Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-595

214 A nemzetgyűlés 595. ülése 1926. évi november hó 8-án, hétfőn. ben a ministeri felelősség révén súlyos szenvedések okozása esetében is kibújnak a felelősség alól. Akármelyik alsó hatóságot felelősségre r lehet vonni, ha hivatali hatalmával visszaél, a ministeriumi hivatalnokok azonban szabadon gyakorolják az önkényt, mert a ministeri felelősség révén csakis a ministert lehetne felelősségre vonnia, a többség azonban a ministernek felelősségre vonását nyilt törvénytelenség esetében sem engedi. (Klárik Ferenc: Igen, mert tisztelik a tekintélyt!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Mi tudjuk, hogy kisebbség vagyunk, tudjuk, hogy szemben állunk egy többséggel, mely a felsőházi javaslatot meg fogja szavazni. Ezt a többséget azonban egy terrorral és választási trükkökkel végbevitt választás hozta létre. Azt tarjuk, hogy egy ilyen nemzegyülésnek komoly törvények hozatalára, — alkotmányt érintő törvények hozatalára — nincs joga. (Graeffl Jenő: Sokat hallottuk!) Nem bocsátkozom bele a szuverenitásnak abba a finom boncolgatásába, amelyet itt a mini sterelnök ur és más képviselőtársaim végeztek, mert tudom, hogy a modern tudomány az egész szuverenitási elméletet, amelyet nálunk az egyetemen ma is tanitanak, régen meghaladta már és a lomtárba dobta. A szuverenitás osztatlanságáról, egységéről és hasonló kérdésekről ma már kár beszélni. Nem a szuverenitás ilyen vagy olyan felfogása dönti el, hogy van-e erkölcsi jogosultsága ennek a nemzetgyűlésnek a nép további elnyomásának a megszavazására. A döntő szempont az lehet csupán, hogy az a párt vagy az a csoport, amely a tényleges hatalmat birtokában tartja, támaszkodhatik-e a széles népmilliók hozzájárulására. Nem a nemzetére, még egyszer^hangsúlyozom, mert a nemzet kifejezés félreértésre szolgálhat alkalmat, a nemzet kifejezés gyanús és kétes (Rupert Rezső: De csak itt Magyarországon) hanem a széles népmilliók hozzájárulására. A döntő szempont az lehet csupán, hogy a széles népmilliók hozzájárulnak-e ehhez vagy ahhoz, ez a hozzájárulás egymagában nem elég azonban, mert az is szükséges még, azt is el kell még birálni, hogy vájjon a széles népmilliók érdekeivel összhangban áll-e vagy ellenkezik-e az a tervezett intézkedés. Ezt a nemzetgyűlést mi ellenforradalmi nemzetgyűlésnek tekintjük, mert kétségtelen, hogy 1920-ban és 1922-ben is az ellenforradalom erői érvényesültek akkor, amikor ezeket a nemzetgyűléseket a kormány összehozta, A kormány és a többség ma is még az ellenforradalomnak köszönheti létezését; ennélfogva mindaddig, amig olyan nemzetgyűlés vagy országgyűlés nem ül össze, amely valóban titkos, terrortól és választási trükköktől mentes választásnak eredménye, addig nem ismerhetjük el semmiféle nemzetgyűlés jogosultságát arra, hogy a királyságnak és az országgyűlés összetételének kérdésében döntő lépést tegyen. Legyen szabad Asquith volt angol ministerelnök 1911-ben tartott beszének néhány szavával befejeznem felszólalásomat. Asquit ministerelnök akkor, amikor a lordok háza vétójogának korlátozásáról szóló törvényjavaslatot képviselte az augol alsóházban, az ellenzék oldaláról, a konzervatívok részéről éles támadásokban részesült: hazaárulást vetettek a szemére. Asquith azt válaszolta ezekre a támadásokra, hogy »akkor lennék áruló, ha nem képviselném azoknak érdekeit, akik engem ide a parlamentbe beküldtek.« (Pesthy Pál igazságügy minist er: ügy van!) Mi azt tartjuk, hogy árulók azok, akik nem képviselik azoknak az érdekeit, akik őket beküldték a parlamentbe. A nép széles rétegeinek érdeke azonban nem az, hogy itt felsőház legyen, mert a nép széles rétegeinek egészen más az érdeke. Érdeke az, hogy itt megszűnjék 9.Z cl rémuralom, amelyet az ellenforradalom teremtett és amely törvénytelenül immár hét éve nyomja a magyar népet. Önök megszavazhatják a felsőházról szóló törvényt és megszavazhatnak akármilyen más törvényt is, — hisz az önök kezében van a tényleges hatalom és erejük van a legridegebb önkényuralomra is. Az igazság azonban velünk van és mi azt hisszük, hogyha önök meghozzák ezt a törvényt, akkor — Asquith ministerelnök szavait idézve — árulói lesznek a dolgozó népmilliók érdekeinek. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem leszünk!) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik f Héjj Imre jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés. Előttem szólott igen t. képviselőtársammal egyetértek, igy ő meg fogja engedni, hogy — nem lévén köztünk kontroverzia — az ő igen értékes és magas színvonalú beszédével nem foglalkozom. Csak elismeréssel adózom mindazokért, amiket mondott és sajnálom, hogy azon a helyen mondta el, ahol az ilyen beszédeknek sincs meg a kellő hatása, Inkább visszatérek Kószó István igen t. képviselőtársunk, volt államtitkár urnák a múlt ülésen tartott beszédére, aki a béke gondolatát vetette fel itt a nemzetgyűlésen. Intett bennünket valamennyiünket — at. túloldalt és az innenső oldalt is — arra, hogy ne rekrimináljuk a multat, ne torzsalkodjunk, fogjunk össze a beteg nemzetet meggyógyítani. Megilletődéssel fogadhatná az ember az ilyen felszólitást, ha nem kellene rögtön azt gondolni, azt tudni, hogy ezek csak szavak, szavak és semmi egyebek. Mégis foglalkozom Kószó t. képviselőtársam felhívásával, mert ugy látszik, hogy van megette valami aggodalom. T. képviselőtársunk évek óta nem szólalt fel s most egyszerre békülni invitál bennünket. Azt hiszem, a lelkiismerete szólalt meg, (Rothenstein Mór: De a rossz lelkiismeret!), azt hiszem, balsejtelmeik gyötrik és valami olyat lát, amit nem tud összeegyeztetni régi 48-as lelkével. Ugylátszik, belát a belügyministerium közjogi, műszaki intézetébe és látja, hogy Scitovszky és Sztranyovszky urak ott mit terveznek, hogyan traszirozzák a magyar becsület útját, amelyről Scitovszky belügyminister ur itt beszélt. Talán azt látja, hogy egy véres utat trasziroznak és lelkiismerete késztette arra, hogy békességet hirdessen nemcsak nekünk, hanem a túloldalnak, a hatalomnak is. Sajnos, alig volt egyéb értelme, alig volt más alapja felszólításának, mert hisaen az igen t. volt államtitkár urnáik tudnia kell, hogy a békének nem ezen az oldalon vagyunk ellene, tudnia kell, hogy a béke nem szavaikon, hanem tetteken múlik és tudnia kell, hogy az ő kormányának és a túloldalon ülő t. többségnek kezében van a békéről nem beszélni, hanem azt megcsinálni. Méltóztassék csak visszaállítani a nemzet szabadságlát, a polgárai szabadságát, méltóztassék csak azt mondani, kijelenteni itt és meg is cselekedni, hogy: mától fogva visszaállítjuk a nemzet önrendelkezési jogát, visszaállítjuk], megcsináljuk a demokratikus választójogot, megadjuk minden garanciáját a tiszta választásnak, hogy a nemzetakarat minden befolyás nélkül nyilvánulhasson meg, (Rassay Károly: Hajtóvadászat nélkül!) —-