Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-590
A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. adatokra, hivatkoztam erre anélkül, hogy a nevekre emlékeznék — amint végigmentem a hcsszu sorozaton.-. (Fábián Béla: 170%-kal emelték ott átlagban az adót!) Ne ezt méltóztassék idézni. Arra emlékszem, hogy ha valakinek ott volt 20 korona adója és azt megszorzom 20-szal, — mert ez a kereseti adó — ez egy évben csak 400 koronát ad. Én akkor azt kértem, hogy vizsgáljuk kissé tovább is az illető jövedelmi forrásait. Vájjon ez arra enged következtetni, hogy az illető tényleg igazságtalanul van megadóztatva? Végigmentem az öszszes példákon, amint nem zárkóztam el az ilyen példák felsorolásától sohasem, ahol magam észrevettem, hogy aránytalanság mutatkozik vagy igazságtalanság történt. Épen ezért hivatkozom erre és meghivom igen t. képviselőtársamat, jöjjön el hozzám, ön választhat ki az ország területéről, akár a fővárcsból, akár máshonnan tetszés szerint ezer bevallási ivet és ha majd egyszer ugy fogja átdolgozni ezt az anyagot, amint én átdolgoztam, sok tekintetben revideálni fogja véleményét. Ha azt látom, hogy a bevallások nem felelnek meg a tulaj donképeni tényállásnak, ha előveszek egy foglalkozásból 40 bevallást és azt látom, hogy ezek között egy akad, amely 15 millió keresetet vall be évente, de nagyrészben 300.000— 5,000.000 koronát vall be és ugyanakkor ott van a bevallásban, hogy szakácsnét és szobalányt tartott 1,100.000 korona fizetéssel évente, akkor kérdem, hol van itt az igazságtalanság'? (Fábián Béla: Hány ilyen van ezer között"?) Nyugodtan megmondom: 80%. (Fábián Béla: Akkor egész Magyarország csaló a minister ur szerint? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) A helytelen bevallás kérdése rendkívül fontos. Az egész pénzügyi igazgatás nehézsége az, hogy a bevallások nem történnek azzal a precizitással és pozitivitással, (Lendvai István: Azzal a felekezeti pontossággal!) amely szükséges volna, mert, sajnos, az adómorál tekintetében itt még nincs meg talán az a felfogás, amely nagyon kívánatos volna. Ne tessék idegeskedni a képviselő urnák, be fogom bizonyítani, hogy, sajncs, igy van ez az adók terén, (Fábián Béla: Legyen szerencsém!) Egészen természetes, hogy ha ilyen esetben emelés történik a múlt évvel szemben és a bevallással szemben és azután igazságtalanságról beszélnek, akkor én azt kérdezem, hogy hol van itt az igazságtalanság. (Rothenstein Mór: A rendszerben van a hiba! — Peyer Károly: Magyarországon az adócsalás mindig uri gesztus volt! — Zaj a jobb- és baloldalon.) Ismétlem, tessék pontosan megtenni az adóbevallásokat. Ha ez megtörténik, akkor el fog tűnni nagyobb része ezeknek az adópanaszoknak, mert akkor nem lesz szükség arra, hogy az adminisztráció maga keresse azokat az ismérveket és azokat a támpontokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az adózó igaz jövedelme megállapítható legyen. (Lendvai István: Tűnjenek el a rendezetlen bevallásuak! — Derültség. — Zaj.) Amint álláspontom az volt, hogy az igazságtalan túladóztatás mindenütt megszüntetendő, ugy álláspontomhoz tartozik az is, hogy meg kell keresnünk mindazoknak az igazi jövedelmét, akik most tulajdonképen nem jövedelmüknek megfelelően adóznak. Igen t. képviselőtársam arra mutatott rá, hogy Ígéreteket tettem, amelyeket nem tartottam meg. Az ilyen állitásokat már megszoktam és nem is nagyon izgulok miattuk, mert ha egy minister programmot ad, azt mindenki ugy szokta értelmezni, hogy amig azt meg lehet valósítani, ahhoz idő is kell. (Rothenstein Mór: évi október hó 30-án, szombaton. 93 Hát van Programm?) Ha azonban én egy kijelentést teszek ma, akkor igen t. képviselőtársam holnap már szóváteszi, hogy nem tartom meg. (Fábián Béla: Másfél éve!) Viszont olyan Ígéretet is imputai nekem, amelyet nem tettem. (Peyer Károly: Ez a baj!) Arról lehet beszélni, hogy t, képviselőtársam azt hiszi, hogy ez baj, de végeredményben, ha Ígéretet tesz az ember... (Lendvai István: Tessék megmutatni neki az ígéretek földjét! — Derültség. — Zaj.) A magam részéről ki kell jelentenem, hogy a képviselő urnák azt a panaszát, hogy én könyvek vezetését a segédnélküli vállalatoknál tovább is követelem, — ezt ugyan nem rám mondta (Fábián Béla: Nem! A közegekre!) hanem közegeimre — ezt én érthetetlennek találom. Végeredményben ezzel a panasszal igazán egyedül csak a képviselő ur fordul hozzám. (Fábián Béla: Tessék megkérdezni odaát a képviselő urakat! Náluk is vannak ilyen panaszok!) Lehetséges, hogy vannak ilyen panaszok, de azokat is meg kell vizsgálni. Hol térünk el itt is ennek a kérdésnek elbírálásánál ? Olyan esetekben, amelyeket a képviselő ur szóvátett, azért, hogy ezt elrendelték, ha én megállapítottam az igazságtalanságot, eljártam az illető pénzügyi közeggel szemben. De vi; szont mindenki meg fogja érteni, hogy ha egy üzembe vagy üzletbe beállítanak három-négy családtagot, akik végeredményben az üzemhez tartozó személyeknek tekintendők, nem bírálható el a kérdés olyan egyszerűen, inert akkor igazságtalan volnék azokkal szemben, akik lényegesen drágább munkaerőkkel dolgoznak, mert idegen munkaerőt kell, hogy alkalmazzanak, ha nem veszem szigorúbb szabályozás alá azt, aki tulajdonkópen saját családtagjaival dolgozik. Ezekről az esetekről van szó, igen t. képviselőtársam. Hogy nem tudom meggyőzni, ezt nagyon sajnálom, bár fel kellene tennem, hogy a képviselő ur is objektivitással nézi a kérdést. Meg vagyok győződve arról, hogyha ezekből az objektiv szempontokból fog kiindulni, nagyon liamar találkozni fogunk ezeknek a kérdéseknek elbírálásánál. Igen t. képviselőtársam beszélt arról, hagy én ígéretet tettem a fázisrendszer megvalósítására. Kérdem az igen t. Nemzetgyűlést, azokat, akiknek alkalmuk volt hallani, hogy én hogyan beszéltem a fázisrendszerről, nem megmondtam-e, hogy van ebben a nemzetgyűlésben, aki nem lelkesedik érte, azt hiszem, az én vagyok. (Rassay Károly: Nem is lesz meg sohasem!) Az más. Én felsorakoztattam összes érveimet ezzel a kérdéssel szemben, de azt is mondottam, hogy nem zárkózom el attól, hogy megpróbáljak bizonyos kísérleteket. Ami az isren t. képviselőtársamnak azt a megjegvzést illeti, hogy én ezt megígértem négy cikkre vonatkozólag, ez igaz, de higyje el az igen t. képviselőtársam, hogy ez nem ment, komoly okai voltaik. Vannak olyan nehézségek, amelyek rajtam kivül állanak, amelyek elsősorban épen az ország- gazdasági érdekében veendők figyelembe. De többet nem akarok most erről a kérdésről beszélni. (Fábián Béla: Mi írt? Mi is szeretnők tudni, mik az akadályok.) E r 4 majd megmagyarázom a t. képviselő urnák, de most nem akarok erre részletesen kitérni. Mit tehetek róla, ha a négy cikknél nem tudunk megállapodni. Ha ugy fosná fel mindenki a fázisrendszíert mint ahogy feltételezem, hogy a t. képviselőtársam felfogja és én is felfogom, hogy ez semmi egyebet nem jelen15*
