Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

204 A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. évi november hó 6-án, szombaton. kon a követelményeken, amelyeket bárki is bármilyen irányban támaszthatna. Kérem tehát, méltóztassék tudomásul venni, hogy ezekben a kérdésekben a legméltányosabban kivánok eljárni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! A minister ur kijelentését azzal a reménységgel veszem tudomásul, hogy ezentúl az állampolgárok öregapját békében fogják hagyni. [Zaj a jobboldalon.) Én nem tudok egyebet mondani és itt vagyok kénytelen a minister ur figyelmét felhivni az optálásokra. (Zaj. ~ Elnök csenget. — Urbanics Kálmán : Az öregapját nem kutatják, de az apját igen! — Igen is, a nagyapát. Meskó Zoltán: Az anyósát ! — Derültség l) Elnök : Csendet kérek ! Fábián Béla : Én senkit meg nem győzhetek, akihez hasonló panasszal nem fordultak, de ha a minister ur azt mondja, hogy méltányosabb eljárást fog folyamatba tenni, akkor a minister ur bizonyára tudja, hogy erre a méltányosabb eljárásra szükség van, Ha pedig erre szükség van, akkor előzőleg valószinüleg volt valami baj. Én a minister ur válaszát tudomásul veszem, csak az a kérésem, hogy vegyék tudomásul azok a hatóságok is, amelyek a minister ur rendeletét végrehajtják, nehogy az történjék, hogy a minister ur itt méltányosabb eljárásról nyilatkozik, a hatóságok ellenben tovább folytatják a régi rendszert. A minister ur régi Magyarországról és uj Magyarországról beszél. Itt ismételten fel kell hivnom a minister ur figyelmét arra, hogy a belügyministeriumban állitólag 70—80.000 akta fekszik elintézetlenül. (Hebelt Ede : Tizenkettőkor járnak be a hivatalnokok ! — Ivády Béla : Ne általánosítson !) Nekem az a r meggyőződésem, hogy nem azért van ennyi elintézetlen akta, mert a hivatalnokok későn járnak be, hanem azért, mert hivatalból fektették az optálási kérvényeket. Nem tudom, eélja-e a magyar kormánynak, hogy azok az emberek, akik megszállott területen születtek és akik a trianoni béke következtében szakittattak el születési helyüktől, Magyarország területétől, ne kaphassák vissza magyar állampolgárságukat, vagy hogy a levegőben lógjanak. Én nem vagyok hive a kevesebb magyar politikájának. Én a több magyar politikájának vagyok hive. Nem vagyok hive annak a politikának, hogy embereket odakényszeritsünk a cseh állampolgárságba, vagy a jugoszláv vagy a román állampolgárságba. A belügyministeriumban a legjobb esetben nem intézték el azoknak a kérvényeit, akik magyar állampolgárságot kértek, annak ellenére, hogy megszállott területen születtek, magyar anyától és apától. Kérem a belügy min ister urat, méltóztassék megnézni az irattárban azt az óriási aktahegyet, ahol az optálási akták feküsznek. Ha a minister ur azt mondja, hogy nincs 70—80 ezer elintézetlen akta a belügyministeriumban az optálások kérdésében, méltóztassék minket tájékoztatni, hogy az utolsó hat esztendőben hány optálási kérvényt adtak be s ezek közül hányat intézett el a belügyministerium. Ki fog derülni, hogy százalékszámban nem is fejezhető ki az elintézett optálási kérvények száma, csak ezrelék számban, mert nincs mindenkinek oly szerencséje mint Jankovich ezredesnek, (Peyer Károly : Három nap alatt!) kinek optálási kérvényét három nap alatt elintézték és emellett állami alkalmazást is kapott Van itt sok más ember, kinek életérdeke követeli, hogy optálási kérvénye elintéztessék azért, mert különben állandó zaklatásoknak van kitéve. Nem jelentéktelen formaság, nem egyedül az állampolgársági bizonylat megszerzésének, hanem igenis a zaklatástól való megmenekülésnek^ kérdése az, hogy a belügyministeriumban az optálási ügyekben elfekvő aktahegyek elintéztetnek-e vagy sem. (Ugy van! XJgy van! a baloldalon.) Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni ! Seitovszky Béla belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Csak röviden kivánok Fábián képviselő ur egészen más témájára válaszolni. A képviselő ur jónak látta az optálási ügyek kérdését idehozni. Én nem olvastam meg, hogy hány optálási kérvényt adtak be, mint ahogy a képviselő ur sem olvasta meg azt a hetvenezer darabot. Csak annyit mondhatok a képviselő urnák, hogy foglalkozom már ennek az ügyosztálynak feloszlatásával s valószinüleg nem azért, mert ilyen sok aktája nem volna elintézve, hanem azért, mert a maga munkáját elvégezte. Ennyit kivántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon. — Hegymegi-Kiss Pál : A vissz ahonositásokról van szó !) Az egészen más kérdés. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a belügyminister urnák Fábián Béla képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !} Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többségi A Ház a választ tudomásul vette. Következik Hebelt Ede képviselő úr interpellációj belügyminister úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni ! Láng János jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. belügyminister úrhoz. Van-e tudomása a belügyminister úrnak arról, hogy a rendőri hatóságok — még a vezetése alatt álló ministerium közbiztonsági osztálya is — a jelenlegi Magyarország területén született, erről a területről soha el nem távozott és magyarul beszélő olyan embereket is külföldinek minősitenek és ezen a cimen az országból ki is utasítanak, akiknek külföldi honossága mellett egy-egy gyenge valószínüsitő adat szól csupán, ám egyáltalában nincsen megállapítva, hogy valóban idegen állampolgárok ? összeegyeztethetőnek tartja-e a belügyminister úr a rendőri hatóságok ezen eljárását az állampolgárságról szóló 1879. évi L. t.-c. 19. §-ának azon rendelkezésével, amely félremagyarázhatatlanul kimondja, hogy : »mindaddig, mig idegen honosságuk be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők, akik Magyarország területén születtek« 1 Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a rendőri hatóságok ezen törvényesen magyar állampolgároknak vélelmezendő embereket néha heteken, sőt hónapokon keresztül — az I. fokú kiutasító határozattól a III. fokú határozatig — toloncházi őrizetben tartják és azután rendőri vagy csendőri fedezettel kisértetik a magyar határra és adatják át a külföldi állam rendőrségének? És hogy a külföldi hatóság, amelynek e kiutasitottak a nyelvét sem értik, szintén őrizetben tartják őket heteken keresztül, állampolgárságuk tisztázásáig, hogy azután állampolgárságuk el nem ismerése esetében újra visszaszállítsa őket csendőrfedezettel a magyar határra ? Hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni : 1. hogy az állampolgárságról szóló 1879. évi L. te. 19. §-ának rendelkezését az összes hatóságok tiszteletben tartsák és magyar állampolgárnak vélelmezendő egyént külföldi honossága