Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. 213 lessenek s hogy igy az alsóbb néposztályok elégületlensége bizonyos mértékben csökkentessék. Nagy csodálkozással kellett látnom, hogy egyetemi professzoraink között is találkoznak olyanok, akik a szociálpolitikai törekvéseket összetévesztik a szocializmus, sőt a kommunizmus törekvéseivel, hogy például Lloyd George törvényjavaslatait, amelyekkel 1907-, 1908- és 1909-ben Angliában előállt és amelyek az aggkorra szóló biztosítást és más szociálpolitikai követelményeket akartak törvénybe iktatni s ezeknek a nélkülözhetetlen és elkerülhetetlen szociálpolitikai követelményeknek megvalósítása végett akartak bizonyos adóreformokat, többek között például az örökösödési adónál a progresszivitás behozatalát, hogy ezeket a törvényjavaslatokat, amelyek távol állottak a szocializmustól, egyik egyetemi professzorunk egyenesen kommunista törekvéseknek bélyegzi és azt mondja, hogy Lloyd George és a liberális kormány akkor kommunista törekvések támogatására vállalkozott, (Klárik Ferenc: Kicsit belevágott a bugyellárisba!) A jogállam, a szociális állam és a szociálpolitika mai világa mellett igazán anakronisztikus intézménynek kell, hogy feltűnjék az olyan második kamara, amely a felsőbb osztályok érdekelnek szószólója és támogatója. A jogállam és a szociális állam nevében tiltakoznom kell az ellen, hogy állami kiváltságokban részesüljenek a felsőbb, vagyonosabb osztályok. Tiltakoznom kell ez ellen nemcsak akkor, amikor a törvényhozás terén van szó erről, hanem akkor is, amikor más téren, különösen az igazságszolgáltatás világában mutatkozik hajlandóság erre. A napokban a budapesti kir. törvényszék uj elnöke olyan beszédet mondott, amelyben határozottan leszögezte, hogy osztályérdekek szolgálatát tartja kívánatosnak. Hangsúlyozta, hogy: a jog és törvény formái között fogja kifejteni működését, vagyis azt mondotta, hogy a formákra ügyelni fog, azt azonban nem Ígérte, hogy a formákon felül a törvényben kifejezett igazságot is keresni fogja. És megmondotta azt is, hogy a bíróságnak felül kell emelkednie minden társadalmi és politikai szemponton. De mondatának második felében lerontotta azt a jót, amit evvel mondott, amikor kijelentette hogy a bíróságnak együtt kell élnie azzal a nemzettel, amelyikből vétetett, amelyikből származott, mert a bíróság, amelyik ezt nem teszi, elvesztette létjogosultságát. Egyes társadalmi osztályok gyors és méltatlan feltöréséről és más társadalmi osztályok méltatlan és gyors leromlásáról beszélt. Bizonyos társadalmi osztályok feltörését tehát méltatlannak bélyegezte. És a bíróság hivatásának mondotta, hogy e méltatlan feltöréssel szemben védelmet nyújtson. A tekintélyről is szónokolt és azt mondta, hogy kemény szembeszállásra és kemény, kíméletlen megtorlásra van szükség azokkal szemben, akik a tekintélyek uralmát le akarják járatni. Mi is ismerjük a tekintélyeket, nekünk is megvannak a tekintélyeink és ÏÏP-Y szeretettel emlékezik meg a munkásosztály Marxról, Engelsről, Bebeíről és a többi tekintélyekről, nagy szeretettel emlékezik meg Somogyi Béláról és Bacsó Béláról, akiket gyilkos k^ek öltek meg. (Zsirkay János: És' Kun Béláról!) Kun Béláról nem emlékszik meg olyan 'szeretettel. (Zsirkay János: És Számuelyről! — Klárik Ferenc közbeszól. — Zsirkay János: Ezt mondja nyilvánosan, 18 milliót fizethet ezért. Én az első naptól az utolsóig le voltam csukva, ki akartak végezni! Ismerik a tekintélyeket. Kun Béla és Szamuely a tekintély maguk előtt! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nagy szeretettel emlékszik meg a munkásság olyan emberről is, akit halálra ítélt a bíróság, például Ágoston Péterről, mert mi sok ítéletet, amelyet a bíróság hozott, igenis igazságtalannak tartunk. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Hebelt Ede: Ha a budapesti kir. törvényszék elnöke tiltakozik az ellen, hogy mi ebben a Házban a bíróságok működését bírálat tárgyává tegyük, ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Ott van az az ítélet, amelyet Töreky a luteránus gyülekezet ügyében hozott!...) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni. (Klárik Ferenc: Szóval vannak ilyen kis ítéletek! — Zsirkay János: Maguknak minden igazságtalan, ami nem a maguk tendenciáit szolgálja! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Hebelt Ede: Mi azt követeljük, hogy a bíróság a törvényt és a jogot alkalmazza — erre tett esküt — tekintet nélkül arra, hogy ez melyik társadalmi osztálynak van érdekében. (Zsirkay János közbeszól.) Elnök: Zsirkay képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben ma•radni. (Baticz Gyula: Azt hiszi, a Tüz-et szerkeszti!) Hebelt Ede ... és azt akarjuk, hogy semmiféle törvényszéki elnök és semmiféle bíróság elnöke ne adjon útmutatást és tanácsot az alája rendelt bíráknak arra vonatkozólag, hogy azok a törvény és jog mellett még egyéb oisztályszempontokat is figyelembe vegyenek. Ebből a hírlapi cikkből pedig azt látjuk, hogy Töreky Géza törvényszéki elnök (Hedry Lőrinc: Éljen!) egyenesen azt mondta, hogy ő a bírák bírája lesz ebben a kérdésben, azt mondta, hogy a jog és törvény formái közt kell ugyan ítélkezni, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy itt vannak méltatlanul feltörekvő alsóbb osztályok és azt mondta, hogy a tekintélyeket védelemben kell részesíteni, tekintet nélkül arra, igazuk van-e azoknak a tekintélyeknek'? A jogállam követelménye azonban az, hogy a tekintélyek akkor részesüljenek csak védelemben, ha igazuk van, ellenben a tekintélyeket le kell rombolni és el kell járni velük szemben, amikor törvénytelenségeket követnek el. Ha valaki rámutat arra, hogy valamelyik tekintély igazságtalanul járt el és a törvényt sérti — amint szombati interpellációmban is rámutattam ilyen esetre, — akkor nem az kívánatos, hogy ezt az embert szigorúan ítéljék el és hogy ilyen módon védjék a tekintélyt, hanem az, hogy az igazságügyminiszter járjon el az ellen a tekintély ellen, aki törvénysértést követ el. Sajnos, bizonyos hatóságok tekintélyét ma más intézmény is védi még. Az, r hogy a ministerfumok hivatalnokai voltaképen felelőtlenül gyakorolják nagy hatalmukat. Nem lehet őket feliősségre vonni döntéseikért, mert a ministeri felelősség mögé bújnak. Reánk szokták azt mondani, hogy a mentelmi jog mögé bújunk, de mi bírálatunk szabad elmondására használjuk csak mentelmi jogunkat, ők ellen-