Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. amilyenek eddig voltak az iskoláztatás hiányában. Ez a polgári iskolai reform tehát, mondom, rendkivüli, nemcsak kulturális, de nemzetgazdasági kihatású és jelentőségű aktus, amelyet nagy reménykedéssel és a jövőbe vetett nagy bizakodással üdvözölhetünk és amely szervesen beillik a reformoknak abba a klaviatúrájába, amelyen a kultuszminister ur művészi keze immár talán egészen végigfutott, mert hiszen minden iskolafajtát megreformált és az élethez, a XX. századnak, a Trianon utáni Magyarországnak igényeihez hozzáidomitott. Ez a törvényjavaslat természetesen átveszi az. alapvető intézkedéseket a polgári iskolák ról, illetőleg a népiskolákról szóló 1868. évi XXXVIII. tcikkből, ugy hogy voltaképen erre â törvényjavaslatra vonatkozólag az 1868. évi XXXVIII. te. alaptörvénynek tekinthető. Legyen szabad azonban rámutatnom azokra a fundementáris különbségekre, amelyek ezt a két törvényt egymástól elválasztják és megkülönböztetik és amelyek voltaképen ennek az uj elaborátumnak, ennek az uj törvényjavaslatnak a létjogosultságot megadják. Mindenekfölött tartalmazza a polgári iskola célkitűzésének, feladatának pontosabb •• körvonalozását, ami a 68-iki alaptörvényből úgyszólván teljesen hiányzott. Ez a hiányosság azután forrása is lett annak a sok ingadozásnak, kísérletezésnek, amelyet 59 esztendő óta a polgári iskolák története felmutatott. A 68-iki törvény egyszerűen nagy általánosságban egy paragrafusban odavetette a polgári iskolák tananyagát s azt olyanformán határozta meg, hogy a polgári iskolákban körülbelül a középiskolák tananyaga taníttatik, a klasszikus tudományok leszámításával s azzal a különbséggel, hogy bizonyos tárgyak a polgári iskolákban egyszerűen csak megkezdetnek, de arról a törvény nem gondoskodott, hogy ez a négy esztendő bizonyos műveltség tökéletesen befejezett egészét adja az ifjúnak, ehelyett az ifjút csak részműveltséggel látta el. A polgári iskolát végzett ifjú érezte műveltsége befejezetlensógét, de érezték ezt az illetékes körök is. Ezért folytattak kísérletezéseket olyan irányban, hogy talán a szakképzés tekintetében kell a polgári iskolák rendszerét jobban kiépíteni. Megpróbálták, hogy az V. és VI. osztályt összekapcsolták: egy ^tanműhellyel, úgyhogy az ifjú délelőtt elméleti órákat hallgatott, délután pedig mint iparostanonc ezekben a tanműhelyekben foglalkozott. Az élet azonban, sajnos, azt bizonyította, hogy a nevelésnek ez a kevert, hibrid formája semmi körülmények között nem válik be. Ezekből az if jakból nem lettek sem jó iparosok, sem művelt emberek, úgyhogy a közoktatásügyi kormány ezt a formát — vagyis az V—VI. osztálynak tanműhellyel való összekapcsolását beszüntetni volt kénytelen. Kísérleteztek ugy is, hogy a polgári iskolára egy kereskedelmi tagozatot épitettek fel, az V. és VI. osztály mellé létesítettek egy > hetedik, kereskedelmi tagozatú osztályt. A vége ennek az lett, hogy bifurkáció állott elő. Volt egy tiszta polgári iskola s azután egy ágazat, amelynek a tetejébe a kereskedelmi tanfolyam volt felépitve. Ez utóbbi népesedett be, ellenben az, amely általános neveléssel foglalakozott, egyszerűen elnéptelenedett. Később a polgári iskolából alakultak ki a szakiskolák. A polgári iskola kereskedelmi tagozatából lett a kereskedelmi iskola, épugy, mint voltak épen a felső ipariskola megszületésére is a tanműhelyekkel összekapcsolt ülése- 1927 március 8-á%, kedden. 343 polgári iskola adta meg az impulzust. A két iskolafaj szülőanyja tehát mindenesetre a polgári iskola. Ezzel a polgári iskola kikristályosodott folyamaton ment keresztül. Tisztázta azt a nagy problémát, hogy a nevelés, az általános műveltségadás problémáját a szakképzéstől el kell választani. Ezért fogalmazza most meg a törvényjavaslat a polgári iskola feladatát olyképen, hogy annak célja az ifjút erkölcsi és hazafias szellemben és gyakorlati irányban nevelni és előkészíteni a szakiskolákra, amelyek most már, hála Istennek, alaposan ki vannak épitve, részint a felsőipari iskola, részint a felsőkereskedelmi iskola és most ujabban a felső mezőgazdasági iskola alakjában. A másik dolog, amely a polgári iskoláknak ezt a zűrzavaros, hogy ugy mondjam, közjogi helyzetét bonyolulttá tette és általában életét megzavarta, a felügyelet kérdése. A polgári iskola, mint tudjuk, anak idején az 1868 : XXXVIII. tc.-be szinte incidentaliter vétetett fel. Csengery Antal indítványozta, hogy a népoktatási törvény keretében gondoskodni kell a polgári tömegek gyermekeinek neveléséről is, úgyhogy egy ad hoc 25-ös bizottságot küldtek ki erre a célra és Csengery Antal fogalmazásában iktatták be törvényjavaslat keretébe a polgári iskolák megszervezését. Az azonban, hogy ez ilyen könnyedén és meglehetősen előkészületlenül odavetett munka volt, megbosszulta magát különösen a felügyelet terén, A polgári iskolákat ugyanis a törvény a tanfelügyelők hatáskörébe utalta, akiknek munkája az általános népoktatás folytán kiszélesedett, úgyhogy fizikailag, idő hijján képtelenné váltak a polgári iskcíák irányítására és szakszerű felügyeletére. Mármost ez a törvényjavaslat megadja a jogot a minister urnák arra, hogy a polgári iskolák felügyeletének kérdését rendeletileg szervezze meg. A harmadik különbség igen lényeges haladás a 68-iki törvényhez képest, t. i. abból a szempontból, hogy hozzásimul az élethez, nem akar ideálokat papírra vetni, hogy azok papíron maradjanak, mint ahogy papíron maradt a 68-iki törvénynek az a rendelkezése, hogy minden 5000 lelket számláló község kötelezve van polgári iskola felállítására, tehát imperative van kötelezve. Sajnos, az eltelt 59 esztendő a törvénynek ezt a passzusát egyszerűen végrehajthatatlannak mutatta, úgyhogy a törvénynek uj fogalmazása ebben a tekintetben fakultatív rendelkezést tartalmaz, amennyiben felruházza a minister urat, hogy belátása szerint tegye kötelezővé egyes községekre vagy városokra vonatkozólag polgári iskola felállítását, természetesen az illető községek vagyoni, kulturális és más, társadalmi viszonyainak figyelembevételével. Idevonatkozóiig a kultuszministerium nagy munkálatot végzett, valóságos grafikont, kultur-statisztikát tart nyilván, hogy ezzel, mint a kultuszminister ur magát kifejezni szokta, egészségesebb kulturgeografiai viszonyokat teremthessen. A negyedik különbség, — ez szintén az elet parancsaimért sajnos, meg kell alkudni a kényszerhelyzettel — a koedukáció kérdése, a fiuk és lányok együttnevelésének problémája, amelyet a 68-iki törvény expressis verbis eltilt. Ha azonban ki akarjuk építeni a polgári iskolák hálózatát, látjuk, micsoda leküzdhetetlen anyagi nehézségbe ütközik ez akkor, ha egymással parallel tagozatot akarunk kiépiteni, külön a J&uk, külön a leányok számára, úgyhogy az előtt a