Képviselőházi napló, 1927. I. kötet • 1927. január 28. - 1927. március 11.

Ülésnapok - 1927-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. annyiban érdekli, hogy a megegyezések értelmében a honvédelmi ministerium tárgyal le minden egyes kérdést a katonai ellenőrző komisszió val, nekem kellett tehát letárgyalnom a bizottsággal és nekem kellett törvényjavaslatba foglalni, minthogy fegyverbeszerzésről van szó- A felhasználás, amint mondom, belügyi kérdés, azonban a belügyministeriummal teljes egyetértésben kijelenthetem: soha senki sem számit és gondol arra, hogy a törvényes rendet erőszakkal meg nem bontó vagy megbontani nem akaró bárki ellen használtassák fel ez a fegyver. Ez igenis, arra való, hogy feltétlenül biztosítsa minden körülmények között az állami rend fenturtását olyan elemek ellen is, amelyek készek arra, hogy azt erőszakkal megbontsák. Én azt hiszem, ez igenis szükséges. Hogy menynyire szükséges, mutatja az, hogy minden más európai államban a hadsereg keretén belül vannak tankok, amelyek harcigépek, de vannak azonkívül páncélautók is, amelyek természetszerűen a belső a rend fentartásánál rendelkezésére állanak a rendőrségnek vagy katonaságinak. Épen azért, mert nálunk a trianoni szerződés alapján páncélautók a hadsereg keretében nem lehetnek, látták be a nyugati nagyhatalmak, hogy igenis, a rendőrségnél szükség van erre, mert előfordulhatnak olyan események, amelyek folyamán ezeknek is akcióba kell iépniök. De nem ez a legfőbb és legelőnyösebb oldala ezeknek a páncélautóknak. A legelőnyösebb oldaluk az, hogy ha a kormányzat erélyt mutat ós be tudja bizonyitani, hogy megvan az ereje ahhoz, hogy a rendet minden körülmények között megóvja és megvan az elhatározása arra, hogy ezeket az eszközöket végszükség esetén alkalmazni is fogja, ez már magábanvéve megelőzi annak lehetőségét, hogy valaki megkísértse az állami rend felboritását. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Szabó Imre: Akkor papírból csinálják! Ijesztésre az is jó lesz. — Peidl Gyula: Meg kell félemlíteni az embereket kenyér helyett. — Huszár Károly: Bécsben az, Arzenálban csupa pékműhely van! — Propper Sándor: Próbálják meg szociálpolitikával! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Nem egészen értem Reisinger t. képviselő urnák azt az állásfoglalását, hogy ezek a legutóbi kommunista megmozdulások, amelyekre a t. előadó ur is célzott, az ő beállítása szerint tulajdonképen a kormány által előidézett vagy vezetett jelenségek volnának, (Propper Sándor: Üvegházi tenyészet!) melyeket most találtunk alkalmasaknak a kipattantásra állítólag azért, hogy a polgári társadalmat megijesszük és fogékonyabbá tegyük bizonyos intézkedésekre, amelyeket megtenni kívánunk, Ezzel szemben csak azt kívánom leszöjgezni, hogy hiszen maga a szociáldemokrata párt a saját pártülésén leszögezte azt, hogy ez a kommunista mozgalom elsősorban magáira a szociáldemokrata pártra a legveszedelmesebb, (Szabó Imre: Hagyják ránk!) Vagy az egyik igaz, vagy a másik, de a kettő igaa nem lehet. Vagy igaz, hogy ez a mozgalom létezik és az önök pártjára elsősorban veszedelmes, vagy az az igaz, amit Reisinger t. képviselő ur itt mondott, hogy ezt az egész mozgalmat mi mesterségesen csináljuk. (Szabó Imre: Egyik nem zárja ki a másikat.) Azt hiszem, hogy ezzel a témával tovább nem szükséges foglalkoznom. Szükséges azonban, rámutanom arra, hogy felfogásom szerint ülése 1927 március 8-án, kedden. 341 Reisinger t. képviselő urnák az a kijelentése, hogy az önök munkástömegei ellen szükséges elsősorban az a páncélautó, az én nézetem szerint teljesen helytelen beállítás. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Mert ha önök azt tartják, — és hiszem, hogy azt tartják — hogy a bolsevista mozgalom elsősorban a szociáldemokrata pártra nézve veszedelmes, akkor nem lehet kétség aziránt, hogy a szociáldemokrata pártnak nem lehet szándéka erőszakos felfordulást előidézni. Ha pedig ez nem szándéka, akkor a páncélautó önökre nézve, vagy a munkásokra nézve époly kevéssé veszedelmes, mint mindnyájunkra nézve. (Ugy van! jobbfelöl.) De még azt sem koncedálom, hogy azt lehessen mondani, hogy »a mi munkástömegeink«. Nem hiszem, hogy a magyarországi munkásokat teljesen ki lehessen sajátitani a szociáldemokrata párt ', részére (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és egyszerűen ki lehessen jelenteni az összes magyarországi munkásokról, hogy ezek a »mi munkásaink«, a szociáldemokrata párt munkásai. (Borbély-Maczky Emil: Reisinger tapasztalhatta Miskolcon, hogy nem az övé egészen.) Itt van egy igen nagy rétege; a magyar munkásságnak, amely nem szociáldemokrata. Van azonkívül magában a szociáldemokrata pártba beszervezve olyan munkás, is, aki tulajdonképen nem is szociáldemokrata, hanem be van szervezkedve oda azért, mert ennek révén könnyebben jut munkához, mert ennek révén mindenféle támogatásban részesül. Ne méltóztassanak teháft ugy odaállítani a munkáskérdést, mintha az összes magyarországi munkások direkt szociáldemokrata munkások volnának. A t. képviselő ur azt mondja, hogy Bismarck egy bizonyos szociális olajcseppet ajánlott, amelynek alkalmazása mellett sokkal könnyebb az állami rend fentartása, mint fegyverekkel. Ebben teljesen igazat adok a képviselő urnák, csak abban téved a t. képviselő ur, amikor ezt szemrehányásként hozza fel nekünk, mert hiszen a népjóléti minister ur legutóbbi beszédéből is meggyőződhetett arról, hogy mi nem szociális olaj cseppekkel jövünk, hanem a szociális intézkedések egész zuhanyával. (Szabó Imre: Hol vannak ezekl — Zaj és derültség a szélsöbalolddlon.) Minden dologhoz idő szükséges és a legjobb dologhoz legtöbb idő kell, de hogy ez a szociális zuhany nem lesz egészen a t. képviselő urak Ízlése szerinti, azt megengedem. Természetes, hogy a szociális intézkedések terén is különbözőek a felfogások és az is természetes, hogy mi máskép óhajtjuk a szociális kérdéseket megoldani, mint önök. (Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon) Ha azonban a szociális kérdések megoldásához hozzáfogunk, részben azért, hogy az a bizonyos szociális olajcsepp is benne legyen a gépezetben, a másik oldalról igenis, kötelességünk arról gondoskodni, hogy meg legyen a hatalom, az erő is és annak a felhasználására való elszántság is, hogyha — dacára a szociális olajcseppeknek, amelyek a becsületes jóravaló nemzeti alapon álló munkásságot kétségtelenül ki fogják elégíteni, de Moszkvát sohasem elégíthetik ki — (Ugy van! a jobboldalon.) szükség volna rá, akkor is tudjunk segiteni. (Zaj a szélsőbaloldalon ) Ami mármost azt illeti, hogy ez a törvényjavaslat azért, mert ezeknek a páncélautóknak beszerzése foglaltatik benne, nem fogadható el az önök nézete szerint, ez nézet dolga, meggyőződésem azonban, hogyha önök maguk nyugod55*