Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-590

A nemzetgyűlés 590. ülése 1926. évi október hó 30-án, szombaton. 73 nak, kisebbitéttnek és az ország törvényhozásából kihagyottnak. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy az én igen nagyrabecsült Lukács György t. képviselőtáonsam által már tegnap felhozott egy kérdésre is allúziót tegyek:. T. képviselőtársam igen kellemes húrokat pengetett meg az én lelkemben is, amikor kizárta annak lehetőségét, hogy a választójogi törvény szövegezése kapcsán és a jelenlegi felsőházi törvénynek is Silyen tekintetekben bizonyos hiányokat hátrahagyó rendszere és szövegezése kapcsán megteremtődjéik, annak lehetősége hogy^ ennek a nemzetgyűlésnek, magát országgyűléssé deklarálván, mandátuma meghosiszabbittassék. Tellies lelkemmel lázajdozoin ez ellen a felfogiáis ellen, teljesen korrespondeálok e tekintetben Lukács György t. képviselőtársammal. Nem is beszélve ennek jogi szempontból való lehetetlenségéről, ezt erkölcsi szempontból is lehetetlennek tartom. Ha pedig elkövettetnék ez a merénylet, hogy a jelenlegi kormányzati rendszer, — amit én nem szupponálok — a mandátumok meghosszabbitására gondolna, ugyan mi lenne a polgári öntudattal, mi lenne a választóklözönségnek a nemzetgyűlés iránt való bizalmával, amikor a nemzetgyűlés tekintélyét épen a közvéleményben elhintett ilyen gyanusitások naprólnapra deklasszifikálják s amikor e nemzetgyűlés tekintélye a jogtiszteletben, ^ az adott szó szentségében és etikai átérzésében van? Akkor tehát ezektől az erkölcsi hatásoktól teljesen mentesülten kerülnének ki ezek az^ immár nem gyanusitások, hanem jogos vádaskodások a közvéleménybe, ha megteremtődnék annak lehetősége, hogy e szakaszoki alapján országgyűléssé deklarált nemzetgyűlés a maga életét, a maga mandátumát további időkre is meghosszabbithatná. Én szükségesnek tartom, hogy ennek! a részletes tárgyalása alkalmával, teljesen világos és félre nem magyarázható törvényszöviegezéssel, elébe vágjunk. A kormánytól e tekintetben félremagyarázhatatlan magyarázatot várok. Nem lehet titok a kormánynak abbeli szándéka, hogy ezt a törvényszakaszt miképen magyarázza, necm lehet titokba tartani olyan szándékot, amelyek alkotmányjogi rettegésben tartanak ebben az országban olyan férfiakat és olyan kategóriákat, akik és melyek adnak a politikai becsületre, adnak a fair play-re, amelynek létesüléseért és [gyakorlati érvényesüléséért küzdenek a politikai életben. Ezzel végeztem azzal a témakörrel, amelyet beszédem fő pontjául választottam. Legyen szabad csak egy reminiscenciát idéznem. Az 1918. évi októberi forradalom után következő valamelyik hónapban néhány politikai barátommal felkerestük Hock Jánost, aki akkor a Nemzeti Tanács elnöke volt és előadván neki súlyos aggodalmainkat az ország sorsát, a belrendet és a külpolitikai helyzetet illetőleg, előbb felvilágositásokat kértünk tőle, majd megkértük őt arra, hogy próbálja a maga súlyos befolyását latba vetni Károlyi Mihálynál, hogy más utakon, más csapásokon induljon és teremtse meg annak lehetőségét, hogy a polgári rend megszerveződjék ebben az országban, hogy ne egy irtózatos kataklizma pusztítsa még a háború elvesztése után is ezt a megsanyargatott, szegény országot. Akkor Hock János azt felelte nekünk, hogy ezt nagyon nehezen teheti meg, mert a kormány legtöbb tagja, talán az egy Garami Ernőt kivéve, abban a véleményben él, hogy Magyarország egy világforradalom zuhatagánaki közepébe került ! és az ő egész működésük oda koukludál, hogy e világforradalom csapásait, az ebből a világforradalomból eredő kínokat és vergődéseket ettől az országtól mennél inkább távoltartsák és enyhítsék azokat a fájdalmakat, amelyeket Magyarország számára egy ilyen világforradalom által okozott ostorcsapások jelenitlenek. A történelem nem igazolta őket, amit mi már akkor is tudtunk. Bethlen István ministerelnök ur a választójogi vita alkalmával szintén egy történelmi jóslatba bocsátkozott; megállapította, hogy Európa összes államaiban egy reakciós hullám vert gyökeret. Beismerem, hogy megállapításai, az akkori idők légsúlymérőjét, hőmérőjét nézve, helytállóakis voltak. De felhívom az igen t. ministereOnök urnák és a túlsó oldalon ülő t. képviselőtársaimnak figyelmét arra, hogy ma már Európában egészen más állapotok vannak mint voltak a választójogi vita alkalmával. Az a hőfok, amely akkor lehetővé tette a ministerelnök urnák, hogy a reakciós hulláim jelenségeit ismerje fel, ma már tünedezőben van, ma már gazdaságig nemzetközi, tudományos és politikai értelemben az egyes államok közelednek egymáshoz, keresik a ijársadalmi együttélés további formáit, keresik és remélem, meg is fogják találni. Ennek a hullámnak elébe nem állhatunk, mert ha elébe állnánk, ez rettenetes végzetszerű károkat okozna az országnak és olyan helyrehozhatatlan hibákat teremtene a magyar nemzet számára, amelyeket talán évtizedes küzdelmek árán sem volna módunk és lehetőségünk kiküszöbölni. Én ugy látom, hogy ez a javaslat még mindig annak a reakciós hullámnak a magyar törvénytárba való beiktatására készült, ugy látom, hogy a ministerelnök ur és a tisztelt túloldal még mindig nem akarja meglátni azt, hogy megváltozott közhangulattal állunk szemben, nem akarják meglátni azt, hogy csak a szabadelvű irányban haladó és demokratikus felfogású államok azok, amelyek egymás segítségére támaszkodhatnak, amelyek egymás segitségét remélhetik a jövendő Európa megalkotását illetőleg és hogy csak ezek az államok számithatnak arra, hogy' helyes megítélésben fognak részesülni azok az igazságok is, amelyek a nemzet életében valóság gyanánt megjelennek. Mivel ez a javaslat nem ezt a célt szolgálja, mivel ez a javaslat a maga reakciós konstrukciójában nem alkalmas arra. hogy ezt a magyar nemzeti célt szolgálj Ét H törvényi avaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik*? Petrovics György iegyző: Szeder Ferenc! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik ! Következik? Petrovics György jegyző: Pakots József! Elnök: Pakots képviselő urat illeti a szó! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! A felsőházi javaslat vitájában elhangzott komoly, érdemleges felszólalások után azt kell kérdeznem magamtól és a t. Nemzetgyűléstől, miért vesztegették el t. képviselőtársaim ezeket a komolv argumentumokat, érveléseket és tanulmányokat e kérdés tárgyalásának, amikor az egész felsőházi javaslat egy nagy rejtelmes probléma, mert naq-y kérdőjel mindenki számára, hogy mi szükség volt most a felsőházi javaslat napirendre tűzésére. Ilyen rejtelmekkel találkozunk álfaiában a kormányzati politika jóvoltából, ilyen ért-