Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. kétségtelen tisztázása előtt az országból ki ne utasíthassanak ? 2. hogy az állampolgárság tisztázatlansága ne szolgálhasson okul arra, hogy emberek őrizetbe vétessenek és személyes szabadságuktól megfosztassanak 1 3. hogy törvényes szabályozás utján lehetővé váljék, hogy a közigazgatási birósági panasz ne csupán az eddigi törvényekben taxatíve felsorolt esetekben, hanem a legfelsőbb közigazgatási hatóságok minden döntésével szemben — tehát az állampolgársági és illetőségi kérdésekben is — igénybe legyen vehető 1 Budapest, 1926 november 5. Dr. Hebelt Ede s. k.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hebelt Ede: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogy ma ellenforradalmi rendszer alatt élünk, (Urbanics Kálmán : Rosszul tudja!) ennélfogva számolok azzal, hogy a hatóságok az eléjük kerülő ügyekben elfogultan döntenek, (Ellentmondások jobb felől.) vagyis ugy, hogy lehetőleg az alsó néposztályok terhére magyarázzák a jogszabályokat. (Viczián István : Ugy látszik, forradalomban élünk!) Amikor valamely jogszabály magyarázat utján, vagy akár jogesavarás utján is a mi terhünkre magyarázható, akkor már meg sem akadok ezen, ezt természetesnek, a rendszer velejárójának tekintem. Az ellen azonban, hogy olyan jogszabályokat, törvényhelyeket, melyeket nem lehet félremagyarázni, amelyek kétségtelen világossággal mondanak ki valamit, hogy ezeket se alkalmazzák a hatóságok, hanem ezek felrúgásával zaklassanak, bántsanak, üldözzenek, letartóztassanak embereket, ez ellen legyen szabad a legerélyesebben, a legteljesebb mértékben tiltakoznom. Az abszolutizmust az alkotmányosságtól egy világ választja el, azonban még az abszolutizmus is betartja azokat a törvényeket, amelyeket hoz. Ha valamely rendszer azokat a törvényes rendelkezéseket sem tartja meg, melyeket önmaga mond ki, akkor már nem abszolutizmusról kell beszélni, hanem egyenesen despotizmusról, rémularomról. Mert mit jelent a rémuralom? Nem azt jelenti, hogy az embereket gyilkolják, hanem azt, hogy az emberek soha sem tudhatják, még a legtisztességesebb, legjóakaratubb, legvigyázóbb, legóvatosabb ember sem tudhatja, hogy mikor hull rá valahonnét valamely tégla s hogy valamely hatósági önkény révén mikor kerül börtönbe, vagy toloncházba! Olyan esetekre kivánok rámutatni, amelyeknél egészen kétségtelen a törvénysértés. Az állampolgársági törvény 19. §-a egészen világosan kimondja, nem lehet félremagyarázni, hogy (olvassa) : »mindaddig amig idegen honosságuk be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők azok, akik Magyarország területén születtek.« Ez tehát egy törvényes vélelem. A törvény kimondja, hogy addig magyar állampolgárnak kell tekinteni mindenkit, aki itt született, tehát ma a mai szűkebb Magyarország területén, amig ennek ellenkezője be nem bizonyittatik, vagyis amig be nem bizonyul, hogy az illető külföldi állampolgár. Eljártam ilyen ügyekben nem egyszer az illetékes hatóságoknál s azt tapasztaltam, hogy az illetékes hatóságok teljesen figyelmen kivül hagyják ezt a törvényes rendelkezést és a legcsekélyebb valószinüsegü momentum alapján idegen állampolgároknak minősitenek olyan embereket, akikről nincs r bebizonyitva, hogy idegen állampolgárok lennének, akiket a törvény értelmében évi november hó 6-án, szombaton. 205 magyar állampolgároknak kellene, legalább is egyelőre, vélelmezni és kiutasítják őket. De nemcsak kiutasítják, mert ez még semmi sem lenne, hanem letartóztatják, a toloncházban tartják heteken, néha hónapokon keresztül addig, amig az alsófoku határozattól a harmadfokú határozatig nem érik a dolog s akkor azután kiszállítják az illető külföldi államba és az ottani rendőrségnek adják át őket, ahol azután újra hónapokon keresztül ülnek az ottani toloncházban, vagy ottani fogdában, amig állampolgárságukat az illető külföldi hatóság meg nem állapitja, hogy nem odavaló állampolgárok, hanem magyar állampolgárok. Erre azután visszalökik őket, az illetők újra megjelennek Magyarországon s kétségbeesve jönnek hozzánk azzal : ki vagyunk utasítva, de visszalöktek, most itt vagyunk, de munkát vállalni nem tudunk, bujdosnunk kell, nem merjük bejelenteni magunkat, mert akkor letartóztatnak s tiltott visszatérés címén a toloncházba szállítanak, ahol megint hónapokat kell eltöltenünk. A toloncházi tartózkodás, ha nem is rémes talán, de feltétlenül nagyon kellemetlen. A hatóság is tudja, hogy az ottani tartózkodás rendkívül kellemetlen az őrizetesekre nézve. Hogy a hatóság erről tud és hogy ki is használja ezt a kellemetlenséget, mutatja az, hogy az ilyen kiutasitottaknak, mielőtt még a kiuasitás jogerőssé válik, vagyis mielőtt a legfőbb hatóság, a belügy ministerium döntött a kiutasítás kérdésében, felajánlják a toloncházban: tudjátok mit ? Hogy ne kelljen nektek tovább is itt ülnötök, itt maradnotok addig, amíg jogerőssé nem lesz a kiutasitástok, megcsináljuk veletek a következőket: Kiviszünk titeket az országhatárra és átcsempészünk a külföldi országba, igy azután szabadultok. Ezt nevezik a toloncházban feketén való átdobásnak. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János : Schwartzolnak!) Többek között 1925 november 15-én is ment egy ilyen 42 emberből álló transzport. Negyvenkét ember ült a toloncházban azon a címen, hogy nem magyar állampolgár. Ezeket összepakkolták, rendőri kísérettel a román határra szállították és ott éjjel sorbaállitván őket, azt mondották nekik: a román határőrök nincsenek most itt, indulj! Vagyis átcsempészték őket. Ez a feketén való átdobás. (Farkas István: Nem hazaárulás ez 1) Ezek között voltak emberek, akik tudták, hogy ők magyar állampolgárok. Az egyiknek esete itt van a kezemben. Jegyző volt az apja a szűkebb Magyarország területén, tehát köztisztviselő fia. Csak azért, hogy a toloncházból szabaduljon, ő is beállott a 42 közé. És ő is átcsempésztette magát, hogy ne kelljen hónapokon át ülnie a toloncházban. Mi történt azonban 1 Romániában a hatóság letartóztatta, majdnem egy évig volt román letartóztatásban mindaddig, amig a román hatóság ki nem kutatta, hogy román vagy magyar állampolgár 1 Mikor azután kiderült, hogy nem román, hanem magyar állampolgár, akkor a román hatóságok visszatoloncolták ide Magyarországba. Kérdem én, lehetséges állapotok-e ezek ? Mikor, hiszen a törvény egészen világosan megmondja, hogy mindenki addig, amig be nem bizonyittatik, hogy külföldi állampolgár, magyar állampolgárnak vélelmezendő. Kérdem én, szabad-e annak megtörténni, hogy az illetékes hatóságok ezt a törvényes rendelkezést egyáltalán nem veszik figyelembe ? Nekem most nem az ellen van kifogásom, hogy a mai rendszer kiutasít innen embereket. Ha ez a rendszer folytatni akarja a kiutasításokat az elszakadt országrészek területén született és csak a magyar nyelvet beszélő emberekkel szemben, ám folytassa, de legalább tartsák tiszteletben a törvényes korlátokat. Mégis lehetetlen állapot az, hogy van egy törvény és hogy a 33*