Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

178 À nemzetgyűlés 593. ülése 1926. évi november ho 5-én, pénteken. Fábián Béla a belügyministerhez, a budapesti központi választmányban folyó játék tárgyában — szóval; Fábián Béla a belügyministerhez, a női vá­lasztójog gyakorlása tárgyában — szóval; Fábián Béla a belügyministerhez, az állam­polgári bizonyítványok tárgyában — szóval;^ Hebelt Ede a belügyministerhez, az országból való kiutasításoknál tapasztalható rendőrhatósági tévedésekről — szóval. Elnök : Ezzel kapcsolatban jelentem a t. Nem­zetgyűlésnek, hogy Dénes István, Várnai Dániel, Györki Imre és Beck Lajos képviselő urak hozzám intézett beadványaikban bejelentették, hogy inter­pellációikat nem holnap, hanem a holnapi interpel­lációs-napot követő legközelebbi interpellácíós­napra kivánják halasztani. Peyer Károly, Fábián Béla és Hebelt Ede képviselő urak pedig hozzám intézett beadványuk­ban bejelentették, hogy interpellációjukat a holnapi interpellációs-napon kivánják megindokolni. Mél­tóztatnak ezeket a bejelentéseket tudomásul venni. Következik a külügyminister ur Írásbeli válaszának felolvasása Szabó Imre képviselő ur folyó hó # 21-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációs választ felolvasni sziveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »T. Nemzetgyűlés! Szabó Imre nemzetgyűlési képviselő ur f. hó 21-iki kelettel a következő interpellációt jegyezte be : Van-e tudomása a külügyminister urnák arról, hogy a Törökországba kivándorolt és a török kormány által Angora környékén letelepitett körülbelül 800 magyar munkás a legnagyobb nél­külözésben és nyomorban él. Hajlandó-e a külügyminister ur intézkedni ezeknek a munkásoknak hazaszállításáról ? T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló nemzet­gyűlési képviselő ur panasza és kérdése nem vonatkozhatik a jelenlegi helyzetre. A Törökországba kivándorolt magyar munká­sok egyideig tényleg nehéz helyzetben voltak. A főleg Angora tájékán fellendült épitkezés s a körülmény ugyanis, hogy oda vándorolt munká­saink közül többen igen jó keresethez jutottak, nagy számmal csábította oda a magyar mun­kásokat, A kereseti viszonyok azonban Törökországban is megrosszabbodtak, ennek folytán ugy Konstan­tinápolyban, mint Angorában és Szmyrnában százával fordultak munkanélküli és nyomorban élő magyarok külképviseleteinkhez. Külképviseleteink nem mulasztották el azon­nal jelentést tenni, amint a gazdasági depreszió első jeleit látták. Hirlapi közleményeket jelentet­tünk meg erre, amelyben figyelmeztettük a Török­országba igyekvő munkásokat, hogy a boldogulás lehetősége Törökországban erősen megcsökkent. . Később, amikor a figyelmeztetésnek nem volt kellő foganatja, egyenesen repressziv intézkedéseket tettünk s a Törökországba kivándorolni szándé­kozó munkásoktól megtagadtuk az útlevelek ki­állítását, ha csak nem igazolták, hogy alkalma­zásban állásuk már biztosítva van, Eközben Konstantinápolyban és Angorában követségünk, Szmyrnában pedig a németalföldi főkonzul, aki ottani érdekeinket képviseli, a nyo­morba jutott és jórészben megtévesztett magyar munkások gyámolitásával állandóan foglalkoztak. A helyzet sürgős orvoslása természetesen ne­héz volt, ma azonban már elértük, hogy a va­gyoni eszközök nélkül szűkölködő munkanélküli magyar munkások Törökországból hazaszállittat­tak, vagy legalább nékik a hazajövetelre részben a Dunagőzhajózás igénybevételével mód adatott. Törökországban, csekélyszámu kivételtől elte­kintve, csak oly magyar munkások vannak, akik ismét munkához jutottak vagy visszatérni nem akarnak.« Kérem válaszom tudomásul vételét. Elnök : Szabó Imre képviselő urat a viszon­válasz joga megilleti. Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Sajnálom, hogy ezidőszerint, legalább is pillanatnyilag nincs módom meggyőződni arról, hogy azok az intéz­kedések, amelyeket a külügyminister ur válaszá­ban bejelent, éreztetik-e hatásukat azoknál a munkásoknál, akik Törökországban nyomorba jutottak. Tény az, — ezt interpellációmban is felhoztam, — hogy ez időszerint, tehát nem á múltban, hanem jelenleg is Törökországban sú­lyos nyomorban vannak a kint levő munkások, akiknek helyzetével igenis törődni kell. A külügyminister ur válaszában azt mondja, hogy eleinte hirlapi figyelmeztetésekkel, később pe­dig tiltó rendelkezésekkel igyekeztek meggátolni a kivándorlást és lehetetlenné tenni azt, hogy az egyik szerencsétlenségből egy még nagyobb sze­rencsétlenségbe jussanak az emberek. Ez az én felfogásom szerint nem megoldás, mert ha ezáltal az itthonievők kivándorlását esetleg meg is aka­dályozzák, de nem javítják a sorsát a már kint bajbanlevőknek. Nem tudom ellenőrizni, hogy a külügyminis­terium anyagilag rendelkezésére áll-e a kint bajba jutott embereknek abban a tekintetben, hogy hazaszállításukat lebonyolít ja-e. Mivel a kfil­ügyminister ur ezt állítja és ennek ellenkezőjét én a jelen esetben bizonyítani nem tudom, a minister ur válaszát kénytelen vagyok tudomásul venni annak hangsúlyozása mellett, hogy a kér­dést napirenden tartjuk és ha arról fogunk meg­győződni, hogy a külügyminister ur nem teszi meg azt, amit tőle Ígéretei alapján elvárhatunk, az ügyet annak idején a Házban ismét szóvá­tesszük. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a külügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? {Igen!) A Ház a választ tudo­másul veszi. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki s az ülést bezárom­(Az ülés végződik délután 2 óra 12 perckor.) Hitelesítették ' Rothenstein Mór s. k Borgulya Pál $. L naplőbiráló-Uzottsági tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom