Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-594

188 A nemzetgyűlés 59A. ülése 1926. évi november hó 6-án, szombaton. akinek! — Klárik Ferenc: Miért félnek ugy a köztársaságtól!) Ha pedig jogfolytonosságról, mint jogi alapról beszélünk, akkor most már beszélnünk kell a köztársaság jogfolytonosságáról is, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez közelebb áll a történelemhez, közelebb áll a szükségletekhez, közelebb áll a néphez és ebben a tekintetben a népet meg is kérdezték. (Viczián István: Csak a »választót nép«-et! — Rothenstein Mór: Hát most mi van! — Farkas István: Királyi köztársaság!) Önök erre azt mondhatják hogy az októberi forradalom, — ez a rendesen gyakorolt szólásmód: — a patkányok forradalma volt s oz^ az országra nézve nem lehet kötelező. (Horváth Zoltán: Voltak ott főrendi patkányok is, meg főhercegi patkányok is! — Sütő József: Tolakodtak a kupolacsarnokban!) Én a patkányok nagy seregéből összeállítottam egy egészen szerény kis listát, — az egészet nem, mert akkor reggelig kellene beszélnem, erre pedig a házszabályok nem adnak módot — mondom, csak izelitőül összeállított am eg*y kis listát, hogy a patkányok forradalmában milyen fajta és milyen*színű patkányok vettek részt. Csatlakoztak és esküt tettek a magyar nemzeti tanácsnak a köztársaság kikiáltása előtt többek között (olvassa): »A Magyar Kereskedelmi Csarnok; a Budapesti Újságírók Egyesülete; az Országos Kereskedő- és Iparosszövetség; a Magyarországi Református Egyház; Diáktanács; Postatanács; az Omge tisztikara; a képviselőház tisztikara Szász Károly vezetése alatt; a Katonatisztek Országos Szövetsége; Habsburg József és családja; Igazságügyi Közalkalmazottak; Keresztény Szociálisok Országos Egyesülete; a Közalkalmazottak Tanácsa; Prohászka Ottókár püspök külön szózattal fordult egyházmegyéjéhez a köztársaság érdekében; Fischer Colbrie kassai megyéspüspök; Zichy Gyula pécsi megyéspüspök: Takács Menyhért jászóvári premontrei prépost; Raffay Sándor ev. lelkész körlevelet intézett egyházmegyéjéhez; az Irgalmasrend Turóczy Kornél rendfőnökkel az élén; a Vármegyei Országos Közigazgatási Egyesület, minden meg nem szállóit megye alispánja nevében; a városok közül többek között: Hódmezővásárhely, Miskolc, Esztergom, Székesfehérvár, Hatvan, Debrecen, Szolnok, Kecskemét, Komárom, Veszprém, Balassagyarmat, Mezőtúr, Salgótarján, Szombathely, Mohács és Budapest. (Mándy Samu: Terrorizálva voltak szegények! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ezek a tisztelt patkányok siettek letenni az esküt a Nemzeti Tanács kezébe (Egy hang a szélsőbaloldalon; Én nem tettem le!) és a Nemzeti Tanács előtt megjelent testületek és osztályok között (Horváth Zoltán: A történelem számára jó lesz!) hiába keressük a munkásosztályt, a szociáldemokrata pártot vagy a munkásegyesületeket. Azok nem járultak az eskü letételére, (Felkiáltások jobb felől: Csak benne voltak!) azok végezték a magyar haza iránt akkor érzett kötelességüket, vigyáztak a rendre s fegyverrel a vállukon vigyáztak a magántulajdonra és hogy a háború utáni öszszeomlás elmúlhatott vérontás nélkül, ez igazán a magyar szervezett szociáldemokrata munkásság javára irható. (Klárik Ferenc: Ezt megmondta a népjóléti minister ur is itt a parlamentben!) A t. előadó ur a jogfolytonosságon lovagol. Keresi a jogfolytonosságot. Én azt mondom, hogy a jogfolytonosság többizben megszakadt, olyan alaposan, hogy azt többé öszszekötözgetni nemcsak hogy nem lehet, de nem is tanácsos. A jogfolytonosság 1918-ban szakadt meg először, az októberi események után. Ki volt az, aki a jogfolytonosság fonalát akkor merészen és meggondolás nélkül elszabdalta? Méltóztassék figyeni! Ugyebár, a magyar alkotmány három tagozatú volt: az uralkodó, a főrendiház és a képviselőház, szóval az országgyűlés két kamarája. 1918 november 13-án jelentkezett a nemzeti tanács előtt báró Wlassics Gyula és bejelentette, hogy privát szorgalomból, megbízás nélkül Eckartsauban járt az uralkodónál s hozta és bemutatja a következő levelet (olvassa): »Trónrelépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaiból megszabadítsam, amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet fejlődésének, amely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az állami ügyek vitelében lemondok és már eleve elismerem a döntést, amellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja. Eckartsau, november 13. Károly s. k.« Az első tehát, aki a jogfolytonosságot kikezdte, az akkori uralkodó, a magyar alkotmány csúcsa, legfőbb tényezője volt. 1918 november 16-án Szász Károly itt ebben a teremben a következőket mondta, befejezésül az országgyűlés képviselőházának feloszlatása után (olvassa): »Kötelességemnek ismerem azzal a javaslattal lépni a Ház elé, hogy a magyar országgyűlés a még 1910-ben összeült képviselőháznak a megváltozott viszonyokra való tekintettel mondja ki feloszlását.« Itt még zárójelben ez van: »Éljenzés.« (Mándy Samu: De honnan?) (Tovább olvas): »Miután ez iránt

% amint látom, teljes az egyértelműség, ezt a Ház egyhangú határozatának jelentem ki azzal, hogy a határozatról a főrendiházat nyomban értesítem.« Ugyancsak november 16-án, félórával későbben, az Országház másik termében, a főrendiház elnöke bejelentette, hogy üzenet érkezett!- Az üzenetet — a képviselőház üzenetét — a főrendiház egyhangúlag tudomásul vette s a főrendiház elnöke az ülést a következő szavakkal zárta be (olvassa): »Minthogy

r pedig törvényeink szerint az országgyűlés két házból áll, az egyik ház szünetelése alatt a másik sem folytathatja működését, a főrendiház tanácskozásait ezennel befejezettnek nyilvánítom.« T. Nemzetgyűlés! A magyar alkotmány mindhárom tagozata — a király, az országgyűlés főrendiháza és az országgyűlés képviselőháza — önszántából, a Nemzeti Tanács megkeresése nélkül szakította meg a jogfolytonosságot (Mándy Samu: Amihez _joga nem volt!) és ismerte el a köztársaság jogosultságát!. Ezt a kérdést mindjárt összekapcsolom azzal a másik előadói tréfával is •.. Elnök: (Kérem a képviselő urat, méltóztassék az előadó úrról kellően komoly hangon beszélni, amint az a házszabályoknak ós a parlamenti szokásnak is megfelel! (Helyeslés a jobboldalon.) Propper Sándor: ...amellyel a megbízhatóság; szempontjából tarfija szükségesnek a felsőházat^ Erre a három történelmi dokumentumra valószínűleg az lesz a válasz, — amit már megszoktunk — hogy a terror hatása alatt jött létre; de az én legjobb tudomásom szerint