Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

Í98 Â nemzetgyűlés 594. ülése 1926. és botok emelkedtek a levegőbe, egyszerűen nem igaz; erről beszélni sem kellene, e&t ki lehetne figurázni, hiszen a ruhatárban mindenkitől el­szedték a botokat. Ilyen nevetséges komédiát, amint ezt egyik nagy napilap tette, amikor azt irta, hogy ott majdnem verekedésre került a dolog, már csak azért sem volna szabad folytatni, mert ez a hadikölesönkárosultaknak rovására megy és mozgalmukkal kapcsolatban ugy tünteti fel őket, mint akik nem tudnak méltóságteljesen viselkedni akkor, amikor a maguk igazát köve­telik. Nem történt ott semmi egyéb, mint hogy a hadikölesönkárosultak észrevették azt, hogy egy­részt egy szélhámos szövetkezet politikai párt­szervezetet formált és ebben a politikai pártszer­vezetben — a kormánnyal való szoros összekötte­tést hangoztatva — (Fábián Béla : Ki a vezérük ?) a legkülönfélébb módon ugratja a hadikölcsön­károsultakat. Ennek az úgynevezett politikai pártnak az elnöke Dinich Vidor volt nemzetgyűlési képviselő, fővárosi bizottsági tag és kormányfőtanácsos, aki a hadikölesönkárosultak vezető embereit azzal ámitotta el és tévesztette meg, hogy ő Bethlen István gróffal a hadikölcsön kérdését már elin­tézte, azt majd nyilvánosságra fogják hozni és ennek megoldása küszöbön van. Ennek az állitás­nak igen sokan bedőltek, ebbe a pártszervezetbe igen sokan beléptek, ennek a pártszervezetnek cí­mére postán, levelekben és postautalványokon pénzeket küldenek a szegény hadikölesönkáro­sultak. Ezeknek vakmerősége ma már odáig ment, hogy a vidéken nagygyűléseket merészelnek tar­tani és ugy szerepelnek a nagy nyilvánosság előtt, mint önzetlen előharcosai ennek a szent ügynek, amely minden lehet, csak nem lehet egy politikai pártnak a saját ügye. Ennek a nemzetgyűlésnek minden pártja megmutatta már eddig is azt, hogy a hadiköl­csön kérdésében nincs közöttünk különbség és ellentét. Ezek pedig városról városra járva, gya­lázzák a nemzetgyűlést azzal, hogy nincs kellő érzéke eziránt az ügy iránt. Ugylátszik, ezt a kérdést is politikai ugródeszkának akarják fel­használni a legközelebbi választásokon Sok min­dent lehet mondani erre a nemzetgyűlésre, lehet az ellenzéki pártoknak egy és más ténykedését kifogásolni. (Rassay Károly : Hát a kormány­pártét !) Ötesztendős politikai működés után nem lehet a parlamenti ellenzéknek szemére vetni azt, hogy akár csak egyetlen kérdésben is párt­politikai célokra használta volna ki a nyomor kérdését. (Felkiáltások balfelöl; Ez igás!) Sőt ellenkezőleg, dicséretes példákat lehet felsorolni arra, hogy épen az ellenzéki oldalról mérséklőén hatottunk az elkeseredettekre és a nyomorgókra. Ugyanilyen volt a helyzet a hadikölcsön kérdé­sénél is, amelyet nem ellenzéki oldalról élesz­tenek és szitának, nem innen izgatnak és tüzel­nek, hanem éppen a tegnapi nagygyűlés a bizo­nyíték arra, hogy a kormánnyal szoros nekyzusban álló és a kormánnyal való összeköttetéssel dicsekvő emberek ámitiák és csalják a hadikölcsönkáro­sultakat. A hadikölcsön károsultaknak elég bajuk az, hogy még nincs az ügyük elintézve és nincsenek a hadikölesönkötvények valorizálva. Dehogy ezeknek az elkeseredett embereknek lelkével még ugy lehessen játszani, mint ahogyan merészelték tegnap megtenni egy nagygyűlésen, az mégis csak felháborító és ez ellen a nemzetgyűlés minden egyes pártjának és minden egyes képviselőnek tiltakozni kell. Sándor Pál t. képviselőtársam a maga pénz­ügyi szaktudásával és nagy tehetségével össze­állított már egy javaslatot, amely legalább is a évi november hó 6-án, szombaton. tárgyalás anyaga kell hogy legyen. Legalább is a kiinduló pontja lehet ez a további törvény­hozási intézkedéseknek. Az, amit tegnap ezek a szélhámosok a régi képviselőház üléstermében az elkeseredett hadikölcsönkötvény-tulajdonosok elé tártak, az egyszerűen lehetetlen valami, olyan mézesmadzag, amelyet elhúznak előttük, hogy csábitsák és ámitsák őket, aminek következménye­kép annál nagyobb lesz a bukás, annál nagyobb lesz az elkeseredés, annál nagyobb lesz a zuhanás, amikor majd a hadikölcsön-károsultak a rideg valóra fognak ébredni. Tény az, hogy a közfelfo­gas a hadikölcsön-károsultak között az volt, hogy ők a maguk igazát politikai pártokon kivül és politikai pártokon belül álló nagy, szent és igaz­ságos ügynek tekintik ós nem kötik a maguk szekerének rúdját egyetlen politikai párthoz sem, hanem számítanak minden egyes párt hathatós támogatására. Ép igy számitanak a bekövetkező választásoknál minden egyes jelölt kötelező ígé­retére. (Fábián Béla: ígérni meg fogják !) abban a tekintetben, hogy a hadikölesön-ügynek mielőbbi megoldása tekintetében kötelezettséget vállalnak. (Zaj.) Mindaddig, amig a ministerelnök ur nem nyilatkozik, folyni fog a tőzsdejáték. Mindaddig, amig a ministerelnök ur nyilatkozni nem fog, ez a szélhámos társaság járja az országot, szedi és költi a pénzt. (Peyer Károly : Valamiből élni kell !) Felmutatok a nemzetgyűlés szine előtt egy jegyzőkönyvet, amelyben épen a hadikölcsön­károsultak legtekintélyesebb vezetőinek közös érte­kezletében hozott határozat alapján a leghatá­rozottabban tiltakoznak az ellen, hogy belőlük egy külön politikai pártot fabrikáljanak és vál­tozatlanul amellett vannak, hogy valamennyi politikai párttól kérik a maguk ügyeinek támo­gatását. Ök maguk hoztak egy határozatot, hogy azokat, akik politikai párttá alakították át őket, részben megtévesztették — szórói-szóra olvasom — részben kijátszották, részben mellőzték, minden­esetre pedig teljesen jogtalanul és oktalanul és az ügy k kész helyzet elé állították. Szabálytalanul egybehívott gyűlésen mondották ki ennek a pártnak megalakulását, épen ebből kifolyólag abban szerepet nem vállaltak és azok­kal mindennemű közösséget megtagadtak a hadi­kölesönkárosultak vezetői. Ellenben ugyanezek követelik, hogy a kormány lépjen közbe abban a tekintetben, hogy a hadikölcsön-mozgalom címére érkezett pénzösszegekről, továbbá a könyvekről és a jelvényárusitásokról számoljanak el azok, akik ebben a tekintetben funkciókat végeztek. Él kell venni ettől a társaságtól az esetleges pénzkész­letet, a könyvkészletet, a jel vény készletet, vala­mint az irodai helyiségeket és a levelezést, mert ezek eredetileg a hadikölcsön-mozgalom nagybizott­ságának tulajdonai voltak és csak puccsszerüleg foglaltattak el valami egészen hasonló módon, amint ahogy 1920-ban bizonyos különitmények vagy más alakulatok megszálltak bizonyos épü­letet. (Peyer Károly: A szabadkőművesek palo­táját ! — Rassay Károly : Ha mint politikai párt jelentkezik, akkor nem lehet ezt csinálni ! Fel kell jelenteni a bíróság előtt !) Csonka volna felszólalásom, ha ezzel parallel nem történnék az illetékes hatóságok előtt, és az efölött ítélkezni hivatott bíróságok előtt hasonló akció, mint amilyent jelenleg a nemzetgyűlésben végrehajtok. De mivel ez az a tribün, ahonnan a legmesszebbre hallatszik a szó, igenis innen kell intenem az egész országban, különösen pedig a vidéken lévő hadikölesönkárosultak nagy tömegét, hogy < ezeknek a szélhámosoknak akciójára, a hozzájuk küldött csekkeken ne küldjenek be pénzt, mert ennek a pénznek sorsára előre lehet követ­keztetni. Azok, akik az irodában alkalmazva

Next

/
Oldalképek
Tartalom