Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. gazdasági szakiskolának. De a mi számunkra, az ipari munkásság számára mindennél fontosabb az, hogy az intelligens ipari munkásság kiképző helye lehet, ahol céltudatos, meg nem terhelő manuális munkával, alaposan és komolyan összeválogatott szellemi előkészülettel, a, munkaiskola szellemében nevelik ezt a réteget, a mi osztályunkat termelő kötelességének minél tökéletesebb elvégzésére. Ez az iskola, a mi általunk elképzelt nyolcosztályos iskola, amenynyiben egységes és kötelező volna, legalább tizennégyéves korig olyan nagy asszimilációs műhely volna az egész ország minden ifjúsága számára, amely lehetővé tenné, hogy a társadalmi rétegeződés legalább a gyermeklelket ne fertőzze meg. A polgári iskola ma is az ipari munkásság iskolája, de sajnálatos értelemben az, mert jelenleg szerintem — és a javaslat szerint továbbra is — ez a tipus egy nem minden céltudatosság nélkül megkonstruált zsákutca, talán azért, — amit a javaslat indokolása is említ és amit a magasabb polgári osztályok elsorvadásának okául jelöl meg — mert az ipar félti az őt versenyképessé tevő olcsó tanoncmunkát és a mester,- a gyáros és a nagytőke kapzsiságának van szüksége arra, hogy a polgári iskola ne váljék az alapvető műveltség oktató helyévé. Amikor látom, hogy — nyilván centrális utasításra — egyre inkább szoritjáfe ki a néhány, minden anyagi nehézséggel dacoló proletárszülő gyermekét a középiskolából, amikor azt kell látnom, hogy a középiskola, amelynek kapuit nem az osztályok, hanem a tehetségek előtt kellene megnyitni (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) háromféle tipust is konstruál a; jómódú polgárok gyermekei számára s amikor azt látom, hogy a középiskola a kiváltságosok iskolája: ugyanakkor azt kell látnom, hogy a polgári nemcsak csonka volt, halnem tudatosan csonka is marad azért, hogy intézményesen fojtson el minden kollektiv felfelé törekvést. Ha ebben bármiféle kétségem is volna, akkor ezt önmagam előtt is bizcnyithatnám azzal, hogy pl. a bányavidékeken évtizedek óta hiába harcolnak a polgári iskoláért is, (Ugy van! Ugy a szélsőbaloldalon.) mert a bányanagytőke számára még az az intelligencia is sok, amelyet a polgári iskola — jól vagy rosszul — nyújt, (Szabó Imre: Nekik még az elemi is sok!) mert ez is azt a veszedelmet jelenti, hogy az innen kikerülő proletárgyermek a földalatti napszámos munkából a föld felé, a számára elérhetetlen tisztaságú gyár levegőjébe fog kivánkozni. De bizonyíthatok magával a minister úrral is, aki a bizottsági tárgyalások során a mezőgazdasági munkásság gyermekei részére konoedálta a nyolcosztályu elemi iskolád azt, amely a mi nyolcosztályu elemi iskolánk persziflázsa, amely ilyenformában nem lesz egy nagy olvasztótégellyé, amely az összes társadalmi osztályokat — legalább 14 éves korig — egybeolvasztaná, hanem egy filtráló szerkezet lesz. amelynek szitája olyan sürü szövésű, hogy azon soha egyetlen parasztfiú, vagy parasztleány nem fog keresztüljutni. Itt ismét az előadó úrra hivatkozom, aki azt mondotta, hogy kultura-geografiánknak javitása vésett kellenek ezek a reformok. Én látom ezt az uj kulturgeografiát, amelyben a dolgozók gyermekei a legnagyobb mélységet és az uralkodó osztályok gyermekei a legmagasabb hegycsúcsot fogják jelenteni. (Zaj.) Ha mégis kell a polgári iskola, akkor szerintem ugy kellene átszervezni, hogy az valóban az ipari és földmivesmunkásság iskolája lehessen, mert ebben a formájában, ahogy most van, temető és nem iskola. NAPLÓ. I. ülése 1927 március 8-án, kedden. 347 Ebben a kérdésben igen rossz véleményem van az iskola tárgyairól, amelyeket a javaslat — igen tiszteletreméltó őszinteséggel ;—' művelődési anyagnak nevez. Ez a művelődési anyag egy műveleletlenségben megtartani szándékolt osztály gyermekeivel szemben lucus a non lucendo. Ebből a tananyagból, annak összeállitásából fájdalmasan hiányzik akár az iparnak, akár a mezőgazdaságnak az a predomináns jellege, mely ezt az iskolát valóban képes volna életképessé avatni. Arról az u. n. általános műveltségiről, amelyet a polgári iskoláról szóló javaslat 1. §-a emlit, — annak felszines értelmében természetesen — szintén igen rossz véleményem van, amint ezt annakidején a középiskolai törvényjavaslatnál már kifejtettem. Itt csak ismételni tudnám azt, amit ott elmondottam és amit tapasztalataink nyomán továbbra is változatlanul hiszünk és vallunk. Magára a javaslatra, annak részleteire, nem is tartjuk szükségesnek kiterjeszkedni, csak két különleges észrevételünk van, amelyet itt el kell mondanunk. Az első az, hogy itt újból és nyomatékosan tiltakoznunk kell az ellen, — különösen most, mikor az állam az autonómiákat cselekvőképességükben annyira megszoritottak — hogy az autonómiákra ezen a címen ujabb terheket rakhassanak, másrészt pedig, hogy az illető autonómiának a baráti nexusaitól, vagy politikai pártállásától függjön az, hogy részben vagy egészben átvállalja-e az állam az iskolafentartási terheket. De tiltakoznunk kell ennél a javaslatnál is — mint ahogy az összes iskolajavaslatoknál tiltakoztunk — a felekezeti oktatás ellen (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és az ellen, hogy ez a javaslat újból a felekezeti oktatás erősödését jelenti. (Petrováez Gyula: Pedig ez nagyon helyes! — Strausz István: Látjuk az elszakadt területeken, milyen helyes! — Gál Mihály: Miért fájdalmas ez önöknek?! — Szabó Imre: Sok malasztot és kevesebb tudományt! — (Zaj.) Várnai képviselőtársam az elmúlt parlamentben, amikor a bizottsági ülésen a polgári iskolát tárgyalták, kifejtette azokat az indokokat, amelyek a felekezeti oktatás ellen szólallak. Megmondotta, hogy az állami és felekezeti iskolák tanulmányi eredményeinek összehasonlítása is indokolja, hogy mi következetesen a felekezeti oktatás ellen foglaljunk állást. De meg kell gondolni azt is, hogry nem csupán arról van szó, hogy pl. a zsidó felekezetet arra birja az állam, hogy zsidó iskolákat felállítva, a maga el zárkózottságának, a maga gettójának falait saját maga emelje magasabbra, hanem arról is szó van, — hiszen önök akarják ezt elsősorban — hogyha nemzeti oktatást akarunk, akkor nem engedhető meg. hogy akármilyen egyházi hatalom — még ha Kómának hívják is azt — rátegye a kezét a magyar oktatásra. (Petrováez Gyula: Az nem internacionálé! Csak az Internacionálé he tegye rá a kezétj — Farkas István: Senkise! — Homonnay Tivadar:' Nyugodtan meghajtjuk fejünket - vallási kérdésekben Kóma előtt! — Rothenstein Mór: A sötétség nemzetközisége! — Petrováez Gyula: Az ott van Oroszországban! — Ho. monnav Tivadar: Az ilyen sötétségre büszkék vagyunk és követeljük! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. mert különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat névszerint figyelmeztetni! Kéthly Anna: Mi egy pregnáns és kifejezett világszemlélet alapján állunk és igyekszünk gyermekeinket is abban nevelni, s még 56