Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-588
36 A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. il ven átalakító hatással birnia ennek a nagy világégésnek, amely Európa romjai alá temetett győzőt és legyőzöttet egyaránt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A XX. század borzalmas viharokat átélt embere kétségtelenül több jogot követel ma magának, mint amennyivel rendelkeztek a lomha történelmi korban élők, amikor a köz.iogi uralom egy egészséges európai gazdasági centralisztikus életének fellenditéséről és abban való részvételről még mitsem tudott. (Kiss Menyhért: Lásd Eabindranath Tagore tegnapi beszédét! Ugyanezt mondta!) A jogfolytonosság inkább lehetett volna támpont — miként mondtam — a történelmi korban. De semmiesetre sem ma, mert ma a népszuverenitás elve már a nemzetek érdekein túlmenőleg az^ egyetemes emberi ideálok harcára van felkészülve. Ma nincs és nem képzelhető más jogalap, mint a vérben meghurcolt emberiség- egyetemességének akarata, ami — miként emiitettem — csakis a népszuverenitás és az általános, titkos választójog formájában képzelhető el. (Ugy van! Vay van! a szélsőbaloldalon.) ' A pártoknak független jelzővel való ellátása, díszítése, — legyen jobboldali vagy baloldali párt — véleményem szerint ma már anakronizmus, csökevény, egy kis történelmi hangulatkeltés, sőt szabad talán azt mondanom, hogy öntudatos vagy öntudatlan demagógia, mert hiszen a ma kibontakozó korszellem, amely a XX. század társadalmát fűti épen ellenkezőleg a függés a nemzetek szolidaritásának nagy igazságaiból kibontakozó társadalmi, szellemi és gazdasági egvség felé tereli az emberiséget és mutatja meg nekünk az utat. A nemzeti és társadalmi fejlődés ma már egészen más vágányt kap mint amilyenen mozgott a nmltban- erős sinekkel, erős alapzattal a nemzetek f demokratikus egybeműködésének és együvé tartozandóságának izmositására. Ez a javaslat ellenben a régi, ócska vicinálishoz való görcsös rasraszkodáís a, maga lehetetlen, elnyűtt és romlo+t kávédarálójával. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. kormányelnök ur és pártja megfeledkezik arról, hogy nem a lényeg, nem a tartalom igazodik a formákhoz az alkotmány keretében, hanem megforditva, épen a formáknak, a kereteknek kell mindenkoron igazodniok a tartalomhoz. Ez a tartalom pedig ma az európai nemzetek szolidaritásának anyagban és lélekben való minél tökéletesebb és mielőbbi kiépitése. Ez a felsőházi javaslat a kormány hatalmi érdekeit szolgálja és már ezen oknál fogva is tarthatatlan. A régi főrendiház — ha szigorúan és tárgyilagosan bíráljuk a dolgot — még talán inkább volt helyénvaló, mert hiszen a régi időkben, a közjogi korszakban a régi főrendiház tulajdon képen egy közjogi mérséklő szerv volt. De a közjogi uralom korszaka ma már megszűnt; más vonatkozásban pedig a felsőház munkaköre egyenesen egészségtelen lehet a jelenleg javasolt összeállításában. Amennyiben külüolitikailaa- akarna érvényesülni, — szintén csak káros lehet, mert összeállításánál fogva sokkal inkább szerepel benne a túlzott történelmi gondolat, mint a szó nemes és szószerinti értelmében vett nemzetközi gondolat. Ami pedig az anyagi téren való szerepét és munkakörét illeti, ott szintén veszedelmes, mert véleményem iszerint a régi feudális kapitalizmusnak ugyancsak a mentvára lesz a most javasolt összetételében, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) annak a kapitalizmusnak, amelyet a évi október hó 28-án, csütörtökön. megkötő ttség és a protekcionista rendszer jellemez. Ma, aki az újságokat figyelmesen olvassa, egyre jobban meggyőződhetik arról, hogy a különféle szellemi, gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi konferenciák munkája az eddigi szűk nemzeti határokkal való szakitást, a nemzeteket egymástól elválasztó védvámos bástyázat teljes leépítését ós a nemzetközi európai gazdasági egység kiépítését akarják szolgálni. Nem mondom, hogy ez az eszmekör már holnap, pénteken, győzni fog, de tagadhatatlan, hogy előbbutóbb győzni fog. S akkor tisztelettel felteszem a kérdést: miért akarja a kormány meghendikepelni a magyar nemzetet egy ilyen felesleges ballaszttal, amikor jövőbeli sorsunk és boldogulásunk — mint minden egyes nemzetnek — egyenesen attól függ, hogy mikép tudunk beilleszkedni már alkotmányjogi berendezkedésünknél fogva is, abba a miliőbe, amely az izolált nemzeti miliőből egy egészségesebb nemzetközi légkörbe vezeti Ha Németország kardinálisán szakítani tudott a maga régi alkotmányjogával, ha Ausztriában egy hitbuzgó, konzervatív főpap, Seypel, adott vezető példát arra, hogy mikép kell a régi osztrák alkotmányjogot modern irányban átformálni, ha ez a két nagy nép épen európai meglátásuknál fogva ma már az öszszes nemzetek között ismét a legtiszteltebb helyet foglalják el akkor igazán nem tudom, miért kell épen a magyar kormánynak csökönyös tradiciótiszteletből állandóan felsallangozott négyesfogaton, diszmagyarban, kipödört bajszú kocsissal és hajdúval a bakon, vágtatni visszafelé a ma már terméketlen és merev történelmi mezőnyökre'? Hallottam válaszkép felhozni, hogy Anglia példátját tartozunk követni. Anglia megengedheti magának azt a luxust, hogy sok pénzbe kerülő formaberendezéseit még egyelőre fentartsa, de inkább ajánlanám a kormánynak Anglia példájának más vonatkozásban való követését (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és nem azon a téren, amelyen való követése súlyos adóterhet és áldozatot jelent a magyar nép számára. Hiszen mi szegények vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, amit megengedhet egy olyan gazdag, előkelő ország, mint AngliaA felsőház háztartási kiadásai már magukban véve is figyelmeztetők a javaslat ellen. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a felsőháznak csak adminisztratív költségei jöhetnek itt számításba. A törvényjavaslat vonatkozó^ szakasza értelmében tudnivaló, hogy a vidékről megjelenő felsőházi tagoknak ellátási díj is dukál. Ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni, hogy ezek a felsőházi tagok nyomban a régi főrendeknek kijáró előkelő miliőt akarják — és talán joggal is — maguknak vindikálni. Ezeknek a t. felsőházi tagoknak tehát kétségtelenül a Hungáriában vagy a Eitzben a legelőkelőbb elhelyezés feg kijárni s ez horribilis pénzébe fog kerülni a magyar adózó társadalomnak. (Strausz István: A költségvetés, joga a nemzetgyűlésnél marad!) Egyene! sen kétségbeejtő ez a szédületes ellentét: az ! egyik oldalon a nazarló luxus, a másik oldaI Ion pedig a valorizálatlan hadikölcsönök, a j 25%-os rokkantdíjjal, tehát havi 16.000 koronával segélyezett falábú földmunkás rokkantak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalodalon.) Már ez magában is hatalmast figyelmeztető a mai, önmagát kereszténynek nevező korj mányrendszer tarthatatlanságára. (Klárik Ferenc: Felháborító!)
