Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-589
56 A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. kat, fél, és egy negyed rész Krajtzárokat folyamatból egészen ki-zártuk s mindezeket Fő Királyi Jussunkból Magyar Országban is végre hajtatni parantsoltuk. Hátra vagyon most, hogy hív Alattvalóink, következésképen kedvelt Magyar Országunk is, kiknek ügyökért és szeretetekért © súlyos gondokat örömest magunkra vállatuk, legjobb szándékból eredett törekvéseinket minden ki-telhet oké pen elősegítsék; a Váltó Tzóduláknak állandó és tartós Hitelt szerezzenek; az azoknak megállapítására, megvalósítására és el-enyésztetésé're szolgáló mérsékelt Fundusról annál készebb és hathatósabb módokat s eszközöket elő adjanak, mennél bizonyosabb, hogy azoknak változó betse minden hiv Jobbágyainknak igen tetemes károkat okozhatna; továbbá a naponként jobban nevekedő Státus szükségeinek, az adózó Népnek illendő megkémélése mellett, elégséges segedelmet nyújtsanak...« Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a 209. § rendelkezéseiről megfeledkezni. (Rothenstein Mór: Még esak a második oldalon tart! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Hol van még a könyv vége?) Csendet kérek! Drozdy Győző: Ennyi is untig elegendő ízelítőül ama állitásom dokumentálására, hogy a fejedelem, a király rendesen határozott utasításokat küldött az országgyűléseknek arra vonatkozólag, hogy ott miről tárgyaljanak, miféle törvényeket alkossanak. A királyi leiratnak csak a bevezetésénél tartok és már ebből is megállapítható, hogy a nagy harcok, a napóleoni háborúk után is csaknem ugy leromlott és lezüllött a pénzünk, mint a világháború után. Az uralkodó tehát az országgyűléshez fordult hogy ezen a dolgon segítsen és az országgyűlésnek kellett volna épugy, vagy legalább is ugy segíteni rajta, mint ahogy ez a nemzetgyűlés, ez a kormányzat megkísérelte és néha talán okos ötletet is elgáncsolt. A királyi dekrétummal szemben, — ha az igen tisztelt elnök ur engedélyez számomra egy kis citál ási lehetőséget — bárhol is ütöm fel ezt a könyvet, könnyű megállapítani belőle, hogy az igen t. főrendek a főrendiház részére kitűzött témákkal igen keveset foglalkoztak, ellenben sokkal többet foglalkoztak a parádéval, egymás címzésével, a király előtt való hajbókolással. Például az első ülésről szóló napló igv kezdődik és folytatódik: (olvassa. — Halljuk! Halljuk!) »Az Ország Gyűlésére kirendelt Kis Asszony 1 Havának 25-dik napja után az Ország minden Tagjai 's rendjeinek meghatározott bevárására Törvényesen kiszabott négy napok elfolyván, mái napon az egyben gyűlt Státusok és Rendek az előbbeni Ország Gyűlésekben gyakorlott rendszerint reggeli kilentz órakor — akkoriban korábban keltek, mint ma — (Erdélyi Aladár: Nagyon jól mondja hogy ott!) az Ország házánál levő Palotájukban öszve ültek; a' hol-is a' Királyi Személves jelenléteinek Törvénybeli Helytartója, Méltóságos Székhelyi Majláth György Úr diszes és ezen Országos Gyülekezetnek méltóságához alkalmaztatott Magyar Beszéddel bővebben előadta azon tárgyaknak Mellyek a'Királyi Öszve hivó Levélben foglaltatnak, fontos voltokat. Előhozta továbbá; a'múlt századoknak többféle viszontagságait és szépen emlékezett, a' ma elfelejthetett en Magvar Ország Királvnéia, Mária Therézsia. uralkodásának súlyos kezdetéről — hogy a' mostani terhes állanatjáti Országunknak azon előhozott nehéz üdőkkel «rvarányba tévén az Ország Státusait és Rendjeit évi október hó 29-én, pénteken. Dicső Eleiknek nyomdoki követesére buzdítsa; — Végtére a Státusoknak és Rendeknek tellyes bízod almokat személye eránt kikérvén, az egyes értelmet az egybegyűlt Státusoknak és Rendieknek különösen ajánlotta e' következendő szavakkal:... (Esztergályos János: De szép is volt ez!) Megállapítom, hogy a »következendő szavak« után sincs egyetlenegy szó sem arról, hogy miről kellene a főrendeknek beszélni. De bárhol is felütjük ezt a hatalmas könyvet, ugyanilyeneket találunk. Méltóztassék Pikler képviselőtársain Mindre, akárhol felütni a könyvet. (Pikler Emil felüti a könyvet. — Derültség. — Olvassa): »Hosszasan volt vetélkedés e részben a Statusok; között, végre mégis a Többség összve gyűlvén...« —^és itt latin szavak következnek. (Erdélyi Aladár: Ha száz év múlva ezt a beszédet hallják, akkor mi lesz?) Meghajtunk utódaink kritikája előtt. Őseinknek nincs joguk a kritika elől kitérni. Az ősök igenis felelni tartoznak a maguk cselekedeteiért és nincs joguk zsebrevágni a hódolatot, a tiszteletet akkor, ha erre nem szolgáltak rá. Vannak nekünk hála Istennek kiváló őseink. — szomorú lenne, ha nem lennének — akik előtt meghajtjuk az elismerés zászlaját, ellenben a régi főrendiházak működésével szemben ezt meg nem tehetjük. (Csöngedy Gyula: Ott is voltak kivételek;! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Dénes István: Elfogadjuk Széchenyit, de nem a többieket! — Rainprecht Antal: A kivételekért nem lehet törvényt hozni! A normáér kell a törvényt hozni! — Zsirkay János közbeszól.) Csendet kérek. Zsirkay képviselő ur! (Kiss Menyhért: Széchenyinek is # megvolt a véleménye a felsőházról,, kollégáíiról!) Drozdy Győző: Hogy elrettentői például állithassam a leendő felsőház elé azt. hogy ne kövessék őseik példáját, még csak a befejező cikkelyből olvasok fel néhány mondatot (olvassa); »Pünkösd Havának 31-dik napján délután. Ö Tsászári Királyi Hertzegségének Antalnak mint kinevezett Királyi Biztosnak Pozsony városába tett szerencsés bé jövetelének leirása: Délutáni hatodfél órakor a' reggeli elegyes Ülésben a Királyi Biztos elfogadására kirendelt Mküldöttségnek Tagjai G. Brunszvik Józsefnél az Ország Tárnok-Mesterénél öszve gyűlvén, tsak hamar a' készen álló hintókba felültek, az állandó Katonaság és Pozsony Városának felöltözött Polgárokból két oldalt formált rend között a' kirendelt helyre, tudniillik a' Duna vizének innensői partjára siettek, a' hol már a Hertzeg Lichtenstein Vasas Regementjéből egy osztályrendet fogott (Piti.-* Emü: Szép nevek! — Klárik Ferenc: Mind szép magyar nevek ezek!) — csoda, hogy nem magyarosította a nevét Lichtensfeinfyra! — a hol-is megjelenvén a' rendszabás szerint kotsiok'ból kiszállottalk és várakoztak a' Királyi Biztosra. Hat óra tájban Ö Tsászári Királyi Hertzegsége a' Királyi Comissárius Gála-híntóban előtte lovagolván G. Harrach Aloysius, B. Videnbruck Vilhelm, és G. Attemsz József Tsászári Királyi Kamarások {Derültség. — Kiss Menyhért: Tiszta magyar az egész társaság! Kisgazda volt valamennyi! —Klárik Fe« renc: Nem azt kiáltották, hogy éljen hanem azt, hogy: Hoch! — Horváth Zoltán: Most kellene a kisgazdáknak beszélniük! — Szijj Bálint: Nem kell erre miniket felhívni, amikor jogunk van szólni, szólunk! — Zaj. — Elnök csenget.) és a Német Rendnek Tagjai a' Duna nart innenső oldalára öröm kiáltásoki, és Muzsikák zengései között elérkezett, a' hol megállván az Ország Deputatioja a' hintó eleibe sietett, és
