Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-596

A nemzetgyűlés 596. ülése 1926. szabadságharcának leghazafiasabb, legkiválóbb férfiait vérpadra vitték, golyóval kivégezték, vagy száműzték ebből az országból. A Habsburg-család harca volt ez a magyar nemzeti érzésű politikusokkal és férfiakkal szemben. Ezekből tehát vonjuk le azt a következtetést, hogy ez a család tőlünk semmiféle privilégiumot nem érdemel. Amennyiben lesznek olyan tagjai, akik a magyarság számára értékeket képviselnek, a kormánynak mindig meglesz a módja, hogy tudja őket értékelni, de igy általánosságban beállitani és ... Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy szólásideje lejárt, sziveskedjék beszédét befejezni! Kiss Menyhért: ...a kegyelet háláját leróni s prezentálni ilyen alakban és módon nem tartom helyesnek, nem tartom célszerűnek és hazafias dolognak s ezért arra kérem a mélyen t. ministerelnök urat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ez az egész szakasz töröltessék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Pikler Emil l Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! A Habsburgkérdéssel kapcsolatban csak egészen röviden akarok felszólalni, hiszen, őszintén szólva, már egészen unalmas téma ez és ujat már nem igen lehet mondani. De felszólalok azért, mert Kun Béla képviselőtársam allúziót tett arra a levélre, amelyet két évtizeddel ezelőtt Ferenc Ferdinánd intézett Körber akkori osztrák ministerelnökhöz. Nem tudom, hogy a képviselőtársaim közül hányan olvasták annak eredeti német szövegét, mert a magyar forditás nem tudja visszaadni azokat a kifejezéseket a maguk durvaságában és brutalitásában. Nem akarom azt állitani, hogy a magyar nyelv talán stilisztikailag finomabb és szentimentálisabb, mint a német, de valahogyan egészen közönséges, ordináré, lerchenfeldi jasszkifejezések ezek (Mozgás), amelyek jellemzők a Habsburgokra. Azért szükségesnek tartom, hogy a magyar nemzetgyűlés naplójában eredeti német szövegben legyen megörökítve, hogy Magyarország trónörököse miképen vélekedett (Kiss Menyhért : Tisza Istvánról !) nem egyedül Tisza Istvánról, mert ha valakinek egy emberről rossz véleménye van, ez megbocsátható, hiszen nem szükséges, hogy Ferenc Ferdinánd szintén a Tisza-kultusz örvényébe merüljön el, — mondom, ezt még megbocsátanám. Tisza a magyar képviselőházban akkor Kör bérről ugy beszélt, mint egy »előkelő idegenről« s erre mondja Ferenc Ferdinánd (olvassa):... »Vor einem Haufen impertinenter und hochverraeterischer ungarischer Schreier gefürchtet hat«, továbbá ezt mondja (olvassa) : »In unter dem Jubeigeheil der ihn umgebenden Bagage öffentlich beschimpft«, vagyis Tisza az őt környező csői-selék üdvorditozása közben mondotta el ezt a véleményét. (Esztergályos János : Mit szól ehhez Sokorópátkai 1 — Szabó István : Bizza rám ! — Rothenstein Mór közbeszól ) Elnök : Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Piülér Emil : Ha tehát egy ország aktiv trónörököse beszélt igy ugyanannak az országnak a törvényhozásáról, ugy engedelmet kérek, ezek után nem lehetünk még mindig Habsburg-rajongók. Lehet azt mondani, hogy Ferenc Ferdinánd kivétel volt, a többi Habsburg nem volt ilyen. Hát, én kijelentem, hogy az összes Habsburgok között, akik valaha uralkodók voltak, egyetlen egy becsületes embert ismertem, és ez II. József volt, aki nem akart esküszegő lenni s ezért nem koronáztatta királlyá magát. Minden egyes Habsburg megszegte az esküjét, egyedül II. József volt kivétel, hiába nevezték vaskalapos királynak (Derültség.) azért, mert nem akart esküt tenni. JSAPLÖ. XLVI. évi november hó 9-én, kedden. 279 Azt akartam, hogy Ferenc Ferdinándnak előbb idézett kitételei a Ház naplójában örök tanulságul megörökittessenek, hogy minden magyar embernek egyszer s mindenkorra elmenjen a kedve a Habsburgoktól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Kiss Menyhért : Fél millió magyar katona halt meg Ferenc Ferdinándért!) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Ha ez a szakasz azt tartalmazná, hogy a nemzetgyűlés József főherceget felsőházi taggá avatja, talán már nem is szólnék hozzá, legfeljebb akkor, hogyha József főherceg olyan fiatal ember volna, egy kicsit megcsóválnám a fejem és elgondolkoznék azon, hogy milyen jó ezeknek a főhercegeknek: 24 éves korukban már érettek és felsőházi tagok lesznek, mig pl. azok, akik a mezőgazdasági kamara részéről lesznek azzá, csak 35 éves korban választhatók, tehát ezek a főhercegek tiz évvel megelőzik érettség tekintetében azokat, akik agyukkal, sokszor izmukkal is a nemzeti munka szolgálatában állanak. Ámde nem egyes személyekhez kötött kérdés ez, hanem e pillanatban elvi kérdés. Tökéletesen tizedrangu, hogy egy elvi kérdés hány személyt érint, a Habsburg-Lotharingiai-családnak egy, vagy 15 ivadékáról van-e szó, igy a személyektől teljesen elvonatkoztatva állitom fel ezt az elvi kérdést. Hát nem József főherceget akarja privilégiummal ellátni ez a szakasz, hanem a HabsburgLotharingiai-család ama leszármazóját, aki Magyarországon tartózkodik (Pikler Emii: Albrecht !) ; nem József főherceget, akit egyes képviselőtársaim itt mint dicséretreméltót emlegettek, hanem a már emiitett család leszármazottját. (Rothenstein Mór: Akit koronázni akarnak! — Lendvai István: Hol, herceg Bothenstein ? — Derültség. Mozgás.) Mármost az a kérdés, hogy milyen történelmi joga lehet ennek a családnak ahhoz, hogy felsőházi tagokká kodifikáljuk az e családból leszármazott összes főhercegeket ? Hiszen meglehetősen nehéz az ember helyzete most, amikor a t. többség teljesen át van hatva attól a gondolattól, hogy ezt a törvényjavaslatot, ugy, amint van, törvénnyé emeli ; meglehetősen nehéz az embernek még a Habsburg-kérdéshez is hozzányúlni, nem ugy, mint régen, a Habsburg-királyság idejében, amikor egy Gotterhalte lázba hozta az egész főváros ifjúságát, most pedig, amikor a Gotterhalte elhangzik a Margitszigeten, rá se gondol senki arra, hogy nemzeti sérelem a Gotterhaite, amelynek hangjai mellett végezték ki az aradi 13-at. (Mozgásj Én azonban mégis megpróbálom egy kicsit történelmi távlatból megvizsgálni ezt a kérdést s ugy próbálom megokolni azt az álláspontomat, amely azonos Szabó Imre képviselőtársam álláspontjával, hogy ez a paragrafus a felsőházi törvényjavaslatból töröltessék. Különös és sajátságos helyzete volt Magyar ország népének abban a tekintetben, hogy a magyar érzéstől és gondolkozástól teljesen elütő dinasztiája volt, nem ugy, mint akármelyik nyugateurópai államnak, amelynek dinasztiája magából az ottani nemzetből sarjadzott ki és ha az érdekközösség több tekintetben össze is ütközött az uralkodó rétegekkel, de több tekintetben teljesen azonos volt az uralkodó magával a nemzettel, érzésben, gondolkodásban is közel lehetett a nemzetéhez Magyarországon azonban az a sajátságos helyzet állott elő, hogy a magyar uralkodóház magva megszakadván, egészen idegen nemzetiségű dinasztia ült a magyar nemzet nyakára, amely a történelmi megállapítás szerint uralkodása alatt érzésben, gondolatban, sőt cselek43