Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-587
20 A nemzetgyűlés 587. ülése 1926. évi október hó 27-én, szerdán. ség, mert rengeteg aktát kell elintéznie. Ha az esküdtbíróság életbelép, akkor efféle embereknek, Márffynak és a többieknek, az ilyen beesületkereskedőknek és nemzetvédőknek rengeteg hosszú fekete sora nem mer majd odamenni az ő szennyesével, komikus nemzetgyalázási dolgaival, mert tudja, hogy a komoly esküdtszék, az élet ismeretével hozza meg Ítéleteit ás módjában van zsüriszerüen itélni, nem ugy, mint a szakbiró, aki rá van kényszeritve arra, hogy bár a szive vérzik, mégis elitéljen valakit, mert a törvény formái szerint megáll az a vád. Ha a t. igazságügyminister ur életbelépteti az esküdtszéket, az ügyészi karból rengeteg birója szabadul fel, anélkül, hogy az igazságügyi tárca személyzetét szaporítania kellene, minden járásbíróság kellően dotálható lesz bírákkal és kielégítheti az életigényeket. Ha pedig ez sem lehetséges, akkor — nagyon kérem — igenis méltóztassék sarkára állni, nem engedni és kikövetelni, hogyha egy egy szolgabiróságnál három szolgabiró lehet, ugyanott, ahol egy járásbiró van, akkor maradjon csak egy szolgabiró és legyen három járásbiró ugyanazon a helyen. Ennyi szolgabiróra nines szükség. Egy szolgabiró is elvégezheti a politikai funkciókat és az apró bosszantásokat is, amelyekről előbb beszéltem, amelyekkel szintén nyomorítják ezt az országot. Ezek itt maradtak a múltból minden szükség nélkül, lényeges funkció nélkül. Tessék a mélyen t. igazságügyminister urnák tárcája szeretetéből, azért való lelkesedésből, de azért is, mert komoly életszükséglet! igények kielégítéséről van szó, a sarkára állni és megváltoztatni ezt a szomorú és nyomorult helyzetet, amelyben ma az igazságszolgáltatás annak kedvéért van, hogy más luxustárcák javára igen sok mindenféle ilyen intézkedés történik. (Zaj a jobboldalon) Elnök: Az igazságügyminister ur kíván válaszolni ! Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről is igaz sajnálattal kell elismernem, hogy a bíróságok manapság nagyon nehéz helyzetben vannak. Ha ennek okát, eredőjét keresem, csak arra tudok rámutatni, hogy a bírósági létszámok^ megállapítása az 1924. évi ügyforgalom alapján történt. Rupert Rezső igen t. képviselő ur interpellációjában kifogásolta, hogy ez a statisztika alapján történt. Neki alapjában véve igaza van, mert ez a szám nem mindig jelzi és mutatja, hogy milyen természetű a munka, azonban máskép az ügyeket számba nem vehetjük és jobb hiányában kénytelenek vagyunk a statisztika alapján dolgozni. 1924-ben a statisztika alapján megállapittatván a bíróságok létszáma, elkövetkezett a gazdasági válság, amely a lavinát meginditotta és a bíróságok mai nehéz helyzetét okozta, Hogy 1924 óta mit változott a helyzet, legyen szabad a következő számokkal jelezni: 1924-hez képest a kúriánál 35, a járásbíróságoknál a telekkönyvi ügyszakban 84, a többi ügyszakban 74% az emelkedés. Helyesen mondja az igen t, kénviselii ur: ez keservesen megváltozott. Itt valójában nem lehetne máskén segíteni a dolgon mint szervezeti módosítással. Amint az interpelláló képviselő ur és a jogász képviselő urak mindenesetre tudják, szervezeti változtatások történtek is a törvényszékeknél, amennyiben a tanácsrendszerről átmentünk ugy a polgári, mint a bűnügyekben az esrves birói rendszerre. Rá kell mutatnom arra. hogy ennek mesr is van az eredménye, nevP7ftpseii az. hogy a törvényszékeknél az ügyek ellátásában baj nincsen, de hogy ez az érdemi munkálat! rovására megy, ez kétségtelen, ezt elismerem. (Rupert Rezső: Vissza kell állítani a tanácsrendszert!) A mai helyzetben számokiunk kell azzal az anyagi helyzettel» amelyben az ország: van. Nagyon nagy bajok és nehézségek vannak a jáirásbiróságoknál különösen a telekkönyvi ügyekben. Mindazt, amit az igen t. képviselő ur ezeknek következménye tekintetében felhozott, a magam részéről elismerem. Én ebben a tekintetben mindent elkövettem és el fogok követni, hogy a helyzeten javítsak. Most csak arról számolhatok be, hogy a legközelebbi múltban — talán egy hónappal vagy 1 másfél, hónappal ezelőtt — megállapodásra tudtam jutni a pénzügyminister úrral, melynek értelmében ő nekem e nehézségek leküzdésére 300 munkaerő felfogadását engedélyezte. Ezek beál'litása már megtörtént és igen kérem a t. képviselő urat és az igen t. Házat, méltóztassanak bevárni ennek következményeit. Ha igy tudom szanálni a helyzetet, akkor jó, ha pedig nem tudom szanálni, akkor igazán nem tehetek egyebet, mint amit az igen t. képviselő ur ajánlott: tovább megyek, amig e nehéz helyzet megoldását megtalálom, mert elismerem magam is, hogy ezt orvosolni kell. (Helyeslés-) Elnök: Miután az interpelláló képviselő ur nem kivan élni a viszonválasz jogával, felteszem a kérdést, móltóztatnak-e a minister ur válaszai tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A válasz tudomásul vétetett. Következik Rupert Rezső képviselő ur harmadik interpellációja a földmiveilésügyi minister úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az, interpelláció szövését felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »szóbeli interpelláció a földmivelésügyi minister úrhoz: 1. Tudja-e a minister ur, hogy a Veszprém vármegye nyugati határán délről északra húzódó Marcal-völgye a Dunántúl egyik leggazdagabb szénatermő vidéke % 2. Tudja-e, hogy nedves esztendőkben súlyos károkat szenved ez a vidék, az idén pedig igen sok milliárdnyi széna pusztult el ott amiatt, hogy a Marcal-szabályozó társaság.^ mint a vidék lakossága panaszolja, nem teljesiti kellőkénen szabályozási teendőit? Állítólag inkább a vármegyei részeket és egyes nagyobb birtokosok érdekeit favorizálja a társaság, holott a veszürémmegyei f érdekeltség is nagy áldozatokkal járul hiozzá évenként a szabályozási terhek fedezéséhez. 3. Hajlandó-e a minister ur a panaszokat megvizsgálni, rendet teremteni, a Marcal szabályozási ügyét gondjaiba venni s ha a Marcaltársaság netán fedezet hiányában nem tud: az évről-évre jelentkező bajokon segíteni, őt megfelelően támogatni s ily módon a Marcal-vidék szénatermelését minden veszély ellen végleg biztosítani? Rupert Rezső s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A dunántúli képviselő urak előtt, de talán az ország más részeiben élő népesség és a kormány «lőtt is bizonyára tudott dolog, hogy milyen nagy jelentősége van a Veszprém megye nyugati határán elhúzódó Marcal-völgynek. Ez a Dunántúlnak valósággal szén ahány ája ugy, hogyha a Dunántúl nagy részében aszályos idő van, mindig csak azt mondják az emberek: nem baj az a fontos, hogy a Marcal völgye jól teremjen, onnan messze vidékeket lehet ellátni szénával.
