Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

14 A nemzetgyűlés 587. ülése 1926, dinánd, midőn a császári koronáról lemondott, azzal együtt Magyarország koronájáról is le akart mondani. Kétségtelen az is, hogy ezen szándékát tettleg Magyarországra is végre­hajtotta s nem gondolom, hogy valaki lehető­nek tartja, hogy V. Ferdinánd a magyar trónt ismét elfoglalja. A sanctio pragmatica tehát Őfenségének Ferenc Károlynak s ennek le­mondásával Őfelségének Ferenc Józsefnek nyitotta meg a magyar koronára nézve is az örökösödést. Ha mi azt jelentenénk ki, hogy V. f Ferdinánd lemondása az emiitett forma­hiány miatt érvénytelen Magyarországra, de érvényes az örökös tartományokra, egyenes összeütközésbe jönnénk a sanctio pragmaticá­val, mely határozottan azt mondja: hogy az örökösödésnek megállapított elsőszülöttségi rendje szerint mind Magyarországban, mind az örökös tartományokban ugyanazon egy fe­jedelmet illeti az uralkodás. Ha pedig a sanctio pragmatica fönnemli­tett rendelete nyomán azt akarnánk vitatni, hogy mivel a lemondás formahiány miatt Ma­gyarországra nézve érvénytelen, az örökös tar­tományokban pedig más fejedelem nem lehet, mint aki -a sanctio pragmatica értelmében Ma­gyarországban uralkodik, érvénytelen az az Örökös tartományokra nézve is: összeütközésbe jönnénk az örökös tartományok kétségtelen jogaival és az összes európai diplomáciával, mely V. Ferdinándnak lemondását és Ő Felsé­gének Ferenc Józsefnek a császári trónra lép­tét ünnepélyesen elimert© s véle, mint osztrák császárral szerződéseket, szövetségeket, béke­alkukat kötött. Ahelyett tehát, hogy a lemon­dás érvénytelensége s annate közjogi követke­zései "fölött helyzetünket nehezítő, de pozitív célra nem vezető vitatkozásokba bocsátkoz­nánk: célszerűbb leend a már megtörtént s többé meg nem miálsitható lemondásnak forma­hiányát következményeiben az ország jogaira nézve kártalanná tennünk oly módon, mint azt felolvasott javaslatomhan előadtam.« Ez a helyes közjogi álláspont, és ez- a he­lyes közjogi álláspont jutott kifejezésre az 1867. évi III. te. 1. 2. és 3. §-aiban. Ennélfogva nem áll az igen t. előadó urnák azon megálla­pítása, hogy nem I. Ferenc József lett volna jogosítva az, 1861-iki országgyűlést egybehívni, hanem V.^ Ferdinánd, mert ezáltal fényesen megvan cáfolva. De nem is lehet ez miáiskép. II. József nem volt törvényesen uralkodó ma­gyar király, de II. József magyar király volt a pragmatica sanctio értelmében. Azért, hogy ö az alkotmány ellen uralkodott, nem lehet tőle megtagadni azt, hogy az 1723. évi I. és II. tcikkeik értelmében trónra hivatott örökös ma­gyar király volt. Minthogy azonban nem koro­náztatta meg magát, őseink az 1790/91. évi III. tc-ben kimondották — és ezzel nagy köz­jogi érzékükről tettek tanúságot — hogy a ki­rály köteles magát hat hónapon belül megko­ronáztatni. Ehhez még azt teszem hozzá, hogy törvényes rendelkezés egészen az 1867. évi III. tc-ig nem létezett Magyarországon arravonat­kozólag, miként kell a lemondásnak történnie, mert ez a törvénycikk csak következtetéskor az 1790/91. évi X. te. értelmében létesíttetett, amely kimondja, hogy Magyarország teljesen öruáílló. független, semmi más országnak 1 alá nem vetett ország-. Csak következtetés utján lehetett tehát arra hivatkozni, amire- Deák Fe­renc helyesen hivatkozott, törvényes formát azonban ez csak az 1867. évi III. tc-ben nyert, Nagyon köszönöm a t. Nemzetgyűlésnek, hogy kegyes volt megajándékozni figyelmével, évi október hó 27-én, szerdán. minthogy az idő már nagyon előrehaladt. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Egyben egyetértek a t. előadó úrral. A t. előadó ur beszéde végén azt mondta, hogy szokásba jött beszélni a vallás csődjéről, szokásba jött beszélni a tudomány csődjéről, szokás beszélni a parlament csődjé­ről. Ö erélyesen tiltakozik ez ellen, tagadja ezt. Helyesen teszi, én is tagadom, bem a val­lás nem mondott csődöt, ellenkezőleg; sem a tudomány nem mondott csődöt, ellenkezőleg! A tudomány nekünk olyan tereket nyitott meg, amelyekre még egy évtizeddel ezelőtt nem is inertünk gondolni, (Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Es a parlamentarizmus sem mon­dott csődöt; a parlamentarizmus nem mondott csődöt ott, ahol igazi, tiszta parlamentarizmus van, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) csak az álparlamentarizmus mondott csődöt, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ál­parlamentarizmus nem vált be ott, ahol azt hi­szik, hogy a forma mindent takarhat, még ak­kor is, ha a lényeg nincs meg. (Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Más mondott csődöt: csődöt mondtak az erkölcsök. Csődöt mondtak az egész vonalon az erkölcsök, mert — sajnos — olyan kort élünk, hogy ott, ahol a parlamen­tarizmus csődjéről beszélnek, a hatalmasok azt gondolják, hogy a hatalom mellett minden jogcím megvan a hatalommal való visszaélésre. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gyö­nyörű szép az, amit Todd mond: sokkal köny­nyebb egy jogaiban megsértett, eltiport nem­zetet szuronyokkal megfékezni, mint a hatal­mon lévőkkel szemben a közszabadságokat meg­védeni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A parlamenta­rizmus Angliában nem mondott csődöt. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: De nem ám!) az a parlamentarizmus, amely onnan veszi erejét, ahová utalva van, hogy erejét vegye: szabadon, a nép minden rétegéből, az, nem mondott csődöt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az a parlamenta­rizmus, amely nem tekinti a politikai ellenfelet politikai ellenségnek, nem tekinti egy vadnak, aki ellen mindent elkövethet, (Ugy van! Taps és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Rupert Rezső: Üldözés!) az a parlamentariz­mus nem mondott csődöt. Csődöt mondtak azok a parlamentarizmusok, ahol láthatjuk, hogy azok, akik a törvények megtartására, a törvé­nyek tiszteletbentartására nemcsak hatalmat, nemcsak erőt, nemcsak az államnak összes erő­forrásait kapták rendelkezésükre, hanem akik elé odaállitta to tt egy memento is: a törvény szentsége, hogy őnekik, mint egy örökmécses­nek, kell a törvény szentsége ós a törvény vé­delme mellett tanúságot tenniök, mégis a hata­lommal birva, a törvények leple alatt, a törvé­nyek védelme alatt, de a törvényekkel vissza­élve politikát csinálhatnak, politikai ellenfelei­ket legyűrhetik és minden politikai ellenvetést nem meggyőződéssel, nem szeretettel, nem az­zal a tisztelettel és becsülettel, amely az igazi meggyőződést és ellenvéleményt még akkor is megilleti, ha téves, kezelnek, hanem erőszak­kal, üldözéssel, visszaélésekkel: ez mondott cső­döt és csődöt is fog mondani és csak arra ké­rem az Úristent, hogy egy véres csőd ne követ­kezzék be! Nem fogadom el a törvényjavasla­tot. (Éljenzés, helyeslés és taps a bal- és a szél­sőbaloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát meg­szakítom. Györki Imre képviselő ur mentelmi jogá­nak megsértését kívánja bejelenteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom