Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

92 A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. Igenis, a minister urnák a szavát akarjuk hallani, mit szól ahhoz, hogy ebben az ország­ban mindenütt emelkedik az adóvégrehajtók száma és mit szól a minister ur ahhoz, hogy mi történt az úgynevezett adórazziák alkalmával! Szeretné az egész nemzetgyűlés és az egész ország hallani, hogy az a négy főadórevizor, akit kiküldöttek az országba, hogy az ország állapotait megvizsgálják, mit talált! Nem lett-e talán mindenütt a kiküldés következménye az, mint ami Szolnokon volt! Megérkezett oda az uj pénzügyigazgató és a következő napon meg­történt a forgalmi adórazzia. Miután pedig egy nappal elkésve voltak beragasztva a bélyegek, — azért, mert Szolnokon 1-én és 15-én nem lehe­tett bélyeget kapni — 7—8 milliós birságokat szabtak ki. Mikor pedig a pénzügy igazgatótól a felek azt kérdezték: »Mit tegyünk! hiszen itt vis-major esete forog fenn!« akkor a pénzügy­igazgató ur bölesen kijelentette, hogy: »Mintán megállapitottam, hogy nem lehetett bélyegeket venni, a büntetések felét elengedem, másik feléért pedig menjenek a pénzügymini ste­rinmba!« — Ez tehát az adórazzia, hogy az em­bereket a pénzügyministeriumba küldik, akkor, amikor nyilvánvalóan megállapították, hogy a felek nem tudták beleragasztani a bélyeget, mert Szolnokon 1-én és 15-én rovancsolnak és akkor a nagytrafikban s a kistrafikokban nem adnak el bélyeget. De megbüntetik az embere­ket 7—8 millióra, a pénzügyigazgató pedig, a vis-majort elismerve, a birság felét elengedi, másik feléért pedig Bud pénzügyminister urhoz küldi az embereket. Nem lehet sem a minister urnák, sem az egységespártnak vattát tenni a fülükbe, amikor adópanaszokról van szó, mert meg kell állapi­tanunk, hogy azok a belső megmozdulások, azok a látszat-forradalmak, amelyek az egysé­gespártban adóügyekben vannak, amelyek azonban mindig leszereltetnek és mindig elhall­gattatnak, nagyon mély alapokra vannak fek­tetve és igaza volt a t. elhallgatott képviselőtár­samnak, inert ők mindig csak bizalmasan me­rik véleményüket előterjeszteni arról, hogy a török defter dároknak, adószedőknek ideje óta nem volt Magyarországon olyan rettenetes adó­szedési módszer, mint amilyen ma van. Kérdem a pénzügyminister urat, meddig akarja ebben az országban a defter dárok rendszerét fentar­tani! Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilat­kozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Én magam részéről mindig szívesen vettem, ha akár a pártértekezleten, amit emii­tett igen t. képviselőtársam, akár itt a parla­mentben szóváteszik az adósérelmeket és adó­panaszokat. Higyje el azonban az igen t. kép­viselőtársam, hogy az ön felszólalása és itteni szereplése s többi képviselőtársaink hasonló működése között nagy a különbség. Többi kép­viselőtársainkat objektiv álláspont vezeti, amit a képviselő urnái wm tapasztaloíki. (Fábián Béla: Miért! Azért, mert elmondom, hogy mi a baj!) Nem azért; majd rátérek, hogy mit mond el a t. képviselőtársam és mit nem mond el. Én megengedem, hogy talán a t. képviselőtársam kerületének érdekei ezt ia-y kívánják (Fábián Béla: Az országról beszélek, nem a kerületem­ről!}, de elvárnám, hogy a t. képviselő ur egy­szer Ígéretet tesz nekem abban az irányban, hogy felszólal és szóváteszi azokat az igazság­talan adóbevállásrikat és igzságtalan adófize­téseket, amelyek napirenden vannak és megem­lékezik azokról is, akik el akarják kerülni a kötelességük teljesitését, ami a többi polgárok évi október hó 30-4%, szombaton, rovására esik. (Fábián Béla: Hozza ezeket a minister ur nyilvánosságra!) Ebben az irány­ban sohasem hallottam t. képviselőtársamat szerepelni; sohasem hallottam, hogy szóvátette volna, hányan nem vallják be pontosan ada­taikat. (Lendvai István: Halljuk! Ez már a zsidókérdésbe vág! — Derültség.) _ Biztositha­tom t. képviselőtársamat, hogy majd ide fogok jönni konkrét adatokkal, ha ezt kivan ja (Rassay Károly: Tessék!) és ezzel fogok viszonvála­szolni t. képviselőtársamnak, mert legyen annyi morális felfogása a másik oldalon is, t. képvi­selőtársamnak, hogy tegye szóvá azt ; hányan nem teljesitik ebben a tekintetben kötelessé­güket. {Zaj. — Rassay Károly: Hozzuk elő, akárkiről van szó! — Eckhardt Tibor: Ez a he­lyes! — Peyer Károly: A kijáró képviselők név­sorát is Ígérték, de még máig sem hozták ide! - Zaj.) Egészen természetes, hogy sem a jöve­delemadó, sem az ehhez alkalmazkodó vagyon­adó nem olyan adónem, amelyet egyik hónap­ról a másikra ki lehetne dolgozni. Évek mun­kája szükséges, míg megtalálja az ember azt a helyes arányositást és igazságos elosztást, amely ezeknél az adóknál szükséges. Természe­tes dolog azután, hogy itt vannak kilengések, vannak talán nem helyes eljárások. Kérdem azonban, hogyha ezeket szóvátették, ha hozzám jöttek, — és nem fogok hivatkozni az egységes­pártra, amely a hátam mögött áll, hanem az ellenzékre fogok hivatkozni — nem volt-e meg bennem mindig a tárgyilagosság ahhoz, hogy minden esetben mindig eljárjak és sohasem hallottam, hogy azután valaki hozzám jött volna panasszal, hogy nem történt meg a kér­dés helyes rendezése. (Rassay Károly: Ön nem panaszközvetitő! A politikájáról van szó!) Én az igazságot keresem az egész vonalon és eny­nyiben igyekszem teljesíteni a kötelességemet. (Zaj. — Rassay Károly: Azért keressük a Pénz­intézeti Központtól protezsált vállalatokat! Kik voltak azok az elnökök, akiknek olyan jó bejárásuk van!! — Peyer Károly: A vámhite­leket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bud János pénzügyminister: Mondom, én hajlandó vagyok minden olyan panaszt meg­hallgatni akár itt, akár a nemzetgyűlésen kí­vül, amely igazságos érveken alapszik, amint sohasem zárkóztam el olyan intézkedések elől, — akár egyedülálló intézkedések elől egyes panaszokkal szemben, akár általános intézke­dések elől — amelyekkel ezeket a kérdéseket megnyugtatón lehetett elintézni. Egész meg­nyugvással állithatom, hogyha veszem azokat az intézkedéseket, amelyeket ebben az irány­ban tettem, ezek a maguk eredményét meg is hozták. Ha Fábián igen t. képviselőtársamat ezek nem elégítik ki, nem mondhatok mást, mint hogy tisztában vagyok azzal hogy sohasem fogják őt kielégíteni. (Fábián Béla: Odaát ki­elégíti az embereket! — (Rassay Károly: Ez objektiv beszéd!) Fábián képviselő ur állás­pontja nem az, hogy keresi az igazságot és ke­resi a kérdés helyes, józan megoldását, hanem az ő álláspontja a szenvedéllyel való tárgya­lása a kérdéseknek. Ö nem fog sohasem meg­elégedni- bármilyen eredményeket tudok is felmutatni. (Fábián Béla: Dehogy! Csaik & pénzügyministeri ígéreteket tessék betartani!) Kérem igen t. képviselőtársamat, emlékez­zék vissza arra à nyári küldöttségre, amely­nek élén megjelent nálam. Átadtak nekem egy jegyzéket és amikor én ránéztem ezekre az

Next

/
Oldalképek
Tartalom