Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-588
A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. évi október hó 28-án, csütörtökön. 31 ronáiS király, a jogfolytonosság helyreáll, mert az egész felsőházi javaslatban csak egy pont van, amely divergál az 1885-ös törvényben is biztosított^ jogoktól, hogy tudniillik a főrendiház elnökét és alelnökét aszerint a törvény szerint a király nevezi ki, a jelen esetben pedig választják. Semmi akadálya nines azonban annak, hogy a koronás király a nemzet egyetértésével ebben a kérdésben is helyreállítsa a jogfolytonosságot. Ez kizáróan részletrendelkezés. Az alaki jogfolytonosság kérdésének birálata után át alkarok térni az anyagi jogfolytonosság kérdésére. Vizsgáljuk, hogy ez a javaslat, amely a felsőházra nézve kontempláltatik, megfelel-e^ az anyagi jogfolytonosságnak, mert, azt hiszem, minden objektiv hallgatóm előtt bebizonyitottam, hogy az alaki jogfolytonosság tekintetében ez teljesen megfelelő. Az anyagi jogfolytonosság keretében akarok ráutalni arra, hogy a magyar rendi alkotmány egészen más volt, mint a külföldi rendi alkotmányok egész öszszességük'ben. A magyar jogalkotás géniuszának különleges (sajátosságával állunk szemben, mert nálunlkí a köznemesség és a nép kérdését nem lehet olyan értelemben szembeállítani, mint a nyugati rendi államokban. Hiszen nálunk a köznemesség, ha veszem például a király által donált, az erdélyi fejedelmek, sőt más fejedelmek által is donált nemességeket, — ezt meg kell állapitanom — oly nagyszámú volt, hogyha ma én pontos számításokat eszközölnék, hogy az akkori lakosság viszonylatában hány százalék volt a nemesség, akkor valószínűleg arra a meggyőződésre jönnék, hogy nem sokkal kevesebb. # mint az általános titkos szavazati jog alapján a külföldi államokban jelentkező 25%-nyi jelenlegi szavazó. Ezzel nem foglalkozunk elég behatóan. Tessék megnézni, hogy az általános titkos szavazati jog alapján a nyugati államokban rendes megfigyelés szerint az összlakosság 25%-a jut be az alkotmány berkeibe, azáltal, hogy szavazati jogot gyakorol. Ha én a régi magyar összlakosságot veszem és a nagyszámú nemességet, akkor meg kell állapitanom, hogy a törvényalkotás munkájában aligha vett részt kevesebb százaléka a nemzetnek, mint ma az általános titkos szavazati jog alapján a nyugati nagy demokratikus államok törvényhatóságában a lakosság. Ez más szinben tünteti fel a rendi alkotmányt. A rendi alkotmány keretében meg kell állapitanom, hogy a jogfejlődés nemes és nemes között nem tett különbséget, Verbőczi mondja, hogy sem a kiváltságok, sem a szabadság kérdésében nemes és nemes között különbség nincsen. (Erdélyi Aladár: Una eademque nobilitas.) Az első jogfejlődés kétségkivül az egykamarás rendszerből indult ki, mert az országgyűlésen az össznemesség vett részt és a főrendiháznak magja a királyi tanács volt. A királyi tanács az első időben csak annyiban különbözött a többiektől, hogy a király Őfelsége mellett ült, közvetlen közelében és később a királyi tanácsban a koronás király meghívta az ország nemesei közül a zászlókat vivő nemeseket a nagyobb vagyonú nemeseket, Ezeket hívta meg és igy lett a nagy királyi tanács. Még mindig ott ültek a király mellett az országgyűlésen. Nem a Habsburgok alatt, mint Horváth Zoltán mondotta hanem a mohácsi vész után, a nemesség és főnemesség között kitört viszálykodás miatt 1553-ban jelentkezik az első nyom, amikor az igy kialakult nagy tanács — a még mindig a méltóság és a nagyobb vagyon alapján, a véderő kérdésében nagyobb szolgálatokat teljesítés alapján összehívott nagytanács — külön ment ülésezni. 1553-ban alakult ki tehát a főrendek külön táblája ezen külön ülésezéssel, ami fokozatosan fejlődött és 1608-ban ink orporál tátott, mint felsőtábla, illetve mint főrendiház. Ha itt nézem a jogfejlődést, meg kell állapítanom, hog*y a főrendiháznak magva a méltóság, az adományozott méltóság volt," mégpedig a tényleges zászlósurak, azután a nagyzászlósok, az egyházi méltóságok, szintén kapcsolatban voltak a zászlósi kötelezettséggel, mert hiszen nálunk az egyházi méltóság közjogi jogállásának kifejlődése a nemzet érdekében teljesített véderői szolgálatokkal kapcsolatban állott. (Ugy van! jobb felől.) Nagy szolgálatokat tettek, mert ők képviselték a haderőt. Az ősjog forrás tehát a felsőház alakítását elsősorban a méltóságokból kezdte. Ha tehát ez a javaslat a méltóságokat meghagyja és magjává teszi ennék a javaslatnak, a jogfejlődés szigorú alapján áll. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) A jogfejlődés alapján 1608 után és később jöttek a kinevezések. A kinevezések, a sok méltatlankodásra okot adott indigénák kérdésében, megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy a Corpus Jurisban felsorolt indigénák közül alig van ma 10% az országban. Ebben a kérdésben tehát egyáltalán nincs különös veszedelem. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly: Végeredménben a magyar főnemesség dominál ma és az indigénáknak csak olyan családjai, amelyek érzésben és birtoklásban is gyökeres magyar családok. (Horváth Zoltán: Például a Jellachiehok!) Egyébként is nyilatkozniuk kell, hogy magyar állampolgárok kivannak lenni és 20Ó0 pengő egyenes adót fizetnek-e, vagy sem. A méltóság tekintetében, tehát a javaslat az anyagi jogfolytonosságnak megfelel. A méltóságnál előttem (kétségkívül legfontosabb a Nagy-Magyarországra vonatkozó rendelkezések lehető sértetlen fentartása. És én az egyházi méltóságok kérdését szigorúan közjogi alapon akarom kezelni. Tiltakozom az ellen, hogy az egyházi méltóságok kérdését felekezeti kérdéssé minősitsék. Ha azonban én elfogadom báró Kaas Albert t. 'képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy az evangélikus egyház nem számarányának megfelelően, hanem történelmi múltban, vagyis az 1885-ös alapon kifejlődött jogfolytonosság alapján kapjon képviselet, akkor kénytelen vagyc&! megjegyezni: nem érdekünk az, hogy a katholiku« egyháznál ugyanezeket az elveket ne fogadjuk el, mert az összes katholikus egyháznagyok, püspökök tagjai voltak a régi főrendiháznak, Én nem tudom, miért likvidáljuk a rozsnyói, a szatmári, a kassai, a nagyváradi, az eperjesi egyházmegyéket, amelyeknek itt is vannak részei az országban és ezeknek meg- van a püspöki jurisdictiót gyakorló funkcionáriusok. Ha már — és ezt helyeslem — integritási kérdést csinálunk, ha a Nagy-Magyarorszáigra vonatkozó rendelkezéseket akarjuk fentartani, akkor ezeknek ép ugy helyet kell foglalniok a nemzet felsőházában, amint helyet foglaltak a régi főrendekiházában is. Ez az egyenlő elbánás elve. De ha tovább vizsgálom a kérdést, Kakovszky István t. képviselőtársamnak első kifogására is kell válaszolnom hogy tudniillik a kinevezés is itt szerepel a felsőházi javaslat-