Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

36 A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. il ven átalakító hatással birnia ennek a nagy világégésnek, amely Európa romjai alá teme­tett győzőt és legyőzöttet egyaránt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A XX. század borzalmas viharokat átélt embere kétségtelenül több jogot követel ma magának, mint amennyivel rendel­keztek a lomha történelmi korban élők, amikor a köz.iogi uralom egy egészséges európai gazda­sági centralisztikus életének fellenditéséről és abban való részvételről még mitsem tudott. (Kiss Menyhért: Lásd Eabindranath Tagore tegnapi beszédét! Ugyanezt mondta!) A jogfolytonosság inkább lehetett volna támpont — miként mondtam — a történelmi korban. De semmiesetre sem ma, mert ma a népszuverenitás elve már a nemzetek érdekein túlmenőleg az^ egyetemes emberi ideálok har­cára van felkészülve. Ma nincs és nem képzel­hető más jogalap, mint a vérben meghurcolt emberiség- egyetemességének akarata, ami — miként emiitettem — csakis a népszuverenitás és az általános, titkos választójog formájában képzelhető el. (Ugy van! Vay van! a szélső­baloldalon.) ' A pártoknak független jelzővel való ellá­tása, díszítése, — legyen jobboldali vagy bal­oldali párt — véleményem szerint ma már anakronizmus, csökevény, egy kis történelmi hangulatkeltés, sőt szabad talán azt monda­nom, hogy öntudatos vagy öntudatlan demagó­gia, mert hiszen a ma kibontakozó korszellem, amely a XX. század társadalmát fűti épen el­lenkezőleg a függés a nemzetek szolidaritásá­nak nagy igazságaiból kibontakozó társa­dalmi, szellemi és gazdasági egvség felé tereli az emberiséget és mutatja meg nekünk az utat. A nemzeti és társadalmi fejlődés ma már egé­szen más vágányt kap mint amilyenen mozgott a nmltban- erős sinekkel, erős alapzattal a nem­zetek f demokratikus egybeműködésének és együvé tartozandóságának izmositására. Ez a javaslat ellenben a régi, ócska vicinálishoz való görcsös rasraszkodáís a, maga lehetetlen, elnyűtt és romlo+t kávédarálójával. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. kormányelnök ur és pártja megfeledke­zik arról, hogy nem a lényeg, nem a tartalom igazodik a formákhoz az alkotmány keretében, hanem megforditva, épen a formáknak, a kere­teknek kell mindenkoron igazodniok a tarta­lomhoz. Ez a tartalom pedig ma az európai nemzetek szolidaritásának anyagban és lélek­ben való minél tökéletesebb és mielőbbi kiépi­tése. Ez a felsőházi javaslat a kormány hatalmi érdekeit szolgálja és már ezen oknál fogva is tarthatatlan. A régi főrendiház — ha szigorúan és tárgyilagosan bíráljuk a dolgot — még ta­lán inkább volt helyénvaló, mert hiszen a régi időkben, a közjogi korszakban a régi főrendi­ház tulajdon képen egy közjogi mérséklő szerv volt. De a közjogi uralom korszaka ma már megszűnt; más vonatkozásban pedig a felsőház munkaköre egyenesen egészségtelen lehet a je­lenleg javasolt összeállításában. Amennyiben külüolitikailaa- akarna érvényesülni, — szintén csak káros lehet, mert összeállításánál fogva sokkal inkább szerepel benne a túlzott törté­nelmi gondolat, mint a szó nemes és szószerinti értelmében vett nemzetközi gondolat. Ami pe­dig az anyagi téren való szerepét és munka­körét illeti, ott szintén veszedelmes, mert véle­ményem iszerint a régi feudális kapitalizmus­nak ugyancsak a mentvára lesz a most javasolt összetételében, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) annak a kapitalizmusnak, amelyet a évi október hó 28-án, csütörtökön. megkötő ttség és a protekcionista rendszer jellemez. Ma, aki az újságokat figyelmesen olvassa, egyre jobban meggyőződhetik arról, hogy a kü­lönféle szellemi, gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi konferenciák munkája az eddigi szűk nemzeti határokkal való szakitást, a nemzeteket egymástól elválasztó védvámos bástyázat tel­jes leépítését ós a nemzetközi európai gazda­sági egység kiépítését akarják szolgálni. Nem mondom, hogy ez az eszmekör már holnap, pén­teken, győzni fog, de tagadhatatlan, hogy előbb­utóbb győzni fog. S akkor tisztelettel felteszem a kérdést: miért akarja a kormány meghendi­kepelni a magyar nemzetet egy ilyen felesleges ballaszttal, amikor jövőbeli sorsunk és boldo­gulásunk — mint minden egyes nemzetnek — egyenesen attól függ, hogy mikép tudunk be­illeszkedni már alkotmányjogi berendezkedé­sünknél fogva is, abba a miliőbe, amely az izo­lált nemzeti miliőből egy egészségesebb nem­zetközi légkörbe vezeti Ha Németország kardinálisán szakítani tu­dott a maga régi alkotmányjogával, ha Auszt­riában egy hitbuzgó, konzervatív főpap, Sey­pel, adott vezető példát arra, hogy mikép kell a régi osztrák alkotmányjogot modern irány­ban átformálni, ha ez a két nagy nép épen európai meglátásuknál fogva ma már az ösz­szes nemzetek között ismét a legtiszteltebb he­lyet foglalják el akkor igazán nem tudom, mi­ért kell épen a magyar kormánynak csökönyös tradiciótiszteletből állandóan felsallangozott négyesfogaton, diszmagyarban, kipödört baj­szú kocsissal és hajdúval a bakon, vágtatni visszafelé a ma már terméketlen és merev tör­ténelmi mezőnyökre'? Hallottam válaszkép felhozni, hogy Anglia példátját tartozunk követni. Anglia megenged­heti magának azt a luxust, hogy sok pénzbe ke­rülő formaberendezéseit még egyelőre fen­tartsa, de inkább ajánlanám a kormánynak Anglia példájának más vonatkozásban való követését (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és nem azon a téren, amelyen való követése sú­lyos adóterhet és áldozatot jelent a magyar nép számára. Hiszen mi szegények vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, amit megengedhet egy olyan gazdag, előkelő ország, mint Anglia­A felsőház háztartási kiadásai már maguk­ban véve is figyelmeztetők a javaslat ellen. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a felsőház­nak csak adminisztratív költségei jöhetnek itt számításba. A törvényjavaslat vonatkozó^ sza­kasza értelmében tudnivaló, hogy a vidékről megjelenő felsőházi tagoknak ellátási díj is dukál. Ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni, hogy ezek a felsőházi tagok nyomban a régi főrendeknek kijáró előkelő miliőt akar­ják — és talán joggal is — maguknak vindi­kálni. Ezeknek a t. felsőházi tagoknak tehát kétségtelenül a Hungáriában vagy a Eitzben a legelőkelőbb elhelyezés feg kijárni s ez hor­ribilis pénzébe fog kerülni a magyar adózó társadalomnak. (Strausz István: A költségve­tés, joga a nemzetgyűlésnél marad!) Egyene­! sen kétségbeejtő ez a szédületes ellentét: az ! egyik oldalon a nazarló luxus, a másik olda­I Ion pedig a valorizálatlan hadikölcsönök, a j 25%-os rokkantdíjjal, tehát havi 16.000 koroná­val segélyezett falábú földmunkás rokkantak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloda­lon.) Már ez magában is hatalmast figyelmez­tető a mai, önmagát kereszténynek nevező kor­j mányrendszer tarthatatlanságára. (Klárik Fe­renc: Felháborító!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom