Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-589
50 A nemzetgyűlés 589. ülése 1926. zetgyülési képviselők mandátuma a jövő év derekán lejár, hanem uj választások kiírása nélkül is a helyükön fognak maradni. A hiresztelés ilyen beállításban magán viseli a komolytalanság bélyegét; kissé azonban gondolkozóba ejt bennünket, ha a hozzá fűzött indokolást is elolvassuk. A fáma — mert hiszen nem lehet kideríteni, hogy minő forrásból erednek ezek a híresztelések — hivatkozik az uj választójogi törvény 177. §-ára, amely szerint az országgyűlési képviselők megbizása az országgyűlés összeülésétől _ számított öt évre terjed. Mármost — folytatja a fáma — a nemzetgyűlés a folyó év vége felé fogja megalkotni a felsőházi reformot, tehát a folyó év vége felé vagy a jövő év elején fog megalakulni a felsőház és fog összeülni az országgyűlés; ettől az időponttól, vagyis az országgyűlés összeülésétől fog tehát számitani az az öt év, ameddig a nemzetgyűlési képviselőkből országgyűlési képviselőkké lett egyének mandátuma terjed. (Pikler Emil: Ez tehát e szerint nem meghosszabbítás !) Ez az okoskodás, bármilyen tetszetős, nézietem szerint elejétől végig hamis. Hiszen a nemzet minekünk öt éves megbizást adott (Ugy van! jobbfelöl.), ezt az öt éves megbízatást nem lehet ám a törvény erőltetett magyarázataival sutytyomban meghosszabbitani. (Ugy van! Ugy van! jobb felől. — Pikler Emil: És nem suttyomban lehet?) Ha a nemzetgyűlés, amelynek szuverenitása mindenre íkiterjed, kiterjedhetne tehát egy esetleges mandátummeghosszabbitásra is, meg"« akarta volna hosszabbítani a mandátumokat, akkor ezt nyiltan kifejezésre juttatta volna a választójogi törvényben. (Ugy van! bal felől.) Egyenes megvádolása a nemzetgyűlésnek, ha azt állítjuk róla, hogy egy szürke paragrafusba akarta elbujtatni a maga életének meghosszabbitására vonatkozó akaratát, (Szilágyi Lajos: Damokles-kard!) el akarta bujtatni azért, mert attól félt, hogy az ország közvéleménye az ilyen alkotmányellenes tendenciának ellene szegülne. (Szabóky Jenő: Fel kell oszlatni a Házat, akkor leesik a Damotoles kardja !) Az ilyen okoskodás a nemzetgyülésneik megvádolása egyfelől alkotmányellenes tendenciákkal, másfelől gyávasággal, mert gyávaság volna, ha a nemzetgyűlés nem merné nyiltan kifejezni a maga akaratát. (Pikler Emil: Majd ki fogják fejezni magukat nyiltan! Egész nyiltan meg: fogják csinálni) A közbeszólásra tisztelettel megjegyzem, hogy én csak azt mondottam, hogy a nemzetgyűlés szuverenitásához hozzátartozik az a jog is, hogy a mandátumot ineghosszabbithassa, de nem azt mondtam, hogy nekem az volna a nézetem, hogy a mandátumot meg kell hosszabbitani. Egy világ választ el engem ettől a felfogástól. Az én nézetem az, hogy a nemzet által eredetileg adott határidőt nem szabad meghosszabbitani, mert ez az alkotmányosság alapelveibe és legelemibb princípiumaiba ütköznék. (Ugy van! balfelöl.) Én csupán reámutattam a nemzetgyűlésnek erre a jogára és arja, hogy ezt a jogot nem gyakorolta, nem nyilvánította, tehát gyanusitás azt mondani, hogy el akarta leplezni az erre vonatkozó akaratát és mintegy belecsempészte a törvénybe a mandátum meghosszabbításának lehetőségét. (Cserti József: Miért nem áll fel a ministerelnök ur és miért nem nyilatkozik? Tessék nyilatkozni! Vass minister ur már korteskedik, már jelöltekkel jár ellenzéki kerületekben! Igenis lent jár az ellenzéki kerületekben! Ellenjelöltekről gondoskodik! — Derültség jobbfelöl. — Szilágyi Lajos: Nyitva évi október hó 29-én, pénteken. hagyták ezt a kérdést! A belügyminister újságírók előtt nyilatkozottî) Abban a nézetben vagyok, hogy a választójogi törvénynek általam idézett 177. §-a legalább is szófukar, amennyiben csupán a közjogi alapelvet fejezi ki. A mi régi, sarkalatos közjogi alapelvünk ugyanis az, hogy azj ország-gyűlés időtartama mindenkor megegyezik az alsóházi tagok mandátumának időtartamával. Mindaddig, mig az alsóház tagjainak mandátuma három éves volt, az országgyűlés ciklusa is három évre terjedt, amióta pedig az alsóház tagjainak mandátuma öt évre terjed, azóta az országgyűlés időtartama is mindenkor öt esztendő. Ez alól csak azok a szórványos esetek kivételek, amidőn a képviselőházat idő előtt oszlatják fel, mert a képviselőház feloszlatása ipso facto maga után vonja az országgyűlés feloszlatását is és az uj képviselőház egyszersmind uj országgyűlési ciklus kezdetét jelenti. Minthogy azonban, amint mondottam, ez a törvényszakasz csupán a közjogi elvet fejezi ki, de nem intézkedik az átmenet felől, ennélfogva, hogy teljesen elnémuljanak azok az egészen alaptalan híresztelések, amelyekről az imént szólottam, szükségesnek és kívánatosnak tartanám, hogy a felsőházi törvénybe annak átmeneti intézkedései közé valami olyan értelmű határozmány iktattatnék be, amely szerint a nemzetgyűlésnek képviselőházzá való átalakulása egyáltalán nincs befolyással meghosszabbító hatállyal a nemzetgyűlési képviselők mandátumának eredetileg megszabott időtartamára. (Cserti József: Beadtuk az indítványt annakidején és nem fogadták el! Farkas Tibor beadta! — Erdélyi Aladár: Na na! Itt nyiltan néha mást mondanak, mint nem nyiltan! — Erdőhegyi Lajos: Közös az aggodalom! — Elnök csenget. — Pikler Emil: Kommt Zeit, kommt Rat! Majd meglátjuk! — Szabó Géza: Hátha meghosszabbítják! Hátha, hátha! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat névszerint is figyelmeztetni! Méltóztassanak ezt a fontos javaslatot kellő komolysággal tárgyalni! Lukács György: T- Nemzetgyűlés! A főrendiház zömét az úgynevezett született törvényhozók alkották. (Cserti József: Elég baj volt!) Az uj felsőház zömét a közművelődési és közgazdasági, valamint az egyéb köztéren működő testületekből közvetett választások utján kiválogatott jeles honpolgárok fogják alkotni. Az úgynevezett született törvényhozók sorából csak igen kevesen fognak átjutni a felsőházba. De azok is, akik a született törvényhozók sorából az uj felsőházba kerülnek, demokratikus módon, vagyis az eddig jogosult összes született törvényhozók által való választás utján fognak a felsőházba jutni. Egyébként a felsőház összeállítása legnagyobb részében teljesen demokratikus jellegű lesz és kiváló érdemekkel rendelkező, szép hazafias múlttal ékes egyének fognak a felsőházban ülni. (Cserti József: Például a Habsburg-főhercegek!) Maga a felsőház pedig a nyugodt megfontolás higgadtság és leszürtség eleme lesz, amelynek hivatása, hogy a széleskörű választójog által létesített népképviselet esetleges túlzásait mérsékelje. Egyébként két törvényhozó testületre főképen abból a szempontból van szükség, mert a törvények meghozatala a legnehezebb, a legfontosabb feladat. Hiszen a törvény, az állam akarata és a polgárok léte és boldogulása függ
