Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.
Ülésnapok - 1927-20
342 Az országgyűlés képviselőházának I tan a házon kivül is megfontolják a dolgot, még önök is igazat fognak nekem adni abban, hogy igenis, az állami rend abszolút fentartása kötelességünk és hogy ennek következtében csak kötelességünknek teszünk eleget, ha ezt is megtesszük. Abban megint igaza van Reisinger t. képviselő .urnák, amikor azt mondja, hogy nem az a fontos, hogy fegyverek legyenek, hanem az a f onto«, hogy ki áll mögöttük s ki irányítja azokat. Mondom, ebben teljesen igazat adok a képviselő urnák és abban is, hogy a háború végén az összeomláskor sok fegyverünk volt, sok katonánk volt és mégis bekövetkezett a felfordulás. De hiszen mi is végignéztük ezt és tudjuk, hogy honnan indult ki az összeomlás, tudjuk, milyen erők működtek ott. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Tudjuk, hogy katonáink, akik kitartottak a fronton minden veszélyben és bajban s rendben jöttek a határokig, itt lettek elzüllesztve, (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) itt dobálták el a fegyvereiket akkor, amikor azokra a legnagyobb szükség lett volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mi levonjuk ebből a következtetéseket és azért nem tűrjük most már, hogy hozzáférkőzzenek azok a bizonyos elemek, amelyek most is a felforduláson dolgoznak és amelyekről önök kijelentették, hogy önökre is veszélyesek. Nem tűrjük, hogy hozzáférkőzzenek azokhoz az emberekhez, akik a fegyverek megett állanak. (Taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) A legnagyobb nyugalommal és biztonsággal jelenthetem ki, hogy akik most a fegyverek megett állanak és azok kiszolgálására hivatvák, nem fognak megrendülni soha és ha szűkség lesz rá, igenis, használni is fogják azokat a fegyvereket. Kérem a törvény javalat elfogadását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényei avaslatot a veder ő-b íz ottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a törvényjavaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. (Propper Sándor: Golyó lesz, most már csak kenyér legyen! — Zaj.) Következik a részletes tárgyalás. Kérem a cím felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—6. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyal tátott. A törvényjavaslatnak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a polgári iskoláról szóló törvényjavaslat (írom. 43, 57) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Maday Gyula előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Annak a kulturstratégiának utján, amelyet a közoktatásügyi kormányzat néhány esztendő óta olyan meglepő lendülettel, olyan tervszerű célkitűzéssel és korszerűséggel igyekszik kiépíteni, egyik jelentős állomása a polgári iskolák reformja. Részint a trianoni helyzet szorongatása, részint pedig iskolaügyi szervezeteink avultsága tette szükségessé sorozatosan a különféle iskolai típusok reformját. Az egyetemek diszK ülése 1927 március 8-án, kedden. lokációjának és struktúrájának kérdése körülbelül nyugvópontra jutott, egyetemeink négy bástyatornyán a nyugati univerzitások nívóján leng a magyar trikolor. Középiskoláink hozzádifferenciálódtak az élethez, az élet követelményeihez, mert az élet a magyar nemzetnek, a magyar társadalomnak elsősorban műveltséggel és nyelvismeretekkel felvértezett férfiakat akar adni. A magyar nemzet egyik legnagyobb betegségének, a magyar jövő halálos ellenségének: az analfabétizmus rákfenéjének pedig az 1926. évi VII. tcikkel üzentünk hadat. Van azonban a legalsóbb néprétegek és a nemzeti intelligencia között egy polgári középréteg, amelynek műveltségbeli igényeit, sajnos, a polgári iskola eddigi szervezete, eddigi tananyaga részint a maga zavaros relációinál, részint pedig kiépítetlen voltánál fogva nem elégítette ki. Az én meggyőződésem szerint ez az oka annak, hogy a magyar társadalomban az egyes társadalmi osztályok között sokkal mélyebbek az elválasztó árkok, mint azokban a társadalmakban, azoknak a társadalmaknak osztályai között, ahol a műveltség általánosabb és egyenletesebb. A vagyoni és a szociális nivó-különbségeket csak egy tényező hidalhatja át; ez a hatalmas, nagy, megnyugtató, nivelláló tényező pedig, amelynek minden született ember birtokába juthat: a műveltség. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt a műveltséget akarjuk mi megadni most már nemcsak a nemzet felsőbb társadalmi rétegeinek és nemcsak az alsóbb osztályok millióinak, hanem a dolgozó polgárság tömegeinek is. Végeredményben tehát a polgári iskola, igenis, a tömegek iskolája lesz. A polgári iskolai végzettség és műveltség képesíteni fogja majd azt az iparost arra, hogy az ő ipari termeivénye sokkal Ízlésesebb, minőségileg különb, értékesebb legyen, mint egy műveletlenebb munkás kezéből kikerülő ipari termék és azt a kisiparost képesíteni fogja arra, hogy a maga kisarányu, elhanyagolt, nyomorgó kisipari műhelyét valósággal kisüzemmé alakítsa át és ilyenképen vezesse. A polgári iskolát végzett kereskedő látóköre egészen bizonyosan ki fog szélesedni. Sokkal könnyebben, sokkal nagyobb áttekintéssel fogja megteremteni maga számára a szükséges üzleti összeköttetéseket, leleményesebben fogja kikutatni az olcsóbb és jobb árunak forrását, nem szólva arról, hogy modora is csiszoltabb lesz majd és üzleti könyveinek, levelezéseinek lebonyolításánál sem szorul idegen segitségre. De a polgári iskolát végzett gazdaif junak is egész lényén szintén meg fog látszani ennek a négy esztendei tanulmánynak csiszoló és nevelő hatása; az a polgári iskolát végzett ifjú még akkor is, ha külön, speciális mezőgazdasági szakiskolát nem végez, egészen bizonyosan haladékonyabb lesz, mint műveletlenebb társa, sokkal több érzéke, sokkal több fogékonysága lesz a mezőgazdaság modern módszerei iránt, gazdálkodása belterjesebb lesz, többet fog termelni és ami a legfontosabb: termeivényeinek értékesítésénél majd sokkal körültekintőbb, sokkal kiszámitóbb lesz, mint kalkulálni nem tudó műveletlenebb társa. (Ugy van! jobbfelől.) Ez az iskolafajta tehát, ebben a formájában, minden társadalmi osztályra és foglalkozási ágra vonatkozólag száz százalékig az élet iskolája lesz. Ez nem értelmi proletariátust akar nevelni, hanem ellenkezőleg: értelmes polgárok tömegével akarja megajándékozni az országot és végeredményben célja az, hogy ezeket a produktiv társadalmi osztályokat és tömegeket még produktívabbakká tegye, mint.
