Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. évi október hó 29-én, pénteken. 57 azonnal a' Deputationak! szószólója a' Zágrábi Püspök, mellette állván a' nagy Méltóságú Tárnok-Mester az ország Rendéinek Ö Tsászári Királyi Hertzegségének szerentsés elérkezéséii kiterjedett örömét e' következendő Deák Nyelven elmondott beszéddel nyilatkoztatta- ki:...« (Kiss^ Menyhért: Nem is magyarul! — Erdélyi Aladár: Aját csak most tudja, hogy akkor nem beszéltek magyarul! — Dénes István: Kazinczinek kellett behoznia a magyar nyelvet! -— Szijj Bálint: A kisgazdák akkor is magyarul beszéltek! — Csöngey Gyula: És inkább latinul beszéljenek, mint németül! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Dénes Isiván közbeszól.) Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Kiss Menyhért: A lenézett költők akkor is magyarul beszéltek!) Kiss Menyhért képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Drozdy Győző képviselő urat pedig nagyon kérem, méltóztassék figyelemmel lenni a házszabályok 209. §-ának rendelkezéseire, mert különben kénytelen lennék a képviselő úrral szemben megfelelően intézkedni! (Rupert Reső: Idézetet olvas! — Pikler Emil: Nem beszédet olvas! — Zaj.) Drozdy Győző: Gsak néhány mondatot olvasok. Kérem szives türelmüket, tekintettel arra, hogy egy mondat egy hasáb. (Derültség.) Elnök: Ismételten kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a házszabályok 209. §-ának rendelkezését tiszteletben tartani. (Pikler Emil: Nem beszédet olvas!) Nagyon kérem a képviselő urat, ne méltóztassék arra kényszeriteni, hogy a képviselő urat a szólásszabadsággal való visszaélés miatt kénytelen legyek rendreutasítani. (Felkiáltások a baloldalon: Csak idéz! — Pikler Emil: Elengedjük a citátumokat!) Figyelmeztetnnem kell a szónokot arra is, hogy e citátumok tulajdonképen semmiféle összefüggésben a napirenden levő tárggyal nincsenek. (Ellenmondások a baloldalon. — (Klárik Ferenc: Történelmi események^ — Dénes István: Alkotmányról van szó és ő alkotmányról olvas!) Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék tisztelettel fogadni az elnöki figyelmeztetéseket és ne méltóztassék azt kritika tárgyává tenni. (Rupert Rezső: Kérjük a kecskeméti pártatlanságot! — Zaj.) Drozdy Győző: Annak ellenére, hogy. a házszabályok megalkotásában részt nem vettünk és kijelentettük, hogy ezeket a házszabályokat csak kényszerhelyzetnek tartjuk, mégsem szállhatok vitába az igen t. elnök ur megállapításával. Annak ellenére hogy én a házszabályokat egészen máskép értelmezem, mint az elnök ur, kénytelen vagyok ezekről'a citátumokról lemondani. (Erdélyi Aladár: A régi házszabályokban is benne volt!) A citátumok elhagyásai — Zaj.) Mindig citálhattak a képviselők. (Erdélyi Aladár: Ma is citálhatnak! — Rupert Rezső: Nem engedik citálni! — Klárik Ferenc: Addig citálhatnak, ameddig az elnök ur megengedi! — Rupert Rezső: Levélben kell megirnunk!) Kénytelen vagyok tehát igy megállapítani, hogy a tárnokmester latin beszéde, amelyet magyar forditásban felolvastam volna, szintén nem más, mint gazsulálás, hódolás a fejedelemnek és örömének ad kifejezést afelett, hogy az országgyűlés a fejedelem: dotációját rendezte és járulékait felemelte,, azonban egyáltalában nem beszél arról, hogry elérték volna azt az^ eredményt, amiért tulaj-; donképen a király' összehivta azt az ország-i gyűlést. (Klárik Ferenc: Ruganyos léptekkel ment haza!) Nem kell, azt hiszem magyaráznom, hogy micsoda szoros összefüggésben van az, amiről én beszéltem, azzal a javaslattal, amely előttünk fekszik. Midőn a ministerelnök ur a nemzet ezeréves alkotmányáról, ősi jogszokásainknak s törvényeinknek a jövőbe való átmentéséről beszél, lehetetlen meg nem emlékeznünk arról, hogy a magyar főrendek munkái a a múltban nem volt olyan, amelyet mi az eljövendő felsőháznak, mint követendő példát, figyelmébe ajánlhatnánk. De ha nagyot ugrunk a történelemben és az 1848-as idők országgyűlési reformjait nézzük, ott is meg kell állapitanunk, hogyha hoztak is jó törvényt, a demokratikus komoly törvények csak papirtörvények maradtak, mert a demokratikus elemek minden törekvése megtört a mágnásokkal, a főmű osztállyal szemben, hogy ezeket a törvényeket valóban életbe is léptessék. Még ma is vannak demokratikus törvények, — azt hiszem, felesleges törvényhozók előtt erre emlékeztetnem — amelyeket 1848-ban hoztak, de amelyeket a mai napig sem hajtottak végre. A múlttal szemben tehát csak egy kötelességük lehet az uj főrendeknek, az, hogy elfelejtsék őseik példáját és másképen működjenek, mint ahogy azok működtek. Tagadhatatlan, hogy a főrendek századokon keresztül vezették ebben az országban a közügyeket. Kezükbe volt letéve ennek az országnak sorsa, azonban komoly munkával, fáradságos nehéz munkával nagyon kevesen tűntek ki közülök. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Félő, hogy az a fiatal generáció, amely ma mágnásvilágunkból ki nem emelkedik, bekerül a felsőházba, csak őseinek ilyetén példáját fogja követni. Nagy kérdés, szabad-e tehát ennek a nemzetnek, e dolgozó, munkás, földmivesosztálynak újra az arisztokrácia kezébe adni a törvényhozást, a törvényalkotások lehetőségét? Véleményünk szerint törvényhozónak csakis teljesen független embernek volna szabad lennie. Távozzanak tehát a törvényhozás házából azok, akik nem teljesen függetlenek; távozzanak a felsőházból is. Nem szabad ott megkötött embernek helyet adni, mert a megkötött ember sohasem a nemzet érdekére, sohasem a lelkiismeretére hallgat, hanem mindig arra, aki megkötötte, aki neki a^ marsrutát adta. (ügy van! balfelől.) Távozzék például a hadsereg teljesen a politikából. Katonákat ne hozzunk a törvényhozás házába, katonákat ne engedjünk be a felsőházba, mert ha a katonák megkezdik a politizálást, akkor ez a nemzet katasztrófájához vezethet. Isten óvja meg a nemzetet attól, hogy kardok vonuljanak be a törvényhozás házába; Isten óvja meg a nemzetet attól, hogy a honvédség bármikori parancsnoka helyet foglalhasson a törvényhozók között, mert amely országban katonák kezébe kerül a törvényhozás, törvényalkotás, ott ez soha jóra nem vezethet. Óriási sérelme a demokratikus magyarságnak és a demokratikus magyar közvéleménynek az is, hogy az ideiglenes államfő örökös felsőházi tagságot ajándékozhat. (Klárik Ferenc: Ö sem örökös!) Nem lehetséges az, hogy ő, aki szintén csak ideiglenes államfő ebben az országban örökös törvényhozókat nevezzen ki. Ez tehát a részletes tárgyalás alkalmával, véleményem szerint feltétlenül ugy lenne mődositandó, hogyha már a kinevezési