Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

m A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. évi október hó 29-én, pénteken. jog meg is adatik, örökös tagságot semmiesetre sem helyeselhetnénk, hanem a kinevezettek tagsága annyi időre szóljon, mint annak az or­szággyűlésnek az élettartama. Ez a javaslat tisztára személyekre szabott javaslat. Hogy ez igy van, hogy előre kitippel­ték és kiválasztották maguknak azokat a sze­mélyeket, akiket ott akarnak látni a törvény­hozás házasban, a felsőházban, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy például az egyete­mek közül a közgazdasági egyetem külön küld­het egy delegáltat a főrendek közé. Mi ez, ha nem gróf Teleki Pál főrenddé ütése és az ő fő­rendiházi tagságának biztositásat (Ugy van! balfelöl.) Ez az egész javaslat hasonlít ahhoz a hires angol salátához, a mixted-pixted-hez, amelyben van mindenféle zöldség; de amint ezt a zöldséget a magyar gyomor nem veheti be, ne­künk is tiltakoznunk kell ez ellen a javaslat ellen, amely a demokráciának legutolsó foszlányát, amelyet ez az uralom, ez a kormányzat még meghagyott, végleg és talán mindörökre el akarja tüntetni. Magyarországot olyanformán, amint ez a javaslat célozza, megmenteni nem lehet- Tegnap Kainprecht Antal igen t. kép­viselőtársam megmondotta már s megmondotta Farkas István t. képviselőtársam is hogy pa­rádéval, alabárdosokkal, pompával és főrendi­házzal sohasemm lehet visszaszerezni Magyar­ország elveszett területeit hanem annak visz­szaszerzése egyedül a demokrácia utján tör­ténhetik meg. A mi bohém arisztokráciánkegy ujabb szórakozási helyhez jut csakugyan ezzel a felsőházzal; nézheti majd a karzatokról, gyö­nyörködhetik majd az abszolutizmus bábszín­házában. A nemzet lelkiismeretét és közvéle­ményét azonban egyáltalán nem nyugtathatja meg az, hogy ebben a felsőházban nem azok ülnek, nem azok hoznak törvényt, akiket a nemzet a maga lelkéből odaállit s akiket a nemzet szavazás utján bíz meg azzal, hogy az ő számára törvényeket alkossanak. Meg fog­nak ott jelenni a Duci grófok, Muki grófok, Lali bárók stb., azonban hiányozni fognak a népmilliók kiküldöttei, hiányozni fog a mun­kásosztály delegáltja, a földmívesnép meg­bízottja a törvényhozásnak ebből a házából és njra csak átjátszottuk a törvényhozásnak ezt a részét azok számára, akik a múltban sem tud­ták megmutatni, hogy élni tudnak ezzel. A tör­ténelmi ^ osztályoknak, különösen annak a mág­násosztálynak mely a főrendiházban működé­sét kitöltötte, szerepe és szolgálati ideje lejárt. Zupás mágiásokra, akiknek szolgálati idejét meghosszabbítják, nincs szüksége ennek a nem­zetnek. Ha kiállítjuk szolgfálati könyvüket^.. (Farkas Elemér: Ilyen beszéd! Ilyen dema­gógia!) Tényleg ugy van, hogy ezzel a javaslattal meghosszabbítjuk a régi főrendek életét, amire egyáltalán nincs szükség. S amidőn szolgálati könyvüket megkapják ettől a nemzettől, bele­írhatjuk, hogy kötelességeiket nem teljesítet­ték híven. Ha választás utján kerülnének be a törvényhozás második házába akkor meg­nyugodnánk, ugy, amint semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy a megyék kiküldöttei ab­ban résztvesznek. Itt is csak azt kifogásolhat­juk, hogy a vármegyék sem a saját népük meg­nyilatkozása következtében küldik: ki, különön sen az első felsőházba a tagokat, hanem olyan megyei képviselőtestületek fogják megválasz­tani azokat, amelyéknek mandátuma a törvény értelmében réigen lejárt s amelyek teljesen törvénytelenül bitorolják azt a hatalmat, ame­lyet ma is gyakorolnak. Kiváncsi vagyok arra, hogy az ilyen vármegyei törvényhatóságok ál­tal beküldött tagokat az a főirendiház, amely a mai állapotot törvényesnek, jogosnak el nem ismeri, el fogja-e ismerni és megnyugszik-e abban. Különben pedig, ha választás utján ke­rülnek be a főrendek is a törvényhozásba, már előre is figyelmeztetem a kormányzatot, hogy gondoskodjék egy záptojásparagrafusról is, ilyet is iktasson törvénybe, mert különben bizo­nyos, hogy a t. főrendekről nagyon sok helyen a kutyák nyalják le a dicsőséget. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — B. Szterényi József: köz­beszól.) Hiába hábordik fel a t. képviselő ur; talán az ön lelkében nem él az az elkeseredés­Elnök: A képviselő urat az előbb használt kifejezéséit rendreutasítom. Drozdy Győző: , . . amely nekünk, fajma­gyaroknak lelkében él (B. Szterényi József: Vagyunk olyan magyarok, mint az ur!), ami­kor a jelenlegi állapotokat nézzük. (B. Szte­rényi József: Kikérem magamnak!) Én is. Micsoda műfelhábcrodás! (B. Szterényi József: Én még jó hanghoz vagyok szokva! — Dénes István: Ö pedig jó eszmékhez! — Elnök csen­get.) Még azt sem tudják, milyen lesz az uj tör­vényhatóság, amelyet összehívnak; még fogal­muk sincs arról, hogy az uj vármegyei testü­let, amely megválasztja a jövőben a felsőház tagjait, milyen lesz s máris felhatalmazzák ezeket a testületeket olyan nagy jogokkal, hogy beküldhetik azt, aki nekik tetszik. Ter­mészetes tehát, hogy a vármegyék részéről sem számithatunk azokra az emberekre, akik­nek a felsőházban lenne a helyük s akiktől el­várhatnék azután, hogy a magyar nép érde­kében dolgozzanak. (Ugy van! a bal- és a szél­sőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ha azt nézzük, hogy ki lehet törvényhozó ebben az országban, akkor csak vissza kell néznünk a választásokra. Az utolsó választások statisztikáját a kormány nem hozta a nemzetgyűlés elé, azonban ren­delkezésünkre állanak még az 1910. esztendei statisztikai adatok. 1910-ben leszavazott ebben az országban 806.000 választó. Ebből munka­párti volt 379.000, kisebbségi 427.000, tehát a kisebbségnek a szavazata 50.000-rel több volt, mint a többségé, mégis 413 képviselő közül 260 volt munkapárti és 153 az ellenzéki. Ahol te­hát a nemzet akarata ilyen ellentétes formá­ban nyilatkozik meg, ahol a nemzet akaratá­ból kifolyólag egy meghamisított alsóház ül össze, ott mire számithatunk a törvényható­sági bizottságok választása után a tekintetben, hogy onnan kik kerülnek be a felsőházba! Amerikában van demokrácia, van általános titkos választójog, mégis azok lesznek a kép­viselők, akiket a trösztök akarnak s azok lesz­nek a szenátus tagjai is. Itt is egy nagy trösztnek, egy politikai trösztnek a kezében van teljesen a hatalom és ez a tröszt dirigál a tekintetben, hogy ki legyen ebben az ország­ban képviselő. Most ez a Bethlen-tröszt íogja elintézni azt is. hogy a felsőháznak kik legye­nek a tagjai. Titkos választás és titkos válasz­tójog nélkül nem lehet beszélni demokráciáról, (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon) demokrá­cia nélkül pedig nem lehet beszélni alsóházról. Mi is felsőház vagyunk mindaddig, amíg nincs demokrácia, mert ugyanolyan elvek alapján hozzuk meg a törvényeket, ugyanolyan törvé­nyeket hozunk, mint amilyeneket a felsőház hoz. (Ugy van! a bal. és ssélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Magyarországon is épen ugy, mint a régi Rómában, a választások alatt vannak dedukto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom