáxt mutogatni, akit az összes köztisztviselők eltartására fognak felhasználni. Ennél a kérdésnél mellesleg megjegyzem, hogyha bennünket megkérdezne a kormány, akkor ennek az egyetlenegy polgárnak herceg Esterházy Pált aiánlanók, az ország leggazdagabb arisztokratáját, mert ez megfelelne egyrészt a demokráciának, hiszen a hercegből polgár lesz, másrészt pedig megfelelne az államrezonnak is, ülése 1927 március 8-án, kedden. mert nála van annyi adóalap, amelyből a bürokrácia feneketlen étvágyát ki lehet elégíteni. Mondom, nem ezeket értem képesítés melyre alkalmassá teszi a maga tanulóit azi a magasabb iskolatipus, vagy magasabb pálya, melyre alkalmassá teszi a mga tnulóit az a régi polgári iskola, vagy az az uj, amely más, mint a régi polgárinak számszerű szaporítása. Az indokolás szerint is háromfajta intézetet keresnek fel a polgári iskola tanulói. Az egyik a kereskedelmi iskola, a másik a felső ipariskola, a harmadik a tanítóképző. Ha az elsőt,. a kereskedelmi iskolát nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a kereskedelmi iskolák tanárainak megfigyelése szerint a középiskolás anyaggal sokkal jobban boldogulnak és ha miálr a humanisztikus oktatás rovására — szerintem elég helyetelenül — megcsinálták a reálgimnázium felemás típusát, azok a tanulók, akik ebből átlépnek a kereskedelmi iskolába, sokkal jobb alappal rendelkeznek, mint a polgári iskolások. A második iskolafajta, a felső ipariskola számára az eddigi polgátri iskola nem adta meg a szükséges technikai, számtani és rajzbeli alapismereteket és előkészítést. És amikor azt látom ebben a törvényjavaslatban, hogy ezután az uj polgári iskola is főleg a felsőipariskola alapja akar lenni, akkor itt kölönösen meg kell állapitanom, hogy osztályszellem, amelyet én ennél a javaslatnál kifogásolok, ebben a tendenciában érvényesül a legvilágosabban. A ministerelnök ur és az igen t. kormányzat elismerésre méltó ügyességgel a tetőnél kezdték meg a reakeiós társadalmi politikáinak épületét, úgyhogy az alapok lefektetése a tető védőárnya alatt észrevétlenül megtörténhessék. A felső ipariskolásokat a mérnöki kamaráról szóló törvénnyel kiszorították a mérnöki gyakorlatból és ezzel megteremtették a művezetők és a műszaki rajzolók soha át nem: hágható kasztját és ezeknek a kasztoknak aláépitését megteremtendő, már jókor a polgári iskolába terelik és kényszeritik az ipari proletariátusnak technikailag értékes elemeit, hogy már tizesztendős koréban érezze maga körül a magyar rendi társadalom vaskori át j ti az ipari proletariátus gyermeke. És mikor az előadó ur arról beszél, hogy műveltséget kell adnunk minden osztály számára, akkor ezekkel a törvényjavaslatokkal azt bizonyítják be, hogy minden osztály számára külön műveltséget 'kell adni; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mást a parasztosztálynak, miálst az ipari munkásságnak és mást a középosztálynak, hogy jókor elválaszszák ezeket a rétegeket egymástól. (Kabók Lajos: Ez az; osztálypolitika!) A harmadik iskolatipus, amelyre a polgári iskola képesít, a tanitóképző. Ennél a kérdésnél meg kell, hogy mondjam, hogy a magyar kultúra végzetes szerencsétlenségének tartom a tizennégy esztendős preparandistákat és a: tizennyolc esztendős tanitókat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lelkiismeretlenségnek tartom, hogy a legfinomabb műszert, a gyermeklelket odaadjuk a szintén gyermek tizennyolc évesnek kezébe.ugyanakkor, amikor ezeknek a tizennyolc éveseknek kortársai gyárakban alárendelt munkákkal, irodákban levélmásolással foglalkoznak. Ha a polgári iskola valóban az lenne, aminek a mi elképzelésünk szerint lennie kellene, a nyolc osztályú elemi iskola felső tagozata, akkor — de csak akkor — valóban alapja lehetne az ipariskolának és megalkotandó mező-