Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-598

A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. év egy százaléktól felmegy 18%-ig. Mármost még hozzáteszem azt, hogy olyan kis összegnél kezrdődik az 1%, hogy ez még hihetetlen mérvben fokozza az illetéket, nem is beszélek a többi örökösödési lehetőségekről, ahol 45%-ot is kitehet az illeték. (Rupert Rezső: Letárgyaljuk még ezt a javaslatot?) Legyen türelemmel a képviselő ur, én a magam részéről mindig meg szoktam hallgatni a képviselő urat. Azt hiszem, hogyha mi fentartanók a mai illetéket, egészen bátran minősithetnék vagyonelkobzásnak. (Uajj van! ügy van!) én tehát nein vagyok hajlandó ezen az utón tovább menni, hanem feltétlenül szükségesnek tartom ennek a kérdésnek végleges rendezését. Ebből kiindulva elsőisorban is a minimumot, amely ma 5.000 korona, fel akarom emelni 50.000 koronára, tehát a tízszeresére. A legmagasabb kulcsot peidig az első osztályban 18%-ról 10%^-ra csökkenteni. Most természetesen nem fogok kitérni az összes osztályokra, de megjegyzem, hogy ennek megfelelően az összes többi osztályok illeték-kulcsai is leszállittatnak. Ami a közjegyzői becslést illeti, ez a törvényjavaslat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy olyan becslés történjék, amely számol a viszonyokkal. Ma ez tényleg határtalan, mert tulajdonképen csak egy minimális érték van megszabva. (Gaal Gaston: A közjegyzők dijazását kell más alapra helyezni!) Ebben a tekintetben könnyű a helyzetem, egyetértünk, mert általában azt tartom én is, hogy ezeket a kérdéseket már egyszer rendezni kell. Ez olyan kérdés, amelyről, bár nem az én programmomba tartozik, hanem az igazságügyminister ur programlmjába, én is elismerem hogy tényleg rendezni kell. Már most, ha tovább megyek az illetékek terén, — anélkül, hogy minden részletkérdésre kitérnek, hiszen ez óriási anyag — akkor még egy kérdést kell bővebben és egyet kissé rövidebben megemlítenem. A gazdasági életnek súlyos tehertétele, hogy a különbözői ügyletekkel kapcsolatos okirati illetékek olyan magasak, hogy — mint méltóztatnak tudni — 3%-ig is felmennek. (Sándor Pál: A váltóknál 1%-ot tesz ki!) Énen ezért ezen illetékek terén jórészt a háború előtti színvonalra kivánok leszállni s azt hiszem, ez a gazdasási életnek határozottan nagy megkönnyebbüléséhez fog vezetni; ha mi reális s*azdasági politikát akarunk folytatni, ezt a következtetést le kell vonnunk. Éuugy szabályozni kivánjuk az Ítéleti illetékekpt is amelyek a mai szinvonalon nem tarthatók fenn, mert épen a kisexisztenciák rendkívül nagy megterhelését jelentik. ^ Szociálpolitikai szempontból tehát ezt a kérdést is ugy kivánom rendezni, hogy aki magát a törvényjavaslatot el fogja olvasni, ebben a tekintetben is meg lesz nyugodva. Meg kell ezt tennem annak ellenére, hogy az illetékek révén ezek a mérséklések tiz millió pengővel fogják leszállítani bevételeinket, de én azt hiszem- hogy ennél a kérdésnél és sok más kérdésnél a gazdasági élet követelményeinek tárgyilagos s reális megitélése fontosabb, mint a bevételek fokozása. A gazdasági élet egészségesebb folyamata ezt a bevételi többletet lassan magától is vissza fogja hozni, ami helyesebb mintha megfordítva történik. (Sándor Pál: Mi van a forgalmi adóval?) Ami a forgalmi adó kérdését illeti, nem akarok ennek a kérdésnek anyagába most részletesebben belemenni, hiszen úgyis túlsáNAPLÓ. XLVI. I november hó 11-én, csütörtökön. 347 gosan igénybe vettem már a t. Ház türelmét, (Felkiáltások a baloldalon: Dehogy! Halljuk! Halljuk! — Sándor Pál: Csak tessék bátran beszélni! — Gaal Gastou: Akár tiz óra hoszszat szállítsa le az adókat! Szívesen' hallgatjuk! — Élénk derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János pénzügyinmister: Azt a programmot, amelyet ebben a tekintetben elmondottam, tovább folytatni kivánom. Tudom, hogy igen t. képviselőtársamat a fázisrendszer kérdése izgatja olyan nagyon. Én megmondottam nagyon sokszor, hogy micsoda rendkívüli nehézségei és akadályai vannak e kérdés megoldásának egyrészt a gazdasági élet részéről, másrészt egyéb okokból is. (Sándor Pál: Egyéb okok, hogy a minister ur nem akarja!) Azt megmondom nyiltan, hogy nem rajongok érte, hogy nagyon óvatosan fogok ezen a téren minden lépést megtenni és csak a lehetőség határai között mozgok. Három dolgot szeretnék, ami azt hiszem nagyon meg fogja nyugtatni képviselőtársaimat is. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban egy egészen uj dolgot szeretnék bevezetni. Mivel bevételeink kedvezően alakulnak — és itt elsősorban a legszegényebb emberek helyzetén akarok segiteni — nem találom helyesnek, hogy a liszt és a kenyér továbbra is azt a forgalmi adót fizesse, amelyet eddig fizetett. (Helyeslés.) A lisztnél csak a malmoknál akarom megtartani a forgalmi adót, a kenyérnél pedig az egész vonalon törölni óhajtom. (Helyeslés ) Ez azonban hatmillió pengő csökkenést eredményez! Egyet azonban hozzá kell tennem, ez az, hogy ez iskola-példája lesz annak, hogy egyenesen törölve, a forgalmi adót például a kenyérnél, a lisztnél pedig csak egy fázist tartva meg, milyen hatást fog ez az árakban eredményezni. Én a fogyasztó közönségnek, a legszegényebb embereknek akarom ezt a kedvezményt megadni (Helyeslés.), és ha eredménytelen lenne, már most kijelenthetem: nem fogok késni visszaállítani. (Sándor Pál: Lett volna idő már előbb jönni ezzel! — Gaal Gaston közbeszól. — Cserti József: Visszavonják a választás után!) Fel kell tételeznem, hogy a képviselő ur ugyanolyan biztos a kerületét illetőleg, mint én és ebből a szempontból ítéli meg a kérdést. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Cserti József: Csak vissza ne csinálják majd a választás után!) Bud János pénzügyminister: Az exporttal kapcsolatos visszatérítéseket is megkezdtük. Megindultunk ezen az utón is és most már vannak tapasztalati adataink. Azt hiszem, a gazdasági élet érdekében ezt tovább kell fejleszteni, mert hiszen végeredményben nagy érdekünk fűződik ahhoz, hogy az export az akadályoktól megszabaduljon. Ami végül a fényűzési adót iífeti... (Gaal Gaston: Ki kapja az exportvisszatéritést, minister ur? A gazdák behajtják az állatforgalmi adónál, ki kapja meg a visszatérítést, a gazda vagy a kereskedő?) Aki exportál. Másnak nem adhatom meg, csak annak, aki exportál. Az adatok megvannak, szívesen állok a kénviselö ur rendelkezésére. (Sándor Pál: Csakhogy a minister ur nem tartja be az ígéreteit, ez a baj! Ne ígérjen!) Ez nem ígéret, ez megvan, ezt csak továbbfejlesztem. Bocsánat, ez nem ígéret, mert adunk adÓAdsszatéritéseket. (Sándor Pál: A próba fázisrendszert is megígérte a minister ur és nem tartotta be!) A kénviselő ur a kereskedelem érdekében be fogja látni, hogy 52