Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-590
*72 A nemzetgyűlés 590, ülése 19.26. t hogy törvényhozóvá avasson valakit és aki az 'emberi jogokat is mellőzni akarja akkor, amikor közjogokkal akar egyes családokat felruházni, az igenis szemben találja magát ennek a kornak a felfogásával, de természetszerűleg szemben találja magát, politikai értelemben véve is, emberi értelemben véve is a mi felfogásunkkal, és talán szemben fogja magát találni a saját osztályával is. Azokkal szemben, akik nem fizetnek 2000 pengő állami egyenesadót, de az ősiség szempontjából, családjuknak a történelemben elfoglalt helyzete szempontjából talán hosszabb és dicsőbb történelemre tekinthetnek vissza, mint azok az arisztokraták, akik, nem kutatom, milyen oik;okból, bizonyára becsületes okokból századok folyamán meg tudták a maguk vagyonát tartani és talán olyan mértékben, hogy 2000 pengői állami egyenesadót fizetnek földjük vagy házbirtokuk utáni, mondom ezekkel szemben miért használ ez a javaslat ilyen stigmatizálást, miért nem akarja elismerni, hogy az a szegény mágnáís, aki orvos, ügyvéd, mérnök, munkás, vagy bármiféle becsületes -más foglalkozást űz, és elvegyülve a magyar társadalomban, teljesíti a magyar állampolgár kötelességét, szintén alkalmas arra, hogy örökös jogon a felsőház tagjainak választásában résztvegyen és ezáltal meglegyen a lehetősége annak, hogy maga is örökös jogon tagja legyen a felsőháznak. Én ezzel az egész szakasszal nem érték egyet. Emberi érzésem tiltakozik az ellen, hogy örökösjogu közjogokkal ruházzunk fel osztályokat Magyarországon. De ha már a kisgazdák követelései révén az örökös jog nem maradhat ki ebből a javaslatból, akkor legalább olyan közjogokat alkalmazzon, amelyek logikusak a történelmi levezetés és a történelmi arisztokrácia szempontjából is; mert azt nem tekinthetem logikusnak, hogy mondjuk Széchenyi István ma élne, nem lenne felruházható az örökös jogon alapuló felsőházi tagsággal azért, mert vagyonát nemzeti célckra áldozta. TI Nemzetgyűlés! Épen igy nem tartom helyesnek azt a rendszert sem, melyet a kinevezett felsőházi tagokkal szemben tartalmaz ez a törvényjavaslat. A kinevezés ténye nem adhatja meg a törvényhozónak azt a függetlenségét, amely függetlenséggel rendelkezni ök kell mindazoknak a tényezőknek, akik jogosultságot nyernek arra, hogy az ország dolgaival foglalkozzanak. De a kinevezés ténye nem áll az államfő érdekében sem, mert a kinevezés ténye által — talán épen egy akut kinevezés ténye által — pártpolitikai színezetet ad az államfői kinevezés. Az államfőnek a pártpolitikába való behurcolása nem áll az államfői tekintély érdekében sem. Ha a ministertanács terjeszti is fel, végeredményben mégis csak saját ténye gyanánt jelenik meg ez az államfőnek és nem vonhatja ki magút azon megítélés alól, hogy pártpolitikai szinezettel történő kinevezéseket eszközöl. A kinevezés ténye direkt sérti a törvényhozó önérzetét. Direkt sérti, hegy nem a közületek, nem a széles néprétegek bizalmából nyert mandátuma, hanem eß;y egyszerű kinevezés révén szerzett mandátum alapján üljön be valaki olyan törvényhozók közé, akik sokkal fontosabb sokkal magasabb és szé- ; lesebb közületekre támaszkodó felsőházi tagsági jogosultsággal bírnak. Épigy sérti az ér- ' zékenységet az is, amit ez a törvényi avaslat a :; költségtérítésekre vonatkozólag tartalmaz. Tel- tj jes lehetetlenség .az, hogy a ministeriumra bi- l zassék a Budapesten nem lakó felsőházi tagok évi október hó 30-án, szombaton. költségmegtéritésónek kérdése, amely által függő helyzet támadhat vagy legalább is annak a gyanúnak az árnyéka vetődik fel és él a magyar társadalomban, hogy függő helyzet teremtődik a mindenkori kormány és a mindenkori felsőházi tagok között. Á felsőházat ebben a tekintetben tökéletes szuverenitás illeti meg. A felsőház ebben a tekintetben automatikus jogkört kell, hogy gyakoroljon és teljes lehetetlenség, hogy egy tőle idegen tényezőre — amely még nem is belőle fakadt ki, mert a felelős képviseleti rendszerből kell a kormányzatnak fakadnia — tegye függővé a felsőházi tagok költségmegtéritésének kérdését. T. Nemzetgyűlés! Az egyes szervezetek és érdekképviseletek felsőházi tagságban való részesítését épen a kinevezett tagok rovására óhajtanám nagyobbítani. Itt van a mezőgazdasági érdekeltség képviselete. A törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamarának Budapesten választott tagjaiból hat tag felsőházi tagsággal ruháztatik fel. De nem sorolja fel, hogy kiknek sorából választandók ezek a tagok. Nem sorolja fel, illetőleg nem teszi kötelezővé, hogy az egyes birtokkategóriák csoportokként válasszák meg a maguk felsőházi tagját, hogy ezáltal az egyes birtokcspportok is felsőházi képviselettel bírjanak. Én nagyon csodálkozom, hogy arról az oldalról, igen t. kisgazdatátsaim, akik elsősorban tartják magukat hivatottaknak a falu érdekének képviseletére, — és én nem is vagyok hajlandó e jogosultságukat kisebbíteni — nem emelik fel tiltakozó szavukat akkor, amikor itt olyan felsőházi törvény készül, amelynek kodifikálásával az ő általuk képviselt birtokkategóriák teljes mértékben mellőztetnek. Teljesen lehetetlenség, hogy egy osztály felsőház külső kontúrjai helyeződjenek el a magyar tételes törvénytárban és a XX. század elején olyan törvényt hozzunk, amely széleskörű, százezrekre támaszkodó érdekeltségeket és kategóriákat zár ki abból a lehetőségből, hogy felsőházi tagsági képviseletet nyerjenek. Én, éppen ezekre a kategóriákra tekintettel, nem is tartom elegendőnek az Országos Mezőgazdasági Kamara számára biztosított hat helyet. Az örökösjogu főrendiházi tagság jogcímén a nagybirtok már úgyis nagymértékben jut szerephez, az a szempont r tehát- hogy a nagybirtok vedelmeztessek, érvényesül már az arisztokrata családtagoknak felsőházi tagsági jogosítványa alapján. De hol vannak az egyéb százholdasok, az ötvenholdasok, a 30 holdasok, a 10 holdasok, a kisebb törpebirtokosok és hol vannak a mezőgazdasági munkások, akik széleskörű milliókra támaszkodva, szintén elvárhatják, hogy egy olyan testületből, amelyet a kormány, saját indokolása szerint maga is szaktestületnek akar bizonyos mértékig a törvényben deklarálni, az ő érdekképviseletük teljesen kimaradjon és igy mellőztessék 1 ?! Épen ilyen lehetetlennek és kirívónak tartom a javaslatban azt is. hogy az i]3ari munkásság a felsőházba nem jut be. Én nem óhajtok kinevezett inari munkásokat látni a felsőházba (Klárik Ferenc: Mi sem!), hoey az ipari munkássáp* kinevezés által jusson érdekképviselethez. Én azt óhajtom, hogy a munkásság maga jelölhesse ki a maga szervezetei révén, hogy kit tart alkalmasnak saját érdekének képviseletére. Csak akkor tudunk harmóniát teremteni ebben az országbán, csak akkor tudunk közmegegyezést létesíteni a társadálom minden kategóriájában ha egyetlenegy társadalmi kategória sem érzi magát megbántott-
