Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

280 A nemzetgyűlés 596. ülése 1926. vésben sohasem lehetett teljesen magyarrá és sohasem olvadhatott bele a magyar nemzeti közösségbe. Acsády történelmi munkája sommázatát adja a Habsburgok 400 éves uralkodásának és ezt a sommázatot szó és betű szerint a következőkben adja (olvassa) : »Ez a rendszer a középkori impérium hatalomteljéből táplálkozott s a XVI. században a spanyol önkényuralom elveit is rnagábaszivta. A római jog szellemében, mely nem ismert nemzeti jogrendszereket és alkotmányokat, mindenütt ki akarta zárni az alattvalókat a közhatalomból s az engedelmesség tekintetében a legszélsőbb igényeket intézte hozzájuk, másrészt meg feltétlenül fenn akarta tartani a vallásegységet, melyet uralma egyik főoszlopának tekintett. Legbelsőbb valójából folyt tehát a nemzeti jogoknak s az egyes országok önállóságának megszüntetése, és az alattvalóknak a dogmákban való egyesítése, s hogy célt érjen, mesterségesen kötötte le a nemzeti erőket, melyek kormányrendszerét fenyegették. így nem a jólét és a műveltség fejlesztését tartotta hivatásának. Hóditani, terjeszkedni igyekezett, minél több emberen, minél messzebb területeken akart uralkodni, de csak zsoldosai és papjai utján, kikre uralmát fektette. Ellenben a nép szélesebb rétegeinek megnyerésével nem törődött, nem akart művelt, gondolkodó, vagyonos alattvalókat, mert folyton az az aggodalom gyötörte, hogy ha nagyon meggyarapodnak, végül föléje kerekedhetnek. Érdekeiket csak annyiban oltalmazta tehát, hogy épen adót fizethessenek s katonát adhassanak telhetetlen hódítás vágyuk kielégítésére. Vezér-elve azonban mindig az volt, hogy a nép félig szegény s egészen műveletlen maradjon. A későbbi korszak változó eszméiből csupán azt sajátitotta el, ami a saját céljainak megfelelt: az összpontosítást és németesítést, de máskülönben 67-ig lényegileg változatlan maradt, s annyira megcsontosodott, hogy nemcsak közegeit, hanem magát az uralkodót is saját képére tudta formálni.« Ez a rendszer tehát az, sommázatban és összefoglalva, amelyből a Habsburg-ház kinőtt, amely Habsburg-háznk itt levő utódait most a magyar országgyűlés felsőházába akarjuk iktatni a 12. §-sal. De ha nem csak ilyen sommázatban, hanem részleteiben nézzük is a kérdést, ugyanezt a jelenséget látjuk végig a történelem folyamán. Méltóztassanak akármelyik nemzeti irányú mozgalmat megnézni a történelem lapjain, amely összeütközésbe került az uralkodóház nyelvi vagy nemzetiségi politikájával, akkor ezek a történelem lapjain jelentkező mozgalmak az uralkodóház és annak csatlósai részéről mindenkor a legkegyetlenebb megtorlásban részesültek. (Esztergályos János : A chlopy-i parancs !) Itt van a Fraugepán-féle lázadás, amelynek bitófa lett a vége. ! Méltóztassanak visszanézni a Eákóczi-féle j mozgalomra, amelynek ugyancsak az volt a célja, hogy megszüntesse a Habsburg-Lotharingiai ház uralmát a magyar nép felett. Tudjuk, hogy ennek is mi lett a vége. Végig a történelem folyamán mindig és mindenütt hazaárulók ós gazemberek voltak azok, akik az uralkodóház érdekeivel szembeszállottak, és a megfizetett történelem, amely ugyancsak az osztrák uralkodóház kezében volt, ilyenekké minősítette azokat. Nagyon ideális állapot volna és talán a magyar nemzet, a magyar gondolkozás kialakulásánál lényeges tényezőként szerepelne, ha a magyarság igazi történelmét megismerhetnek. (Kiss Menyhért; Most irja Ballagi Aladár!) A hivatalos magyar történetírás mindig tekintettel volt a Habsburg-ház érdekeire, mindig onnan irányították a magyar évi november hó 9-én, kedden. történetírást is, amely a magyar történelemnek valóban meghamisitása volt. Majd eljön az idő, amikor megismerjük a magyar történelmet teljes valóságában és azt hiszem, hogy akkor kisgazda képviselőtársaim is az egész Habsburg-kérdést és az azzal összefüggő kérdéseket is egészen más megvilágításban fogják látni. Nagyon szeretném, hogyha nem én, a szocialista, mondanám el ezeket, hanem elmondanák a túlsó oldalon levő képviselőtársaim, és én hallgatnám azokat a nagyszerű fejtegetéseket, amelyek erről a kérdésről szólnának. Miután azonban ott egész megnyugvással veszik t. képviselőtársaim mindazokat a reakciós intézkedéseket és mindazokat a Habsburg-restaurációra vonatkozó törekvéseket, amelyek a törvén jgavaslatban megnyilatkoznak, nekem kötelességem volt ezeket a Habsburgházzal kapcsolatban itt elmondani. Egyébként,^ teljesen a magamévá teszem Szabó Imre képviselőtársam erre vonatkozó indítványát s én is a javaslat 12. §-ának törlését kérem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gróf Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Vártam és el voltam készülve arra, hogy itt a Habsburg-paragrafusnál felmelegített vitát kapunk azokról a kérdésekről, amelyek már az általános vitában is felhozattak. Egészen helyesen mondja Cserti József t. képviselőtársam, hogy itt egy játék folyik. Itt tényleg játék folyik, de egészen más irányú játék, mint ahogyan azt a t. képviselő urak eddig kifejtették. (Esztergályos János : Már megint !) Nevezetesen játék folyik itt abban az irányban — azzal a beállítással, mintha a kormány javaslata egy Habsburg-restauráciős törványt akarna keresztülforszirozni a nemzetgyűlésen, mintha privilégiumot akarna adni a Habsburg-családnak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az ! Nem akar ?) — hogy a választások előestéjén felébresszék a magyar népben ... (Pikler Emil: Hála Istennek, végre egy őszinte szó, végre tudjuk ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) •— mii tudnak 1 ~ (Pikler Emil : Kiugrott a nyúl a bokorból ! — Derültség és felkiáltások jobbfelől : Örülnek 1 — Esztergályos János : Kezdődik a vadászat !)... mondom, hogy a magyar népben felébresszenek egy bizonyos ellenérzést a kormánnyal és azokkal szemben, akik a kormányt ebben a kérdésben támogatják. (Cserti József : Nem volt szándékunkban !) Én azt teljesen megértem olyan emberek részéről, akik republikánus állásponton állanak, mint pl. Cserti képviselő ur és a szociáldemokraták. (Cserti __ József : Nem tagadom! Ugy van ! — (Kun Béla: Nem áll !) Nem tudom, hogy Kun tíéla igen t. képviselőtársam milyen állásponton áll % Kun Béla : Nem az a kérdés, hanem az, hogy a kormány mit akar a Habsburgokkal 1) Mondom, nem tudom, lehet, hogy republikánus állásponton van. De mindenekelőtt feltűnik ez az álláspont Kiss Menyhért képviselő ur részéről. (Kiss Menyhért: Én szabadkirályválasztó vagyok l) Én abban az időben, mikor a képviselő ur Maros-Torda vármegyében a Fehérváry-kormány kiküldöttét fogadta, (Nagy zaj és derültség a jobboldalon és a középen. — Kiss Menyhért: Én? Soha !), tehát a darabont-kormány kiküldöttét fogadta mint vármegyei tisztviselő, (Felkiáltások a jobboldalon : Ahá ! Ahá ! — Kiss Menyhért : Sohasem voltam tisztviselő !), én akkor függetlenségi párti voltam, de a t. képviselő ur semmiesetre se volt függetlenségi párti. Én csak arról tudok, hogy boldogemlékü Désy Zoltánnal együtt tettük meg a vármegyében azt az inditványt,