Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-598
A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. év lik Magyarországba. (Farkas István : De ne azért, hogy külön privilégiumot élvezzen!) Jöjjön be minél nagyobb mértékben, de a hatalmas külföldi tőke ettől a szegény államtól még külön nemzed ajándékot nem kérhet. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Azt hiszi a képviselő ur, hogy az idegen toké csak a mi szép szemünkért jön ide?) Engedjen meg a minister ur, az az idegen tőke megtalálja itt a maga nem egészen tisztességes polgári hasznát anélkül is, hogy még külön nemzeti ajándékkal honoráljuk. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ugyanez az angol tőkeérdekeltség, amely 49%-ig van érdekelve a MFTR-nél, 70% erejéig érdekelt a Dunagőzhajó zái*i Társaságnál, a konkurrens vállalatnál is. Ha a Dunagőzhajózási Társaság egy bizonyos kooperációba bele is menne a MFTR-rel, még akkor sem lehet megakadályozni — hiszen a tőkének az a jellemrajza, s leglényegesebb lényege, hogy konkurrenciát ne csináljon — hogy az az angol érdekeltség, amely 70°/o-ig, tehát sokkal nagyobb arányban van érdekolve a Dunagőzhajózási Társaságnál, mint a MFTR-nél, nem fog-e mesterséges üzleti politikával gátjául állani a MFTR. fejlődésének és vájjon épen emiatt nem lesz-e hiábavaló módon kidobott pénz ez az évenként 24 milliárdos szubvenció ? Elhiszem, amit a minister ur a bizottságban mondott, hogy ő ezt a javaslatot készen találta. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Vállalom érte teljesen a felelősséget! — Sándor Pál: Vállalhatja egészen nyugodtan!) A bizottságban ehhez a kijelentéséhez hozzátette, hogy annál is inkább vállalja, mert egészen bizonyosan nagyon jól megrágták, de méltóztassék megengedni: mégsem rághatták meg olyan jól. (B. Podmaniczky Endre: Nem rágcsálók! — Derültség.) A képviselő ur egészen biztosan nem tartozik a rágcsálók rendjéhez, banem egészen máshoz. Egyetlen pontot sem találok a szerződésben arranézve, amire pedig a legnagyobb súlyt helyezem, ami a MFTR alkalmazottainak és munkásainak szociális védelmével, munkabér viszonyaival volna kapcsolatos. A bizottságban már rámutattam arra, hogy a kormánynak a szerződéssel kapcsolatban olyan természetű követelésekkel is elő kellett volna állania, amelyek nemcsak a vállalat, hanem az alkalmazottak s a munkások szociális védelmével is kapcsolatosak. A bizottságban utaltam már röviden arra, hogy minden más hajósvállalatnál sokkal _ jobbak a munkaidő-, munkabér- és a nyugdíj viszonyok, mint a MFTR-nél. Ezt akkor tagadásba vették, s voltak bizottsági tag urak, akik ezt nem akarták elhinni, különösen pedig nem azt, hogy bizonyos osztrák társaságoknál r jobb munkafeltételek vannak, mint a MFTR-nél. Még inkább nem akarták elhinni, — amit ugyan nem én vetettem fel — hogy a magasabb tisztviselői rétegekben sokkal magasabb százalékkal vannak megállapítva a békéhez képest az illetmények, mint lent, az alsó kategóriáknál. Csak öt példát hozok fel a munkabérviszonyok illusztrálására és ebből majd méltóztatnak látni, hogy 30—40%-kal rosszabbul fizeti tisztviselőit és munkásait a MFTR, mint például a Dunagőzhajózási Részvénytársaság. Például egy főfelügyelő a Magyar Folyamnál 6,725.000 koronát kap ugyanez a magasrangu tisztviselő a Dunagőznél csak 5,700.000-et. A főintéző a Magyar Folyamnál 4,342.000 korona, a Dunagőznél kevesebbet: 4,2ü0.000-et. Az emelkedés, a differencia megmutatkozik az alsóbb kategóriáknál. Mig pl. a raktáros a Magyar Folyamnál 2,500.000 koronát kap, itt a Dunagőznél már emelkedik a bére és ott már 2,600.000 korona. A vitorlás a Magyar Folyamnál 1,850.000 koronát kap, a Dunagőznél 2,000.000 koronát. A hajós\ november hó 11-én, csütörtökön. 357 legények és hasonló beosztású munkások a Magyar Folyamnál kapnak 1,200.000 koronát, (Rothenstein Mór: Miért nem nevet? — B. Podmaniczky Endre : Ha magára nézek, akkor nevetni kell! — Derültség. — Rothenstein Mór : Nekem meg, ha magára nézek, sirni kell! — Petrovácz Gyula: Sirni kell, amikor a magasabb bérek ellen szocialisták beszélnek. — Zaj.) Amint méltóztatnak látni, a Magyar Folyam a munkásait sokkal kisebb mértékben fizeti, mint a Dunagőzhajózási. De megteszi bizonyos viszonylatokban azt is a Magyar Folyam, hogy kevesebbet fizet a magyarországi vonalain dolgozó munkásainak, mint az osztrák kikötőiben dolgozó munkásoknak. Kevesebbet fizet, noha mindent elkövet, az ausztriai területen is, hogy a munkabéreket csökkentse, vagy hogy megállítsa olyan szinten, amely az életfentartás szempontjából teljesen számbavehető. A Dunagőzhajózási Társaság, ha ausztriai alkalmazottai munkabérkövetelésekkel állanak elő — ott előállhatnak legalább ezzel — mindig utal a Magyar Folyamra, hogy nem fizet és nem fizethet többet, mint a Magyar Folyam és igy áll elő az a helyzet, hogy igen jó hirünk kerekedik a külföldön, nagyszerű barátokat szerzünk ezen az utón is, hogy magyar vállalkozásra utalnak a külföldön, amikor jogos munkabérkövcteléseket megtagadnak. Hogy a szervezkedési viszonyok milyenek, arról azután igazán nem kell beszélni. A Magyar Folyam alkalmazottai abszolúte a legteljesebb elnyomásban vannak, a szervezkedési szabadság tekintetében. (Nemes Bertalan : Addig szabadok, amig maguk be nem szervezik !) Épen azért ilyen a munkabérük is, pedig volt ám idő, amikora Magyar Folyam egyáltalán nem zárkózott el alkalmazottainak szervezkedési szabadsága elől. Volt idő, amikor a Magyar Folyam mai igazgatóinak rendeletére vágták ki a nemzeti zászlóból a magyar cimert, amikor a Magyar Folyam mostani igazgatói, mint igazgató elvtársak működtek az üzemi tanácsokban. (B. Podmaniczky Endre: Elvtársak?) Ugy van, mint igazgató elvtársak és ezek az igazgató-elvtársak dobálták ki a diktatúra bukása ntán azokat az embereket, akik semmiféle államellenes dolgot nem követtek el, csak a vállalat üzleti érdekéért dolgoztak és akik megtartották a vállalat élén ezeket az igazgató-elvtársakat. Ezzel útját vágták és véglegesen megszüntették a vállalatnál a szabadszervezkedést. Alapítottak ott ugyan valami öszvér-szervezetet, valami keresztény szociális históriát, (Szabói* y Jenő : A másik a szamár, ez öszvér !), ez a szervezkedés azonban, amint méltóztatnak látni, csak annyira hatásos, hogy ilyen valóban szégyenletes munkabéreket fizethet a M. F. T. R, a munkásainak. Én a bizottságban is kértem már a minister urat, és itt ismételten kérem, hogy a MFTR igazgatóságában uralkodó felügyeleti közege, ministeri biztosa utján a felügyeletet terjessze ki a vállalatnál uralkodó szociális viszonyokra is. A mérték ugyan nincs megadva, mert nem tudom, ki lesz az a kormánybiztos ur, s honnan fogja venni a mértéket, talán elegendő lesz neki az, amit ma mutat ott a munkabér. De ha én máshova nézek, csak egy konkurrens vállalatnak, a Dunagőzhajózási társaság munkásainak a bérét nézem, azt mondom, hogy legyen a Dunagőzhajózási társaság munkabérviszonya a mérték. Én egyelőre ezzel is megelégszem, és a minister ur ministeri biztosa igyekezzen mindezt életté, gyakorlattá valósitani a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt-nál is. A minister ur, azt hiszem, igen jó szolgálatot fog tenni azzal, ha megnézeti a társaság nyugdíjasainak illetményeit is. Ezek is olyanok, hogy sokkal nagyobbak lehetnének, tekintve az eltöltött 53*