Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

190 A nemzetgyűlés 594. ülése 1926. nélkül és aki azt ugy akarja áthidalni, bogy azon egyetlen cseppnyi hiány ne legyen, (Viczián István: Nem jól figyelt a ministerehiök ur tegnapi beszédére!) annak el kell ismernie, hogy akkor mindaz, ami 1919 augusztus 7-étől kezdve a mai napig történt, törvénytelen, jogtalan, semmis és mindannak nincs szankciója. Akkor a bíráskodás, az Ítéletek, a törvények, amelyeket hoztak és az egész mai rendszer valóban a forradalom alapján állott eddig. Forradalmi alapon állott, mert azzal aztán én igazán nem látom a kérdést elintézettnek, hogy a ministerelnök ur talál egy tetszetősnek látszó formulát és visszavezeti a népszuverenitáshoz az ő fejtegetéseit. Ezt csak akkoi" tudnám elfogadni, ha valóban tisztelné, respektálná és igénybevenné a népszuverenitást. Ő a népszuverenitást vagy a nemzet szuverenitását, amint ő magát kifejezi, csak kisegítő eszköznek használja ennek a komplikált közjogi kérdésnek áthidalásához. Nem tudja máskép áthidalni, tehát kölcsönkéri a nemzeti szuverenitást anélkül, hogy a népszuverenitást magát tiszteletben tartaná és azt az uj alkotmány kiépitésénél igénybevenné. Ez minden lehet, csak nem logikus, nem megnyugtató, minden lehet, csak nem olyasmi, ami ezt a kérdést nyugvópontra juttatja. Az előadó ur azt mondotta, hogy ez a főrendiház nem abszolút és feltétlen reakciós alakulat lesz, hogy ettől lehet jó dolgokat is várni, többek között a közszabadságok védelmét. Nem akarom ismételni, mert nem akarok még egy rendreutasitást kapni, hogy ezt minek minősítem, de méltóztatnak látni, hogy nemi lehet egészen komolyan venni azt, ha az előadó ur azt mondja, hogy a főrendiház lesz majd hivatott — nem tudom, kivel vagy kikkel szemben — a közszabadságokat megvédeni. Ez ellentétben áll a főrendiház rendeltetésével, a főrendiház múltjával, a főrendiház öszszetételével, * a főrendiház szellemével. Nagyon, nagyon szomorú volna, nagyon szomorú helyzet állana elő, ha nekünik; ilyen főrendiházi ól kellene várnunk a közszabadságok tiszteletbentartást, vagy különösen a közszabadságok megvédését. Hiszen igaz, annyiban igaza lehet az előadó urnák, hogy most a közszabadságok terén, sajnos, nincs mit megvédelmezni, mert közszabadságainik nincsenek. Ezt egészen nyugodtan megvédelmezheti ez a főrendiház is, amely most van. de ezt a kérdést igy komolyan nem fogadhatom el és a főrendiházat ebben az össztételében legkevésbé tarthatom alkalmasnak arra, hogy szükség esetén, ha valahonnan támadás éri a közszabadságokat, meg tudja azokat védelmezni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Amint nem tudta megtenni 1918-ban sem, amint nem állt hivatása magaslatán az alkotmány egyijk tényezője sem, ugy a jövőben sem remélhetjük azt, hogy különösen az ország jogainak védelmében fog az ilyen főrendiház sikra szlálani. Azt mondotta az előadó ur, hogy a demokratiikus fejlődés szempontjából is javasolja — igy mondotta ő, — a főrendiházi törvényjavaslat elfogadását. Azt is mondotta, hogy a főrendiház igen soli esetben alkalmas • arra, hogy előbbre lenditse az ország sorsát a demokratikus fejlődés utján. Én a magyar főrendiház történetében egyetlen egy momentumot nem tudok felfedezni amely amellett szólana, hogy a főrendiház valaha is a haladás évi november hó 6-án, szombaton. érdekében vagy a haladás szellemében működött, A főrendiház 1848-ban is szembeszegült, mint tudjuk, és az egyházpolitikai törvényjavaslatoknál is ellenszegült (Mándy Samu: Végül is megszavaztaS) Amikor be akartaik hozni a polgári-házasságot, az erről szóló javaslatot a főrendiház kétszer is visszaküldte, ugy hogy a királynak teljes súllyal kellett közbelépnie és olyan törvényhozókat kinevezni, akik azután néhány szótöbbséggel a kérdést eldöntöttéik. (Esztergályos János: Négy szótöbbséggel!) Nem állhat meg tehát az az érv, hogy a főrendiház a közszabadságok védelmére is kívánatos, mert hiszen az ellenkezője bizonyítva van. Azt mondotta az előadó ur, hogy nemcsak politikai szempontok, hanem a szakértelem, a tudomány stb. szempontjai is szükségessé tetszik a leendő főrendiházat az alsó kamara esetleges tudatlanságával és kileng-éseivel szemben. Ha példák után méltóztatnak kutatni, szíves figyelmüket felhívom a budapesti törvényhatósági bizottságra. Amikor tavaly tárgyaltuk a budapesti törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslatot, ugyanezekkel az érvekkel találkoztunk. Az előadó és a javaslat védelmezői akkor is azt mondották, hogy a közgyűlés választás alapján jön létre, laikus elemekből tevődik össze, így tehát nem felelhet meg hivatásának ugy, mintha a tudományos és egyéb testületek képviselőivel, szakértőkkel és tudósokkal kiegészül. A törvényjavaslatot elfogadták s noha kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy nem sokat várunk ettől a tudománytól és szakértelemtől, mégis megtörtént. Az uj közgyűlés összeült és most már másfélesztendei tapasztalat után leszűrhetjük azt az igazságot, hogy ezek a kinevezett és hivatalból bizottsági tag urak az ő tudományukra és szakértelmükre borzasztóan vigyáznak, abból egy csipetnyit sem engednek át a köznek, egy világért nem inkomodálják magukat, hogy akár a bizottságokban, akár a plénumban ideadjanak valamit szakértelmükből vagy tu'dományukbóL A /bizottságokat, a közgyűlést nem látogatják, csak igen ritka vendégek a közgyűlésen. Hanem amikor politizálni kell, amikor a reakciót kell megvédelmezni, amikor az önkormányzatot kell meghamisítani és az önkormányzat akaratával szemben a reakció álláspontját kell diadalra juttatni, akkor a nagyszakállú tudós urak megjelennek a közgyűlés termében és az ő nagy tudományuk és nagy szakértelmük abban merül ki, hogy odaállanak a reakció mellé és segítik meghamisítani a választáson kifejezésre jutott felsőbbségi akaratot. (Zaj.) Hát nem lesz ez máskép a főrendiházban, sem és nem volna ez máskép egy alsóházban sem, ha történetesen és helytelenül a törvényhozás szerkezetét különböző szakértői és tudományos szempontokra építenék fel- Itt megint hivatkoznom kell arra, hogy én nagyon szerettem volna egy egészen őszinte indokolást, mely kimondja, mit akarnak, amely nem kertel és nem keres olyan indokolásokat, amelyek tetszetősnek látszanak, amelyek azonban, ha egy kicsit közelebbről figyelembeveszünk, rögtön kitűnik, hogy nem helytállók. Azt mondja az előadó ur, hogy szükséges a főrendiház még azért is, hogy az egyes osztályok érdekképviseletei éreztessék hatásukat a törvényhozás szerkezetén belül. Hogy oldódik ez meg"? TTgy, hogy a főhercegektől lefelé lesz ott minden és mindenki, csak ép a dolgozó osz' tályok nem lesznek képviselve. A főhercegek-