Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-588

32 A nemzetgyűlés 588. ülése 1926. ban, mint a felsőházat alkotó tényező. Meg kell jegyeznem, hogy ez is jogfolytonosság, mert az 1885-ös törvényben szintén benne volt. De ha arra az álláspontra helyezíktedem, hogy az ország kormányzója nem nevezhet ki felsőházi tagokat, ugy kénytelen volnék azt is kimondani, hogy akkor a Curia elnökét, az ítélőtábla elnökét sem nevezheti ki (Ugy van! Ugy van! a, jobboldalon és a közéven.), ugyszinte a közigazgatási bíróság elnökét sem. A szigorú jogfolytonosság alapján állva, csak azt kifogásolom, hogy azok a főrendek, akik életfogytiglan neveztettek ki a koronás király által és jelenleg is életben vannak, azok nem tudatnak be abba a limitált 40-es számba, amelyben a törvényjavaslat a kinevezettek számát maximálisan megállapítja. Mert az akik még életben vannak, be kellene vonni a kinevezendő 40 felsőházi tag közé (Ugy van! a balközépen.) és akkor a kinevezés kérdésében sem volna semmi jogi kifogás emelhető a jogfolytonosság: szempontjából. (Helyeslés a balközépen.) Nagyon kérem az illetékes tényezőkat, hogy ezen a szigorú alapon, ezen a jogfolytonossági és jogi alapon méltóztassanak a részletes tárgyalásnál ezt a rendelkezést revízió tárgyává tenni, hogy lehetséges legyen a jogfolytonosság e részben is mert akkor elesik az e tekintetben felhozott aggály és a réígi kinevezett főrendek a jelenlegi államfő álta] kinevezett felsőházi tagokkal együttesen fognak dolgozni az ősszükségjog alapján létesült felsőházban csonka Magyarország felvirágoztatá-, sara. Ha a régi Nagy-Magyarország szempontjait nézem, nagyon üdvösnek és helyesnek tartom az 5. §-ban foglalt rendelkezéseket- Ez az 5. § kimondja (olvassa); »A 4. §-ban nem emiitett olyan polgári vagy egyházi méltóság vagy bivatal feléledése esetében, amelv a főrendiház legutolsó működése idején főrendiházi tagságra jogosított, e méltóság vagy hivatal viselője a f>i sóház tap-ja lesz.« Ebben a szakaszban van az a törhetetlen akarat lefektetve, hogy igenis, bizunk évezredes igazságunk diadalában és bízunk abban, hogy az igazi jog a formai joggal s/pinben valamikor érvénvesülni fog. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Ez a szakasz köti össze megint a régi főrendiházat az ui felsőházzal; ez az elfojtott remények paragrafusa-De ha igen helyesen összeköti a jogfolytonosság kérdésében a multat a jelennel, akkor mindjárt kénytelen vagyok figyelmeztetni a t. Nemzetgyűlést arra. hogy e szakasznak rendelkezése egy esetben már aktuális, tudniillik az ősmagyar köziog szerint főrendiházi tagságot élvező^ tinnini felszentelt püspök itt tartózkodik már Magyaországon. Az Ö Felsége, a király kinevezett régi tinnini felszentelt püspök, akinek főrendiházi tagsága vitán felül áll. az 5. § alapján már most a felsőházi tagok sorába iktatandó. Most egy pillanatra politikai vonatkozásra is át akarok térni a célszerűség és időszerűség kérdésének szempontjából. Általános állambölcseleti alapon történő fejtegetések helyett, hogy az egykamarás vagy kétkamarás rendszer helyes-e. utalok a magyar jogfejlődésre. A magyar jogfejlődés, a magvar jogfolytonosság az első századok megpróbáltatásai után 1553-tól kezdve végérvényesen a kétkamarás rendszer mellett döntött a főrendiház és a képviselőház rendszere mellett. Én a szigorú jog alapján is mereven ragaszkodom ehhez az állami életünkben mindenütt bölcsnek bizonyult intézkedéshez. De ha igy áll a dolog, hogy a kétkamarás évi október hó 28-án, csütörtökön, rendszer helyes, akkor természetesen nagyon csodálkozom azon. hogy a felsőházat és a képviselőházat a nemzet törvényhozásának életében nem két teljesen egyenrangú tényezőként méltóztatnak beállitani. Osztom gróf Apponyi Albert kifogását, hogy igenis, én a felsőház leminősítését látom abban, hogyha a törvényhozás két faktorának a hozandó törvény tekintetében két izben nem sikerül megegyeznie, akkor a képviselőház javaslata terjesztessék az, államfő elé jóváhagyás végett. Nem volna lehetséges más megoldás? Gróf Apponyi Albert arra célzott, hogy hagyni Ikellene, fejlődjék ki a gyakorlat. Én azonban tételes rendelkezéseket szeretnék. Ha a két Ház kétszeri ismétlés után sem tud megegyezni, akkor nem marad más .hátra, mint a házfelosztás. (Mozgás. — Horváth Zoltán: Szóval a népképviselet nem jelent semmit!) Ebben az esetben egyenrangú tényezőként állítjuk be a két Házat és nem minősítjük le a felsőházat azzal, hogy a felsőház javaslatát semmiben se véve, a képviselőház javaslata terjesztendő az államfő elé. Akkor majd a nemzetgyűlési vagy képviselőházi választások meg fogják engedni a nemzet akaratnyilvánítását. A legutóbbi idők tapasztalatai alapján azt látom, hogy a nemzet életében nagy veszedelmeket jelent a túlelhamarkodott törvényhozás. Méltóztassanak megnézni joggyakorlatunkat: a máról-holnapra hozott uj törvények káoszában sem a bíróságok, sem a hatóságok nem ismerik ki magukat. Ez a taxativ törvényhozásnak kellemetlen kihatása. Én, ha legitimista vagyok, azt kell hogy mondjam: számomra sokkal nagyobb garancia egy felsőházzal kibővített törvényhozás a jövő nagy kérdések elbírálásánál, mint a nemzetgyűlés egymagában. Csodálom is gróf Apponyi Albertet, mert hiszen az ő konzervatív felfogása alkotmányjogi kérdésekben is nagyobb garanciát kap a kétkamarás _ törvényhozásban, egy az ősi szükségjog alapján létesült felsőházi és képviselőházi törvényhozásban. Kétségtelen ugyanis, hogy vannak megoldandó kérdések. Az Ausztriával való feloszthatatlan együttbirtoklás premiszszája megdőlt. Ez vitán felül áll. (Felkiáltások a- szélsőbaloldalon: Na, ugy-ef) Én csak a máról beszélek. Ez a kérdés megoldandó, még pedig az ősi alkotmányos nemzeti királyság alapján. (Ugy van! Ugy van! — Taps a balközéven.) Ennek a kérdésnek megoldásánál egy kétházból álló törvényhozás biztosítani fogja a nemzetet, hogy ezt a kérdést alapos megfontolással, bölcsen, nem pedig elhamarkodva fogják megoldani. Ha a méltóságok magvak a felsőház megalapításánál, akkor nagyon szerencsésnek tartom, hogy a régen az alsó táblán érvényesült követküldés rendszerét a javaslat átülteti most a felsőházba. Ez szintén jogfolytonossági alapelv és nagyon bölcs rendelkezés. Itt nem állhat meg az a kifogás, hogy a törvényhatóságok milyen választójog alapján jöttek össze, mert ez a felsőház maradandóbb életű lesz, mint a törvényhatóságok a jelenlegi választójog alapján. Á törvényjavaslat magában foglal olyan rendelkezéseket, hogy ha az uj törvényhatóságok megalakulnak, akkor a felsőházba a régi törvényhatóságok által kiküldött tagok mandátuma megszűnik. A törvényhatóságokat újjá lehet alakítani akár a jövő évben is és ha újjá alakulnak, akkor a kiküldött tagok mandátuma megszűnik, nincs tehát semmi veszedelem. A jogelv maga, hogy a törvényhatóságok ősi követküldési joga feléled a felsőház rendszerében, mondom, igen szerencsés megoldás. (Ugy van! a jobbközépen.)