Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

 nemzetgyűlés 594. ülése 1926. vannak, egyszerűen önmaguk jutalmazására és fizetésére forditják azt a pénzt, amint ezt a kezemben levő, tanuk által aláirt okmányok is bizonyitják. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés figyelmét ebben a tekintetben hosszasabbao igénybe venni, de kezemben van, és felmutatok öt olyan okmányt, amelyben a hadikölcsönkárosultak nagybizottságának vezető emberei igazolják, hogy itt szabálytalan pénzkezelés, visszaélés van és itt egymást jutalmazzák az ottan alkalmazott egyes közegek. Nem tudom, hogy Dinich Vidor elnök ur ezekről az ügyekről mit tud. Ö utólag kapcsolódott bele ebbe a mozgalomba, azonban én Írásban, levélben, mindenesetrejfigyelmeztettem arra, hogy mi történik körülötte. Ennek dacára a szervezet elnöke maradt, így tehát a felelősség természetszerűleg őt is terheli abban a tekintetben, hogy mi történik körülötte. Azt kérem az igen t. Nemzetgyűlés minden egyes tagjától, hogy a hadikölcsönügyet méltóztassék olyan ügynek tekinteni, méhnek megoldása elől kitérni ugy sem lehet, amely aktualitást nyert egyrészt a hadikölcsönkárosultaknak mindinkább fokozódó nyomora miatt, ^ másfelől aktualitást nyert azon okból, mert az államháztartás rendbehozatott. Ha az államháztartás egyszer rendben van, akkor a magyar államkassza fizetőképes adósaival szemben. Elérkezett tehát az idő arra, hogy ezt a kérdést minél előbb megoldja. Levegőben lóg, hogy a kormány valami karitativ megoldást akar. Állástfoglaltak már a karitativ megoldás ellen és mellette. Én tartózkodóan kivánok viselkedni ezekkeí a megjelölésekkel szemben, nem tiltakozom a karitatív megoldás ellen sem addig, amig nem tudom, hogy az erről a megoldásról szóló törvényjavaslat miként szól, mert el tudok képzelni megoldási módot ilyen elnevezés alatt is, (Sándor Pál : Én nem ! Erkölcsi defektus volna !) — hiszen eléggé rugalmas ez az elnevezés — el tudnék esetleg képzelni olyan megoldást is, amely a hadikölcsön károsultak nagy részében — ha átmenetileg is, — de némi rnegns^ugvást kelt. Tény, hogy a Sándor Pál t. képviselőtársam javaslata komoly előtanulmányt árul el és olyan alapokból indul ki, olyan indokolással bir, hogy azt a legkomolyabban kell venni minden törvényhozónak, s annak tárgyalása elől a nemzetgyűlésnek nem szabad kitérnie, mielőtt a nemzetgyűlés feloszlathatnék és széjjelmenne. Tiszteletteljes kérésem tehát odairányul, hogy ne halasszuk Sándor Pál t. képviselő ur felszólalását, amidőn indítványát megokolhatja, hanem tűzzük azt ki a hétfői ülés napirendjére a napirend első pontja gyanánt és csak második pont gyanánt tűzzük ki a jelen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. (Helyeslés a baloldalon. Elnök : Kíván-e még valaki szólani 1 (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminister: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről kérném, méltóztassék az elnök ur napirendi javaslatát elfogadni, tekintettel arra, hogy a -nemzetgyűlés már teljesen behatolt ennek a felsőházról szóló törvényjavaslatnak tárgyalásába, s igy talán a tárgyalások menetének megszakításával járna az, ha azt egy más, ineidentaliter idevetett kérdés bekapcsolásával megzavarnék. Magának a hadikölcsön valorizációjának kérdése sokkal súlyosabb és fontosabb, semhogy azt ilyen ineidentaliter a nemzetgyűlés elé tudná a kormányhozni. Ezért is kérem, méltóztassék Szilágyi Lajos képviselő ur indítványának elvetésével az elnök ur napirendi inévi november hó 6-án, szombaton. 199 ditványát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon s a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi indítvánnyal szemben Szilágyi Lajos képviselő ur nyújtott be indítványt. Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják az elnöki napirendi inditvánj^t szemben Szilágyi Lajos képviselő ur indítványával, szíveskedjenek felállani, (Megtörténik.) Többség! A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadja el. Következnek az interpellációk, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Rupert Rezső képviselő ur Írásbeli interpellációját felolvasni. Láng János jegyző (olvassa) : »írásbeli interpelláció a pénzügyminster úrhoz. 1. Igaz-e az a közvéleményben elterjedt hir, hogy a kormány a külföldi kész dohányáruknak, a Dimitrino cigarettának és egyéb külföldi specialitásoknak behozatali és árusítási monopóliumát egy, a kormányhoz közel álló kormánypárti képviselőnek akarja adományozni. 2. Ha igaz, tudja-e a minister ur, hogy ez a sinecura körülbelül 150—200 millió K havi jövedelmet biztositana az illető képviselő urnák? 3. Nem gondolja-e a minister ur, hogy ezt a jövedelmet jobb, igazságosabb és becsületesebb lenne magának a kincstárnak biztosítani vagy e helyett a hadikölcsönkötvények valorizálás! céljára, vagy a rokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek segélyezésére fordítani ? 4. Tudja-e a minister ur, hogy ha ezt a monopóliumot az illető képviselő ur kapná, ez nemcsak súlyos összeférhetetlenséget, hanem ettől is eltekintve, a legsúlyosabb erkölcstelenséget jelentené ? 5. Hajlandó-e a készülő, a nemzet érzületét és érdekeit is mélyen sértő politikai üzlet tervét meghiúsítani 1 « Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Következik Peyer Károly képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Láng János jegyző (olvassa) : »Interpelláció a külügyminister úrhoz a prágai követség egyik tisztviselőjének sértő eljárása ügyében. Van-e tudomása a külügyminister urnák arról, hogy a prágai magyar követségen szolgálatot teljesítő egyik főtisztviselő — hivatalos teendőinek ellátása során — sértő kifejezéseket használt a nemzetgyűlés egyik pártjával szemben % Hajlandó-e külügyminister ur ebben az ügyben a vizsgálatot sürgősen elrendelni és a vizsgálat eredményeként megtorló intézkedéseket tenni az illető tisztviselővel szemben ?« Elnök : A képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk! a ssélsőbaloldalon.) Köztudomású, hogy amig Magyarország Ausztriával közösen képviseltette magát a külföldön, a diplomáciai kar szelleme teljesen osztrák volt. Annyira osztrák volt, hogy a legtöbb követségen magyarul sem tudtak, vagy legalább is nem egy izben előfordult, hogy ha magyarul beszélő ember jött oda, annak ügyét valami teljesen alárendelt tisztviselővel intéztették el. Hogy ennek a diplomáciai karnak a szelleme milyen volt Magyarországgal szemben, az szintén köztudomású ; ennek tudható^ be az, hogy igen sokan nem tudták és nem tudják még ma sem azt, hogy Magyarországnak mi a közjogi helyzete. Ennek a diplomáciai karnak köszönhető többek között az a felfogás, hogy Magyarországot Horvátországgal, Csehországgal, Szlavóniával vagy Morvaországgal egyenértékű tartománynak tüntették fel mindig, s hogy sohasem jutott kifejezésre az, hogy Magyarország önálló ország, amely az osztrák koronatartományokkal együtt egy monarchikus államformát alkot.