Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

A nemzetgyűlés 587. ülése 1926. tétlen helyzet, hogy Magyarországon úgyszólván megállt az igazságszolgáltatás, különösen polgári ügyekben. A magam praxisából tudom, de valamennyi ügyvéd igazolhatja, s az igazságügyminister ur is tudja, hogy sokszor hónapok -telnek bele abba is, mig az első idéző végzést kibocsátják. A telekkönyvi akták hónapokig hevernek a telekkönyvnél, mig elintézést nyernek. Elintézés után pedig hónapok telnek bele, mig a darabokat leírják. A járásbÍróságnál kezdett perek évekig húzódnak .el. Akárhány helyen az ügyvédek kénytelenek a biróságot kisegíteni; leirókat és kézbesítőket tartanak. Mindennek ellenére a perek mégis évekig húzódnak el. T. Nemzetgyűlés! Talán nem kell a t. Nemzetgyűlés előtt vázolnom s a t. igazságügyminister ur előtt argumentálnom, mily óriási nagy bajok és károk származnak ebből. Méltóztassék esak elképzelni, hogy évekig tartó perben mennyi érdek pusztul el, hogy a jogkereső fél mire évek múlva valahogy az igazához jut, tulajdonképen már nem jutott semmihez* esak ráfizet a hosszadalmas per költségeire, Talán azt sem kell magyaráznom, hogy ez a kérdés a hiteléletünket is mennyire alapjában érinti, mert oly országban, ahol az igazságszolgáltatás rendje, menetének gyorsasága nincs biztosítva, nehéz hitelezni, mert a hitelező eleve számol azzal, hogy ha valamikor a másik szerződő fél nem tesz eleget kötelezettségének, akkor neki majd éveken át tartó perrel kell a maga jogait kikövetelni. Ezek a bajok Budapesten is megvannak, de vidéken akárhány járásbíróságnál csak egyetlenegy biró fungál. Az a biró is évente szabadságra megy, akárhány meg is betegszik. Ekkor először nem rendelnek ki helyette senkit. Azután a törvényszéktől való kiszállásokkal igyekeznek a bajon valahogy segiteni. De mit jelent ez? Először is beleütközik abba a nagy elvbe, hogy senki a maga birájától el nem vonható, mert aki számit arra, hogy a maga birája elé került azon a járásbíróságon, egy napon azt veszi észre, hogy Isten tudja honnan, miféle birót küldtek oda és az fogja elintézni az ő ügyét. De képzelhető-e amellett, hogy egy ilyen kiszálló biró az ügyeket alaposan és gyorsan intézze el? Nem képzelhető, mert a kiszálló biró ott van négy hétig, vagy hat hétig, megkezdi a tárgyalásokat, egy perben, de azután azt mondja: nem érdemes nekem ezzel foglalkozni, mert ugy sem én fejezem be. Ma ugy vagyunk, hogy odakünn a járásbiróságoknál a kiszálló rendszer mellett nincs az a bizonyítás, akármilyen lehetetlen és elképzelhetetlen is, amelyet elrendeltetni ne lehessen. A kiszálló biró ugyanis szeret hamarosan szabadulni, szeret minél előbb végezni az ügydarabbal, szívesen elrendeli tehát a bizonyítást, hogy avval az üggyel ne legyen több dolga, hanem majd a következő kiszálló biró tegyen, amit akar. vagy pedig a véglegesitett biró intézze majd el végképen. Két vagy három tárgyalás helyett hat vagy hét tárgyalás van ilyen körülmények között, mert — ahogy mondani szokták — folyton csúsztatják a pereket, ami érthető az adott körülmények között. A kincstárt is súlyosan megterheli a perek ilyen hosszú huzavonája, hiszen a megismételt tárgyalások és a kiszálló birák magasabb díjai is rengeteget emésztenek fel. Most szanálták a biróságot és elvettek egykét embert a járásbíróságoktól. Nem egészen okosan tették ezt, mert statisztikai adatok évi október hó 27-én, szerdán. 19 alapján dolgoztak és a statisztikai adatoik nem mindig állják meg a helyüket. Elvettek segédszemélyzetet is és most mindezt nagy költséggel, helyettesítésekkel, kiszállásokkal, stb. kell pótolni, amiből egyébként is rengeteg vesztesége származik az államnaík. a perek elhúzódása miatt. Nem kevésbé óriási kára származik azonban ebblől a jogkereső közönségnek magának és az ügyvédi karnak is. Ha az ember most vidéken utazik, látja, hogy a felek minden ügyvédet meggyanúsítanak, hogy már íkét-három esztendeje van a kezében az ügy és nem megy semmire. Az ügyvédi kar tekintélyét is sértik az ily en mizériák. A szegény nép nem tudja, hogy azért nem mennék előre a perek, mert nincs bir'ó. Személyesen is tapasztaltam ezt a nyomorúságot, amikor a nyáron Devecseren voltam. Ott az egyik biró beteg a másik öreg és különben is az adminisztrációval van elfoglalva. Most Veszprémből szállt ki időnként egy-egy törvényszéki biró két hétre, vagy négy hétre. Azután megint egy másik biró száll ki, mert mindegyiknek otthon is megvan a reszortja, otthon is kell intéznie az ügyeit. így a perek természetesen nem mennek előre és két-három hétig kell bejárni csak azért, magam is tapasztaltam egy izben — hogy kitűzzenek perfelvételre egy ügyet. Ezt a mizériát fentartani nem lehet. Most csak Devecserről beszélek, de ugyanez a helyzet Tapolcán és az ország nagy részében és hogy milyen rossz az egész beosztásnak az ökonómiája, arra nézve el kell mondanom, hogy mig a járásbíróság, ez a mindennapi élet igényeit szükségszerűen elintézni hivatott intézmény igy egy bíróval van dotálva, addig ugyanott a szolgabiróságnál három szolgabíró működik. BOáirom szolgabíró van ott, hogy apró semmiségeket, lényegtelenségeket elintézzen. T. igazságügyminister ur, nem méltóztatifc-e akkor arra gondolni, hogy ezen valamiképen változtatni kellene, hogy a kormánynál, vagy más ministereknél, a belügyministernél, a pénzügyministernél kellene elintézni, hogy ezt a sok szinekurát, amely más tárcák területén ilyen nagy arányban feltalálható, robbantsák szét és adjanak önnek embert? De ezenkívül is segíthet az igazságügyminister a bajokon. Meg vagyok győződve arról, hogy segiteni akar, hiszen szereti tárcáját és érdeke is, hogy exponálja magát biráiért és a keze alatt működő intézményekért. Mondom, másként is lehet a dolgon segiteni. Azt látja az ember, hogy mig a birói személyzet nagyon kicsiny, az ügyészi személyzet nagyon is jól dotált. Az ország minden törvényszéke tele van ügyészekkel. Nem mondom, hogy azoknak nincs dolguk, de ezt is tudhatnók kevesbiteni. Ha az igen t. igazságügyminister ur életbelépteti az eskü db íróságot, meg méltóztatik látni, hogy negyedrésznyi ügyészre sem lesz szükséges az ügyészi kar háromnegyedrészét viszsza lehet helyezni a biróságokhoz, hogy birói tevékenységre, a birói működés ellátására fordítsák tudásukat és idejüket. A t. Nemzetgyűlés is tudja, hogy ma mindenki, Márffytól kezdve, akármilyen csekély^ seggel bátorságot vesz arra, hogy a bíróság elé menjen. Ez a rengeteg ügy abból származik, hogy itt vannak a sajtórágalmazások és divatja van annak, hogy testvér a testvért eladja, egyik a másikat jelenti fel nemzetgyalázásért, sokszor a legkisebb dolog miatt. így rengeteg módon meg van terhelve az ügyész3*