Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

A nemzetgyűlés 587. ülése 1926. tétlen helyzet, hogy Magyarországon úgyszól­ván megállt az igazságszolgáltatás, különösen polgári ügyekben. A magam praxisából tudom, de valamennyi ügyvéd igazolhatja, s az igaz­ságügyminister ur is tudja, hogy sokszor hó­napok -telnek bele abba is, mig az első idéző végzést kibocsátják. A telekkönyvi akták hó­napokig hevernek a telekkönyvnél, mig elin­tézést nyernek. Elintézés után pedig hónapok telnek bele, mig a darabokat leírják. A járás­bÍróságnál kezdett perek évekig húzódnak .el. Akárhány helyen az ügyvédek kénytelenek a biróságot kisegíteni; leirókat és kézbesítőket tartanak. Mindennek ellenére a perek mégis évekig húzódnak el. T. Nemzetgyűlés! Talán nem kell a t. Nem­zetgyűlés előtt vázolnom s a t. igazságügymi­nister ur előtt argumentálnom, mily óriási nagy bajok és károk származnak ebből. Mél­tóztassék esak elképzelni, hogy évekig tartó perben mennyi érdek pusztul el, hogy a jog­kereső fél mire évek múlva valahogy az igazá­hoz jut, tulajdonképen már nem jutott semmi­hez* esak ráfizet a hosszadalmas per költsé­geire, Talán azt sem kell magyaráznom, hogy ez a kérdés a hiteléletünket is mennyire alapjá­ban érinti, mert oly országban, ahol az igaz­ságszolgáltatás rendje, menetének gyorsasága nincs biztosítva, nehéz hitelezni, mert a hite­lező eleve számol azzal, hogy ha valamikor a másik szerződő fél nem tesz eleget kötelezett­ségének, akkor neki majd éveken át tartó per­rel kell a maga jogait kikövetelni. Ezek a bajok Budapesten is megvannak, de vidéken akárhány járásbíróságnál csak egyet­lenegy biró fungál. Az a biró is évente szabad­ságra megy, akárhány meg is betegszik. Ekkor először nem rendelnek ki helyette senkit. Az­után a törvényszéktől való kiszállásokkal igye­keznek a bajon valahogy segiteni. De mit je­lent ez? Először is beleütközik abba a nagy elvbe, hogy senki a maga birájától el nem von­ható, mert aki számit arra, hogy a maga birája elé került azon a járásbíróságon, egy napon azt veszi észre, hogy Isten tudja honnan, mi­féle birót küldtek oda és az fogja elintézni az ő ügyét. De képzelhető-e amellett, hogy egy ilyen kiszálló biró az ügyeket alaposan és gyor­san intézze el? Nem képzelhető, mert a kiszálló biró ott van négy hétig, vagy hat hétig, meg­kezdi a tárgyalásokat, egy perben, de azután azt mondja: nem érdemes nekem ezzel foglal­kozni, mert ugy sem én fejezem be. Ma ugy vagyunk, hogy odakünn a járás­biróságoknál a kiszálló rendszer mellett nincs az a bizonyítás, akármilyen lehetetlen és elkép­zelhetetlen is, amelyet elrendeltetni ne lehes­sen. A kiszálló biró ugyanis szeret hamarosan szabadulni, szeret minél előbb végezni az ügy­darabbal, szívesen elrendeli tehát a bizonyítást, hogy avval az üggyel ne legyen több dolga, ha­nem majd a következő kiszálló biró tegyen, amit akar. vagy pedig a véglegesitett biró in­tézze majd el végképen. Két vagy három tár­gyalás helyett hat vagy hét tárgyalás van ilyen körülmények között, mert — ahogy mon­dani szokták — folyton csúsztatják a pereket, ami érthető az adott körülmények között. A kincstárt is súlyosan megterheli a perek ilyen hosszú huzavonája, hiszen a megismételt tárgyalások és a kiszálló birák magasabb díjai is rengeteget emésztenek fel. Most szanálták a biróságot és elvettek egy­két embert a járásbíróságoktól. Nem egészen okosan tették ezt, mert statisztikai adatok évi október hó 27-én, szerdán. 19 alapján dolgoztak és a statisztikai adatoik nem mindig állják meg a helyüket. Elvettek segéd­személyzetet is és most mindezt nagy költség­gel, helyettesítésekkel, kiszállásokkal, stb. kell pótolni, amiből egyébként is rengeteg veszte­sége származik az államnaík. a perek elhúzó­dása miatt. Nem kevésbé óriási kára származik azonban ebblől a jogkereső közönségnek magá­nak és az ügyvédi karnak is. Ha az ember most vidéken utazik, látja, hogy a felek minden ügyvédet meggyanúsítanak, hogy már íkét-há­rom esztendeje van a kezében az ügy és nem megy semmire. Az ügyvédi kar tekintélyét is sértik az ily en mizériák. A szegény nép nem tudja, hogy azért nem mennék előre a perek, mert nincs bir'ó. Személyesen is tapasztaltam ezt a nyomo­rúságot, amikor a nyáron Devecseren voltam. Ott az egyik biró beteg a másik öreg és kü­lönben is az adminisztrációval van elfoglalva. Most Veszprémből szállt ki időnként egy-egy törvényszéki biró két hétre, vagy négy hétre. Azután megint egy másik biró száll ki, mert mindegyiknek otthon is megvan a reszortja, otthon is kell intéznie az ügyeit. így a perek természetesen nem mennek előre és két-három hétig kell bejárni csak azért, magam is tapasz­taltam egy izben — hogy kitűzzenek perfelvé­telre egy ügyet. Ezt a mizériát fentartani nem lehet. Most csak Devecserről beszélek, de ugyanez a helyzet Tapolcán és az ország nagy részében és hogy milyen rossz az egész beosztásnak az ökonómiája, arra nézve el kell mondanom, hogy mig a járásbíróság, ez a mindennapi élet igényeit szükségszerűen elintézni hivatott in­tézmény igy egy bíróval van dotálva, addig ugyanott a szolgabiróságnál három szolgabíró működik. BOáirom szolgabíró van ott, hogy apró semmiségeket, lényegtelenségeket elin­tézzen. T. igazságügyminister ur, nem méltózta­tifc-e akkor arra gondolni, hogy ezen valami­képen változtatni kellene, hogy a kormánynál, vagy más ministereknél, a belügyminister­nél, a pénzügyministernél kellene elintézni, hogy ezt a sok szinekurát, amely más tárcák területén ilyen nagy arányban feltalálható, robbantsák szét és adjanak önnek embert? De ezenkívül is segíthet az igazságügy­minister a bajokon. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy segiteni akar, hiszen szereti tárcáját és érdeke is, hogy exponálja magát biráiért és a keze alatt működő intézményekért. Mondom, másként is lehet a dolgon segiteni. Azt látja az ember, hogy mig a birói személyzet nagyon ki­csiny, az ügyészi személyzet nagyon is jól do­tált. Az ország minden törvényszéke tele van ügyészekkel. Nem mondom, hogy azoknak nincs dolguk, de ezt is tudhatnók kevesbiteni. Ha az igen t. igazságügyminister ur életbelép­teti az eskü db íróságot, meg méltóztatik látni, hogy negyedrésznyi ügyészre sem lesz szük­séges az ügyészi kar háromnegyedrészét visz­sza lehet helyezni a biróságokhoz, hogy birói tevékenységre, a birói működés ellátására for­dítsák tudásukat és idejüket. A t. Nemzetgyűlés is tudja, hogy ma min­denki, Márffytól kezdve, akármilyen csekély^ seggel bátorságot vesz arra, hogy a bíróság elé menjen. Ez a rengeteg ügy abból származik, hogy itt vannak a sajtórágalmazások és di­vatja van annak, hogy testvér a testvért el­adja, egyik a másikat jelenti fel nemzetgyalá­zásért, sokszor a legkisebb dolog miatt. így rengeteg módon meg van terhelve az ügyész­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom