Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-598
vi november hó 11-én, csütörtökön. 346 A nemzetgyűlés 598. ülése 1926. é A múlt évben körülbelül 300.000 jövedelmi adót fizető volt. Ez a szám egymagában is eleget mond. Ehhez a számhoz bátran hozzáadhatnék 200.000-et, akik nem adóznak, de akiknek megvan az a jövedelmük, amely a minimumon felülemelkedik, s amely után tulajdonképen adózniók kellene. A 38 millió aranykorona bevételből — a múlt évet veszem, mert hiszen ezek az adatok állanak rendelkezésemre — a 300.000 adózó közül 270.000-re össze-vissza 8 millió esett, 30 milliót pedig a többi 30.000 fizetett. Nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy^ kiszámítván az átlagot, lássuk, hogy az adózók javarésze végeredményben a létminimum alá esik. Nem lehet tehát generálisan felállítani azt a tételt, hogy itt nagy igazságtalanság van. De tovább megyek. Kereseti adó alá tartozó egyén van az országban 447.000; ezek közül jövedelemadót csak 112.000 fizet, tehát egynegyedrészük, pedig egészen nyiltan itt is megmondhatjuk, hogy bizony nagyon sokan vannak ezek között olyanok, akik fizethetnének jövedelemadót. Nehogy azt mondják, hogy egyoldalú vagyok, felhozom a földbirtokra vonatkozó adatokat. 503.000 adózó van, aki földbirtoka után adót fizet, s közülök mindössze 154.000 fizet jövedelemadót. (Forster Elek: De fizetjük a cselédek helyett!) Az más kérdés! Én csak azt akarom tehát bemutatni, hogy végeredményben lehetnek kilengések, túlzások, amelyeknek kiküszöbölésére törekedtem eddig is és törekedni fogok azután is, azt mondani azonban általában, hogy az egész rendszer igazságtalan, semmi körülményiek között nem lehet (Gaal Gaston: Csodálatos, hogy a titkos utasítások mindig másként szólnak! A minister ur, ugy látszik nem tud parancsolni ministeriumábam — Ugy van! Ugy van! half elöl.) Elnök: Gaal Gaston képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Bud János pénzügyminister: Igen t. képviselőtársam, közbeszólásával kapcsolatban legyen szabad egy megjegyzést tennem. (Fábián Béla: Bizalmas rendeletek vannak!) Bizalmas rendeletekkel nem dolgozom. Gaal Gaston képviselő ur is megcáfolhatja ezt, mert hiszen alkalma volt az egyik államtitkárommal ezt a kérdést mélyrehatóan letárgyalni s akkor azt a megjegyzést tette, hogy el kell ismernie azt, hogy ezekben az adórendeletekben mindaz tmegvan, ami gazdaságilag elfogadható, ami a gazdasági és szociálpolitikai érdekeket mérlegeli. (Gaal Gaston: De nem aszerint járnak el! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Sándor Pál: Ez az, hogy nem járnak el ugy, amint ígérik! — Zaj. — Gaal Gaston közbeszól.) Bud János pénzügyminister: Lesryen nyugodt a t. képviselő ur, meg fog történni minden. És ha azokat az intézkedéseket vesszük tekintetbe, amelyek ebben a tekintetben az utolsó hónapokban történtek, ezek mindenütt igazán nagyon erős nyugalmat teremtettek és nagyon sok nyugtalanságot megszüntettek. (Sándor Pál: Nem tud érvényt szerezni rendeleteinek! — Fábián Béla: Felemelik az adókat!) Méltóztassanak a panaszokkal hozzám jönni! (Zaj. — Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Fábián képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom. (Kun Béla közbeszól.) Kun Béla képviselő urat szintén rendreutasitom állandó 'közbeszólásaiért. Bud János pénzügyminister: A jövedelemadót illetően még két módosítást javaslok, Mindkét intézkedésnek szociálpolitikai jelentősége van. Az egyik a magánalkalmazottakra vonatkozik^ Ezeknél ezidőszerint a minimális adóalap, amely után jövedelemadót vetettek ki, 2400 aranykorona; ezt felemelni kivánom 3600 pengőre. Ennek indokolása abban a tényben rejlik, hogy a kisebb fizetéssel biró magánalkalmazottak nagyon meg lennének terhelve, ha a kereseti adó mellett jövedelemadóval is sújtatnának. Ez a jövedelemadóra vonatkozó minden törvényhozásban megvan. Ezt a minimumot lényegesen felemelni s ezzel a szociálpolitikai szempontot mérlegelni kivánom. (Helyeslés.) A másik intézkedés pedig az, hogy a többgyermekes családoknak eddig biztosított kedvezményeket mindazokra kiterjeszteni kivánom, akiknek adóalapja a 6000 pengőt nem haladja túl. Azt hiszem, ezt a szociálpolitikai szempontot mindenki csak megnyugvással fogja fogadni. Ezzel kapcsolatban rátérek most az illetékek kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Tisztában vagyok azzal, hogy az illetékek tekintetében nem fogok általános megértéssel találkozni. (Rupert Rezső: Az szörnyűség!) Épen a szörnyűséget akarom megszüntetni. Aki az illetékeket ismeri, nagyon jól tudja, hogy az illetékek javarésze tulajdonképen még ma is az inflációs időszak alapján van szabályozva. (Rupert Rezső: Visszamenőleg kell azokat megszüntetni!) Azt hiszem, teljesen helyes utón járunk, ha az infláció hatását az illetékek terén is kiküszöbölni igyekszünk, annál is inkább, mert ami az illetékeknél történik, az a társadalom összes rétegeit érinti. Valamilyen formában mindenki érdekelve van ebben a kérdésben, azt lehet tehát mondani, hogy az illetékek csökkentése végeredményben a társadalom összes rétegeinek javára esik. Most nem tudok! az egyes illetékekkel behatóan foglalkozni, de a főbb intézkedésket meg akarom említeni. Az első az örökösödési illeték. (Halljuk! Halljuk!) Ami az örökösödési illetéket illeti, arról vitatkozni lehet; vannak, akik nem helyeslik, hogy az örökösödési illetéket leszállítjuk, sőt hivatkoznak Angliára is ebben a tekintetben. Azért emlitem meg itt ezt a kérdést, mert az épen itt a nemzetgyűlésben tétetett szóvá. Én minden összehasonlitásnak barátja vagj^ok de az összehasonlitásnál minden tényezőt figyelembe kell venni. Egészen más a helyzete egy olyan országnak, amely óriási világbirodalom, ahol a kereseti lehetőségeknek határtalaan mérve van meg, ahol a jövedelemképződésnek mondhatni, az egyének szempontjából sincs határ szabva és más a helyzete egy olyan országnak, amely csak saját kis erejére támaszkodhatik, ahol a jövedelmi lehetőségek nem olyan számosak és ahol -— azt leheti mondani — csak napról-napra lehet nagyon fáradságos munkával vagyont teremteni. Megengedem, hogy az első esetben talán helyes, ha három generáció múlva az egész vagyon gazdáit cserél. Nekünk azonban ellenkező a feladatunk és én azt hiszem, a helyes utón akkor járunk ha minden vonalom a, vagyonnak konzerválására törekszünk. Én ebből a szempontból Ítélem meg a kérdést és egészen más nézőpontom van, mert abból indulok ki, hogy minél inkább meg fogjuk erősíteni a társadalmat, annál biztosabban állunk ellent minden megrázkódtatásnak. (Gaal Gaszton: Ezt is csak mi fizetjük,^ az ingótoké nem fizeti!) Ha nézem a mai illetékeket, akkor azt találom, hogy az örökösödésnél
