Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-589

46 À nemzetgyűlés 589. ülése 1926. alapján bejelentett összeférhetetlenségi ügyében a következőleg itélt: Gschwindt Ernő nemzetgyűlési képviselőnek ezen összef érheti enségi ügyében azon feltett kérdésre, hogy forog-e fenn összeférhetlenség, 12 szavazattal semmi szavazat ellenében kimondotta, hogy összeférhetetlenség esete nem forog fenn. Az eljárás során költségek fel nem merülvén, az Ítélkezés tárgyát nem képezhette. Az itélet nyomban kihirdettetvén, a feleknek ez utón tudomásul adatott. Kelt Budapesten, 1926. évi október hó 28-án. Kenéz Béla s. k., az összeférhetetlenségi itélőbizottság elnöke, dr. Rubinek István s. k., az összeférnetetlenségi itélőbizottság jegyzője.« »Az összeférhetetlenségi itélőbizottság 1926. évi október hó 28-án tartott ülésében Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlési képviselőnek önmaga ellen az Országos Szeszértékesitő Részvénytársaság igazgatóságában elfoglalt állása miatt az 1901. évi XXIV. te. 5. §-ának 10. pontja alapján bejelentett összeférhetetleniségi ügyében a következőleg itélt: Erdőhegyi Lajos nemzetgyűlési képviselőnek ezen összeférhetetlenségi ügyében azon feltett kérdésre, hogy forog-e fenn összeférhetetlenség, 12 szavazattal semmi iszavazat ellenében kimondotta, hogy összeférhetetlenség esete nem forog fenn. Az eljárás során költségek fel nem merülvén, az ítélkezés tárgyát nem képezhette. Az itélet nyomban kihirdettetvén, a feleknek ez utón tudomásul adatott. Kelt Budapesten, 1926. évi október hó 28-án. Kenéz Béla s. k., az összeférhetetlenségi itélőbizottság elnöke, dr. Rubinek István s. k., az összeférhetetlenségi itélőbizottság jegyzője.« »Az összeférhetetlenségi itélőbizottság 1926. évi október hó 28-án tartott ülésében Héjj Imre nemzetgyűlési képviselőnek önmaga ellen az Országos Szeszértékesitő Részvénytársaságnál elfoglalt ügyészi állása miatt az 1901. évi XXÍV. te. 5. §-ának 10. pontja alapján bejelentett összeférhetetlenségi ügyében a következőleg ítélt: Héjj Imre nemzetgyűlési képviselőnek ezen összeférhetetlenségi ügyében azon feltett kérdésre, hogy forog-e fenn összeférhetetlenség, 12 szavazattal semmi szavazat ellenében kimondotta, hogy összeférhetetlenség esete nem forog fenn. Az eljárás során költségek fel nem merülvén, az Ítélkezés tárgyát nem képezhette. Az itélet nyomban kihirdettetvén, a felek nek ez utón tudomásul adatott. Kelt Budapesten, 1926. évi október hó 28-án. Kenéz Béla s. k., az összeférhetetlenségi itélőbizottság elnöke, dr. Rubinek István s. k., az összeférhetetlenségi itélőbizottság jegyzője.« Elnök: A felolvasott Ítéleteket a Ház tudomásul veszi. Napirend szerint következik az országgyűlés felsőházáról szóló törvényjavaslat (írom, 751, 818.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok u. n. nagy beszédet mondani, csupán néhány megjegyzésre kívánok szorítkozni a szóbanforgó törvényjavaslatra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Ezt is csak azért teszem, mert az igen t. ellenzék néhány szónoka kifogásolta, hogy a Háznak erről az oldaláról csak gyéren vesznek részt a felsőházról szóló javaslat vitájában. (Propper Sándor: Jogosan kifogásolta!) Azt hiszem, ez a megállaévi október hó 29-én, pénteken. pitás nem teljesen felel meg a vita lefolyásának, mert hiszen az első napot kivéve, amikor tényleg csak az ellenzék szónokai beszéltek a tárgyhoz, nap-nap után erről az oldalról is akadnak szónokok, akik épen olyan mélyenjáró fejtegetésekkel foglalkoznak a szóbanforgó javaslattal, mint az igen t. ellenzéki szónokok. De ha ugy volna is, ahogy az igen t. ellenzék néhány szónoka állítja, még akkor is, felfogásom szerint jó oka volna azoknak a pártoknak, amelyek a kormányt támogatják, nem túlságosan igénybevenni a Ház idejét e törvényjavaslat tárgyalásánál, azon egyszerű oknál fogva, mert nézetem szerint ez a törvényjavaslat igen gondosan van előkészítve s olyan törvényhozási materiával állunk szemben, amelyre vonatkozólag a mi nézetünk szerint legalább nem szükséges egészen a szőrszálhasogatásig menő vitát provokálni. Figyelmeztetem t. képviselőtársaimat arra is, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképen átment a »nonum praematur in annum« retortáján is, mert hiszen már hatodfélévvel ezelőtt be volt terjesztve ez a törvényjavaslat, — beterjesztette azt az akkori kormány igazságügyministere — mivel azonban az akkori nemzetgyűlés nem tárgyalta le a javaslatot, a múlt évben a Bethlen-kormány a javaslatot nagyon bővített és nagyon tökélesitett formában újból beterjesztette. Már a múlt évben a Ház két szakbizottsága igen mélyrehatóan foglalkozott ezzel a javaslattal és tárgyalásai során figyelembe vette mindazokat az észrevételeket és javaslatokat is, amelyeket a közvélemény, amely igen élénken taglalta ezt a reformkérdést, éveken keresztül felvetett s mindezek közül azokat, amelyek honorálhatok, tényleg honorálta is és ezek közül sokat beillesztett magába a törvényjavaslatba is. Ha ehhez hozzáveszem még azt is, hogy az igen t. előadó ur, akit a Ház egy szellemes tagja tegnapelőtt őselőadónak nevezett, mindjárt bevezető beszédében kilátásba helyezte, hogy a törvényjavaslatra vonatkozólag már több javaslatot, javítást fog előterjeszteni és ennek az ígéretének már meg is felelt, azt gondolom, mindezzel be van bizonyítva, hogy különös gondossággal előkészített törvényhozási materiával találkozunk ebben a javaslatban. Ez oknál fogva nem vagyunk azon a nézeten, hogy itt túlságig menő vita volna helyénvaló. Ezek előrebocsátása után mindenekelőtt hódolni kívánok annak a parlamenti szokásnak, hogy a közvetlen előttem szólott képviselő urak némely megjegyzéseire reflektáljak a magam részéről. Mindenekelőtt kijelentem, hogy én nagyon méltányolom gróf Apponyi Albert t. képviselő urnák azt a megjegyzését, hogy gondoskodni volna szükséges arról, hogy a munkásságnak is képviselete legyen a felsőházban. Viszont Nagy Emil képviselőtársam érvelésében is osztozom abban a tekintetben, hogy nagyon nehéz a formát megtalálni, igen nehéz azt a testületet a mai viszonyok között meghatározni, amely testületből való képviseletet a felsőházban a munkásság' részére biztositanók. Mindazonáltal jóakarattal és kö'zös megegyezéssel, azt hiszem, a kérdés megoldásának módját meg lehet találni, ha talán nem is a mostani tárgyalás alatt, azonban a legközelebbi jövőben. Én magam arra szorítkozom, hogy ezidőszerint ezzel a kérdéssel szemben őszinte rokonszenvemet nyilváníthassam. Horváth Zoltán képviselő ur bőven kiterjeszkedett a választójogi törvénynek a képviselői mandátumra vonatkozó szakaszára és ahhoz több megjegyzést fűzött. Ezzel a kérdés-