Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

*Ä nemzetgyűlés 594. ülése 1926. akkor senki felett semmiféle terrort nem alkalmaztak, senkit arra fel nem hivtak, hogy cselekedjék, (Ellenmondások jobb felől.) senkit meg nem fenyegettek, senkit nem bántottak. A király biztonságban volt Eekartsauban, fizikai terror őt már nem érhette, hanem a viszonyok hatása alatt állott és a viszonyok hatása alatt kellett belátnia, hogy ezt a lépés meg kell tennie. Az országgyűlés két házát az elnökség hivta össze, anélkül, hogy kapcsolatba lépett voln Nemzeti Tanáccsal. El tudok képzelni olyan helyzetet, hogy az ilyen alkotmány-tényezők és alkotmány-biztositékojk szembeszegülnek helyzetekkel, szükségletekkel és különösen olyan törekvésekkel, amelyek a jogfolytonosság helyébe forradalmi intézményt kivannak ültetni. És ha e három tényező közül valamelyik* akár külön, akár pedig mind a három egyértelműen ellenállott volna az októberi forradalom szellemének és követelményeinek, 'akárcsak egy szóval, egy tiltakozással vagy akár csak az éljenzés mellőzésével, akkor ma mindenesetre sokkal több joggal beszélhetnének a jogfolytonossági jogosságáról. (Kószó István: Hock János és társai éljeneztek!) Akkor hivatkozhatnánk arra, hogy itt forradalom volt és kényszerhelyzetben voltak, ellenállottak, de ellenállásuk, sikertelen maradt, győzedemeskedett a forradalom, és igy nem tehettek egyebet. De ezek a testületek önszántukból, önszorgalomból járultak a nemzeti tanács elé és tettek esküt s önszántából, önszorgalomból oszlatta fel magát mind a három alkotmányos tényező — illetve mondott le a király — és adta át a hatalmat a köztársaságnak. (Viczián István: Megelőzőleg fegyveresen fent jártak a munkapárt helyiségében, a terror tehát mégis csak megvolt! — Sütő József: Viczián pedig a mozikban járt!) A terrornak fordított formája az, amiről inkább lehet beszélni. Tudniillik az érezte magát terrorizálva és megrövidítve, aki nem juthatott gyorsan a nemzeti tanács elé és aki nem kapott állást és hivatalt, akit a szociáldemokratapárt és a Károlyi-párt nem akart gyorsan minden vizsgálódás nélkül a sorai közé fogadni. Én tapasztalatból beszélhetek;, mert akkor a szociáldemokratapárt titkárságában dolgoztam és mondhatom, valóban terror alá kerültem, mert katonatisztek, csendőrök, rendőrök, hivatalnokok és egyéb közfunkciónáriusok jelentkeztek a pártba való felvételre és én ellenszegültem, azt mondtam, ez polgári párt •— már tudniillik olyan értelemben, hogy nem egyenruhás embereknek való — ez civilpárt. ide csendőreiknek, katonatiszteknek, rendőrtiszteknek nem kell bejönniök. És egy szép nap reggelén pedig beállított a budai csendőrlaktanya küldöttsége, hat ember keményen, fegyverben, lecsapták a fegyvert és azt mondták: elvtárs ur, ikérem, mi be akarunk lépni a szociáldemokratapártba. Én azt mondtam nekik: nézzék, a maguk kötelessége nem ez, maguknak nem szabad politizálni, maguknak ki kell menni, rendet kell tartani, magukon múlik az ország sorsa, hogy tudnak-e rendet tartani a csőcselékkel szemben. Ők azt felelték: mi rendet is tartunk, majd

1 mégegyszer odavágták, a földhöz a fegyvertusát: de mi, kérem, elvtárs ur, mégis be akarunk lépni a szociáldemokrata pártba. (Fábián Béla: Azt mondták, elvtárs ur?) Igen! Kénytelen voltam megbeszélni velük, hogy menjenek ki a laktanyába, estére hivassanak össze gyűlést és én kiküldök egy előadót, aki velük a kérdést meg fogja beszélni. évi november hó 6-án, szombaton. 189 Én az illető kiküldöttet azzal bíztam meg, hogy beszélje le őket szándékukról, se nekik nem kell a párt, se a pártnak nem kellenek ők, de nem sikerült, ezek beléptek a szociáldemokrata pártba ós megalakították a csendőrök szakszervezetét. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A budapesti államrendőrség tisztikara — ma is meg van az okmány — a saját akaratából lépett be a szociáldemokrata pártba, anélkül, hogy bárki erre felhivta volna őket és hia nem engedték meg a belépést, az illetők felvonultak, fenyegetőztek. Mert mi minden nem hozzánk való, nem hozzánk tartozó fegyveres formációt távol akartunk tartani magunktól. Sajnos, nem sikerült. Tehát épen ellenkező oldalú terror volt, mert mindenki közel akart jutni a forrásokhoz. (Mándy Sámuel: Nem volt életveszélyes terror!) Nem lehet tehát a kérdést elütni azzal, hogy a jogfolytonosságnak ezek a megszakitásai terror hatása alatt jöttek volna létre, mert ilyen terror nem volt, ilyen terrort senki kimutatni nem tud. Ha tovább követjük a jogfolytonosság fnnalát_ elérkezünk Budaörshöz és ágyudörgéseket hallunk. 1918-ban az alkotmányos tényezők önmaguktól szakitották meg a jogfolytonosságot, 1920-ban Budaörsnél pedig ágyúval lőttek bele a jogfolytonosságba, amennyiben fegyveresen állottak ellen az alkotmány legfőbb tényezőjének, aki be akart jönni az országba és el akarta foglalni a helyét. Ha tovább követjük a fonál menetét, elérkeztünk az 1921 : XLVII. tc.-hez, amellyel az első nemzetgyűlés detronizálta a Habsburg-házat. Mi ez más, mint a jogfolytonosságnak törvényszerű megszakítása ? (Viczián István: Ez fából vaskarika!) Mert nem változtat a lényegen az, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársam vagy más képviselő ur feláll és azt mondja, hogy az 1921 : XL

VII. tc.-et magára nézve nem ismeri el kötelezőnek. (Szabó Imre: A törvénytárban van!) A nemzetgyűlés ezt a törvényt meghozta, kihirdették, bekerült a törvénytárba. Azonkívül emlékszem arra, hogy azon az ülésen, amelyen mint ujságiró voltam jelen, a nemzetgyűlés tapsolt és lelkesedett és a kisgazdák szemei — akkor még nem voltak a nagy lepasszolás után, hanem akkor még hatalmon voltak — ragyogtak, a kisgazda tenyerek összeverődtek, a kisgazdák éljeneztek, tüntettek e mellett a törvény mellett és az előadó ur, azt hiszem, ki is jelentette, hogy igaz ugyan, hogy egy külföldi hatalom kényszere alatt jött létre ez a törvényjavaslat, de ez a külföldi kényszer most véletlenül találkozott az ország többségének akaratával, mert az ország többsége is detronizálni akarja a Habsburg-házati (Mándy Sámuel: Kérdési, hogy többség-e az?) A kérdés most az, hogy a jogfolytonossági nüanszok közül melyik az elfogadható. Az én felfogásom szerint jogfolytonosság nincs. A jogfolytonosság megszakadt, azt többé összekötözni nem lehet és nem is kell. Ha önök odaát a túlsó oldalon a jogfolytonosságot vissza akarják állítani, ha önök a jogfolytonosságnak folytonossági hiányait meg akarják szüntetni, nem méltóztatnak arra gondolni, hogy ennek más következményei is lehetnek! Ha önök — egyes felszólalók és az előadó ur szellemében — az elmúlt rövid korszak eseményeit mint kevésbé réspektálandókat tüntetik fel, — mert akkor még nem volt jogfolytonosság — akkor a jogfolytonosság helyreállta^ után mindaz, ami az önök uralma alatt történt, semmis. Aki ilyen mereven ragaszkodik a közjogi formulákhoz, aki nem tud meglenni jogfolytonosság 31*