Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

Á nemzetgyűlés 589. ülése 1926. évi október hó 29-én, pénteken. 49 T. Ház! Egészen más volt az eset és a helyzet 1920-ban és 1922-ben. Akkor joggal és méltán elmondhattuk, hogy viszonyaink még mindig a forradalom behatásai, benyomásai alatt állunk. (Ugy van! jobb felől.) De kérdezem én: van-e ennek a Háznak egyetlen egy tagja is, aki kiállitaná hazánkról azt a szegénységi bizonyítványt, hogy még most, 1926-ban, avagy 1927-ben sincsenek viszonyaink konszolidálva (Pakots József: Nincsenek!), hogy 1926-ban és 1927-ben is még a forradalom utóhatásai alatt állunk? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Ajkkor miért zárják; ki a földimunkásság, 75 százalékát a választójogból'?!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lukács György: A konszolidáció terén eddig elért összes eredményeket veszélyeztetnek azzal, ha záros határidő alatt meg nem alkotnánk ezt a törvényhozási reformot, amely — én elismerem — egészen tökéletes nem lesz. Hol ismernek t. képviselőtársaim tökéletes emberi intézményt? Már csak azért sem lesz tökéletes, mert nem tudja az alaki jogfolytonosságot helyreállitani. De ezen a hiányán is lehetséges lesz, az én szerény véleményem _ szerint, segíteni olyan formán, hogyha a majdan összeülő országgyűlés egyik első feladatának fogja tekinteni, hogy az államfővel együttesen, visszamenőleg adja rá szankcióját mind a két nemzetgyűlésnek egész működésére, visszamenőleg nyilvánítsa ugyanolyan jogerővel, ugyanolyan joghatályossággal birónak mind a két nemzetgyűlés működését, mint amilyen jogerővel és hatályossággal működött volna a kétkamarás országgyűlés. Vagy van még egy másik módja, is az utólagos reparációnak, amely nagyon érzékeny közjogunknak is megfelel, az, amelyet Túri Béla t. képviselőtársunk ajánlott, hogy tudniillik majdan a királyi koronázás alkalmával a királyi hitlevélbe, amely törvénybe becikkelyeztetik, foglaltassák bele a két nemzetgyűlés működésének ez a visszamenőleges elismerése. (Pikler Emil: Utána egy Budaörs is lesz valószinüleg!) T. Nemzetgyűlés! Eddig a konszolidáció, az anyagi jogfolytonosság, az általános választások szempontjából taglaltam ennek a törvényjavaslatnak lényeges, fontos voltát. Bátor leszek a kérdést megvilágítani még egy szempontból, az úgynevezett királykérdés szempontjából. (Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Én azt hiszem, hogyha nekünk a magunk erejéből sikerül a főhatalom egyik tényezőjét, a kétkamarás országgyűlést restaurálnunk, akkor nagyban nő az a reménységünk, hogy a főhatalom másik tényezőjének, a királyi hatalomnak, a királyságnak restaurálása sem fog sokáig váratni magára. (Cserti József: Ki lesz az? — Felkiáltások jobbfelöl: Az most nem kérdés! — Cserti József: A gyilkosokat hozzuk vissza? A Habsburgokat, a mi gyilkosainkat?! — Zaj.) Elnök: Cserti képviselő urat kénytelen vasryok nendreutasitani! (Propper Sándor: Hiszen a múlt héten ünnepelték önök is Batthyány emlékét! Batthyányt meggyilkolták! — Pikler Emil: Albrecht főherceg kivétel, az jó magyar emberD Majd az országgyűlés dolga lesz. (Szakács József: Mire való neveket belevonni? —• Cserti József: Habsburg nem kell ide!) T. Nemzetgyűlés! A királyi trón még mindig üres. (Esztergályos János: Adja Isten hogy minél tovább legyen!) mert szomszédaink még mindig abban a tévhitben élnek, hogy befolyásolhatnak bennünket a királyi trónszék betöltésében. (Dénes István: Ez hiba!) holott a nemzet elhatározott, szilárd akarata az. hogy ebbe a legfontosabb belügyi kérdésünkbe semminemű idegen hatalmi beavatkozást megtűrni nem fog. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Cserti József: Tessék a nemzetet is megkérdezni! — Rothenstein Mór: Akkor nem lesz. király!) Hiszen addig alkalmunk lesz a nemzetet megkérdezni. (Ugy van! jobbfelől.) Épen ezért bevárjuk azt az időt, amikor anynyira megerősödtünk, s amikor nemzetközi helyzetünk annyira megszilárdult lesz, hogy szomszédaink kénytelenek lesznek ezekkel % a beavatkozási törekvésekkel felhagyni. Majd, ha teljesen szabadon fogunk tudni határozni, majd ha tisztán a magunk érdekei szerint fogjuk, minden erősziakos beavatkozás veszedelme nélkül, ezt a kérdést \eg\eg

, elintézni tudni, akkor fogjuk végleg megoldani ezt a kérdést a nemzet szabad elhatározásával, addig pedig nyugalomban tartjuk a kérdést, (ügy van! jobbfelől.) amit annál könnyebb megtennünk, mert a királyi jogok ideiglenes gyakorlója: kormányzó urunk féltő gondoskodással őrzi nemzete érdekeit és távol tartja tőlünk azokat a veszedelmeket, amelyek a trónüresiedéssel küllemben rendszerint együtt szoktak járni. (Ugy van! jobbfelől.) Kormányzó urunk vezetése alatt egész nyugalommal megvárhatjuk a trónüresedés átmeneti idejének letelését és nedig annál inkább, mert ezt az átmeneti időt, nézetem szerint, jelentékenyen megröviditi a kétkamarás országgyűlés helyreállítása, mert az országgyűlés helyreállítása a konszolidációnak olyan szembeszökő jelensége, amely nagyban le fogja fokozni azokat a beavatkozási törekvéseket- amelyek korlátozni, pozitív avagy negatív feltételek felállítása által befolyásolni törekszenek bennünket a királykérdésnek eldöntésében. Mennél inkább sikerül visszaszorítanunk ezeket a befolyásolási tendenciákat, annál közelebb jön az az idő, amidőn teljesen szabad akarattal fogunk tudni határozni ebben a kérdésben. Egyébként is az a nézetem, hogy egyedül a modern idők követelményeihez képest megreformált kétkamarás országgyűlés az, amelynek kezébe megnyugvással tehetjük le ennek a történelmi fontosságú kérdésnek végleges rendezését (Ugy van! jobbfelől.) és én egyáltalában nem találnám megfelelőnek azt, ha a csak átmeneti, a csak ideiglenes jellegű nemzetgyűlés vonná hatáskörébe ennek a történelmi fontosságú kérdésnek végső eldöntését, mert ha van kérdés, amely a nemzet egyetemének, a nemzet minden rétegének legbölcsebb megfontolását igényeli, ugy a király kér dés az. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Minthogy pedig egyedül az országgyűlés az. amely teljes harmóniában felkarolja a nemzetnek minden számbajöhető rétegét, ennélfogva egyedül az országgyűlés az a fórum, amely ennek a kérdésnek végleges eldöntésére közjogunk szellemében illetékes lehet. (Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! A főrendiház zömét a született törvényhozók alkották. (Cserti József: Ez az! Jól beváltak a múltban!) Kérem, az úgynevezett született törvényhozók. (Sütő József: A szerencsés szülöttek! — Cserti József: A született törvényhozók idehozták az országot, ahol most van!) Mielőtt e végső fejtegetéseimhez hozzáfognék, még bátor vagyok foglalkozni egy kérdéssel, amely szorosan kapcsolatos a főrendiházi reformmal. (Halljuk! jobbfelől.) Az utóbbi hónapokban mind sűrűbben találkozunk a napilapok hasábjain azzal a híreszteléssel, hogy a kormány és az azt támogató pártok azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy nem fogiák respektálni azt, hogy a nem-