Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-589
.48 , A. nemzetgyűlés 569, ülése 1926, eredménye lesz nézetem szerint az, hogy ha a kétkamarás ország-yülés az évszázadokon keresztül kifejlődött hagyományos keretek között, — de természetesen a változó viszonyok által igényelten megreformálva — fogja újból felvenni működésének fonalait. A kétkamarás országgyűlés nézetem szerint a jogfolytonosság diadalát jelenti. Kizárólag csak az anyagi jogfolytonosságot értem ezalatt. Az alaiki jogfolytonosságot természetesen nem állitja helyre a felsőházi reform, nem azért, mintha nem akarná helyreállítani, hanem azért, mert nem tudja és nem is tudhatja azt helyreállitani, mivel azt az időpontot, amidőn a törvényhozásnak mindkét házát illetőleg minden nehézség nélkül helyreállitható lett volna az alaki jogfolytonosság, fel használatlanul elmulasztottuk és az az idő többé vissza nem, tér. Nagyon jól tudom, hogy sokkal patinásabb s a magyar közjog szellemének sokkal megfelelőbb volna, ha közjogi jelenünket alakilag is mint 1 en hiatus, minden cezúra nélkül közvetlenül bekapcsolhatnék közjogi multunkba. Minthogy azonban ez már lehetetlen, meg lehetünk elégedve azzal, — és azt hiszem, hogy az utánunk 'következő nemzedékkel szemben fennálló felelősségűinknek is teljesen eleget teszünk azzal, — ha az anyagi, az érdemben való, a tartalmi jogfolytonosságot állitjuk helyre. Abban az időben, amidőn a forradalmak, a bolsevizmus pusztításai és a román megszállás után arról volt szó, hogy visszavezessük hazánkat a kipróbált régi alkotmányosság ösvényére, 1919 és 1920 körül, akkor igenis helye lett volna annak, — és magam is azok közé tartoztam, akik ezt a megoldást óhajtották — hogy a törvényhozás mindkét testülete 1918-ban volt alakulatában hivassék egybe, csupán két funkció teljesítésére, amelyek egyike Jiatt r volna r a választási reform, másika pedig a főrendiházi reform megalkotása. Akkoriban azonban nem ez a felfogás emelkedett érvényre, hanem felfogás győzedelmeskedett, hogy egy ideiglenes köizjogi rendet kell létesíteni, amely ideiglenes közjogi rendnek kell adnunk azt a feladatot, hogy visszavezesse hazánkat az alkotmányosság kipróbált útjára. Ezen a felfogáson alapulólag az akkori ideiglenes kormány által oktrojált és csak később törvényesitett választójog alapján megválasztatott az ideiglenes, átmenetig népképviselet, a nemzetgyűlés, amely önmagát a nemzeti szuverenitás kizárólagos letéteményesének nyilvánította és amely egyszersmind megállapította azt is, hogy az államhatalomgyakorlásának további módját is jogosult az alkotmány értelmében rendezni. Az a javaslat, amely előttünk fekszik, semmi egyéb, mint az államhatalom gyakorlása további módjának rendezése, semmi egyéb, mint annak a régi rendszernek, annak a századok folyamán bevált rendszernek a visszaállítása, mely szerint az állami akarat kimunkálását a kétkamarás országgyűlés gyakorolta. Az 1918 óta nem műkörő főrendiház tagjai azzal a megkereséssel fordultak a kormányhoz, és pedig immár másodízben, — mert ugyanezt a megkeresést intézték az első törvényjavaslat beadása alkalmával az akkor volt kormányhoz is — hogy hívja egybe a főrendiházat 1918-ban volt alakulatában. Ezzel a megkeresésükkel az volt a céljuk a főrendiházi tagoknak, hogy egyfelől az alakig jogfolytonosságot is helyreállíthassuk másfelől, hogy a főrendiház, mint a törvényhozás egyik jogosult faktora, aktív részt vehessen az önmaga megreformálásában. Én egyáltalában nem kételkedem abban, hogy a főrendiház, lia egybehivatnék, évi október hó 29-én, pénteken. semmiképen sein lenne gátja a korszerű reformnak. Garanciája ennek a főrendiház mindenkor tanúsított hazafisága, de garantálja ezt a főrendiháznak az a szinte dicsőséges eljárása, hogy 1918-ban nem engedett a terror azon követelményének, hogy önmagát feloszlassa, (Propper Sándor: De nem is állott ellen!) Mindössze annyit tett, hogy számolva a vis majorral, _ beszüntette tanácskozásait. De én mégis teljesen méltánylom a kormánynak azt az álláspontját, mely szerint nem hajlandó* honorálni a főrendiházi tagoknak ezt a kívánságát. Indokolt a kormány álláspontja, mert hiszen, ha egybehívatnak is a főrendiház, ezzel még nem volna helyreállítva az alaki jogfolytonosság. Volt egy átmeneti időszak, 1919-ben és 1920-ban, amidőn minden nehézség nélkül mind a két Házra nézve helyreállitható lett volna az alaki jogfolytonosság, csak fél. csonka eljárás volna tehát, ha most csupán a főrendiházra vonatkozólag iismernők el annak az alakiságnak a hatályosságát, amelyet annakidején teljesen figyelmen kívül hagytunk a képviselőházra vonatkozólag. Akkoriban igenis összehívható lett volna mind a két Ház és így közjogi jelenünket bele lehetett volna kapcsolni közjogi multunkba alakilag is, minthogy azonban ezt az alkalmat már elmulasztottuk, ennélfogva ma már a főrendiház egybehivása által sem segíthetnénk ezen a helyzeten. ^ A főrendiház egybehivása tehát nem eredményezné az alaki jogfolytonasság helyreállását. Azonfelül pedig a főrendiház ezen egybehivása beleütköznék az általunk külön megállapított átmeneti közjogi rendbe, amelyet avégből állapítottunk meg, hogy ez az átmeneti rend vezéreljen vissza bennünket az alkotmányosság régi kipróbált ösvényére. Beleütköznék nevezetesen az 1920 : 1. te. ama rendelkezésébe, mely szerint az államhatalom további gyakorlásának módját kizárólag a nem zetgyülés jogosult rendezni. A nemzetgyűlés azáltal, hogy ezt a kizárólagos jogát maga gyakorolja, sem a maga hatalmi körét mélyíteni, _ sem pedig létét meghosszabbítani nem akarja, ellenkezőleg csupán a koronát teszi fel konszolidácionális tevékenységére azzal, hogy visszaállítja a törvényhozás régi rendjét, egyúttal pedig leteszi a maga létének zárókövét, megszünteti a maga átmeneti létét és átadja helyét a szuverenitás egyik állandó, alkotmányos tényezőjének, a képviselőháznak, amely ezt a szuverenitást alkotó másak állandó, alkotmányos, hagyományos tényezőjével, a megreformált felsőházzal együttesen lesz hivatva gyakorolni. De nem csupán az anyagi jogfolytonosság szempontjából annyira jelentőséges ezen reformtörvény megalkotása, hanem igen nagy fontossága van ennek a nem távoli általános választások szempontjából is. A múlt évben hozott választójogi törvény egyik szakasza akként intézkedik, hogy a választójogi törvény a főrendiházi törvénnyel egyidejűleg lép életbe. Miután mindössze! néhány hónapja van még hátra a nemzetgyülésnek, mert a nemzetgyűlés mandátuma a jövő év derekán lejár, ennélfogva, ha ezen záros határidő alatt nem alkotnók meg a főrendiházi reformot, akkor a választójogi törvény sem lépne életbe s megint azon kényszerhelyzet, azon félszeg helyzet előtt állanánk, hogy ismét csak, és már harmadszor, a kormány által oktrojálandó választójogi rendelet alapján kellene az általános választásokat megtartani. (Pikler Emil: A kerületi beosztással azt akarják csinálni!)
