Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

176 À nemzetgyűlés 593. ülése 1926. < egy kis gazdasági expensiót igér. (Rupert Rezső : ] Könnyű nekik !) És ugy látom, hogy az egész nemzeti produk­ciót kitevő rétegek képviselete ebben a felsőház­tan el van hanyagolva, alig jut szóhoz. S ha bár azon az állásponton vagyok, hogy felsőházra szük­ség nincsen, mégis ha ilyen felsőházat alkotunk, szerény nézetem szerint olyan második kamaráról, szenátusról kellene gondoskodnunk, amelybe a tagok felét a nemzeti produkciót képviselő rétegek választanák. És hozzá kapcsolatba az igen t. felső­házat az élettel, mert hogy valamelyik törvény nagyszerű hatással jelentkezzék egy nemzet életé­ben és történetében, ehhez nem az a fontos, hogy milyen nagy méltóságok, tekintélyek és bölcsek hozzák azt, hanem az, hogy az a törvény jó legyen és hogy az a nép, amelynek érdekében itt ülünk, megérezze annak a törvénynek hatását. Csak egy példát mondanék. Mindig azt hal­lom, hogy az intelligenciának kell túlsúlyt bizto­sitani a törvényhozásban. (Rupert Rezső : Gyű­löletessé akarják tenni!) Ma egy gyorsvonati gőzmozdony vezetője, aki mindennap 100 és 100 ember élete felett rendelkezik, aki felelős életre­halálra azon a gépszörnyetegen, nem olyan intel­ligens-e, mint pl. — tisztelem-becsülöm a szolga­bírói kart — az a szolgabiró, aki X járásban az irodai teendőket végzi? Ma elhanyagolni az iga­zán produktiv intelligenciát, amikor egy uj tör­vényhozótestületet statuálunk, nagy hiba honvé­delmi szempontból is. Pelhivom a honvédelmi minister ur figyelmét is arra a körülményre, hogy meg kell ragadni minden alkalmat a lelki béke megteremtésére. És ha igaz az, hogy vala­mennyien az ezeréves integritásról álmodozunk, akkor sem elég ehhez a bokáját sneidigul össze­csapó baka, aki megint hősiesen fog harcolni, hanem szükség van az ipari munkásra is, aki a tankot, a gránátokat és a repülőgépet gyártja. Hogyan gondolják ezzel a társadalmi meghason­lottsággal az integritás visszaállítását? Hogyan lehet elképzelni ma egy törvényhozást ennek a hatalmasan kialakult két osztálynak, a földmives­munkásságnak és az ipari munkásságnak teljes mellőzésével? Higyjék el, ha valakinek szivén fekszik a mai társadalmi rend megvédése, az én vagyok, de ezt a társadalmi rendet csak ugy fog­juk tudni megmenteni, ha szociális tekintetben végre békét teremtünk és nemcsak azt tekintjük intelligensnek, aki aktákat intéz s Íróasztal mel­lett dolgozik, hanem ismerjük el a pilótának, a tankvezetőnek, a vasesztergályosnak intelligen­ciáját is. (Esztergályos János: Helyes! Helyes! — Derültség. — Rupert Rezső: Lincoln favágó volt.) Arra, hogy a produktiv tényezőket nem lehet mellőzni, még csak két példát emlitek. A múlt héten meglátogattam két textilgyárat. Megnéz­tem az Első Magyar Gyapjumosó gyár műhelyét, a Fáy András által ezelőtt 65 évvel alapított gyárat. Jelenleg 800 magyar munkás keres, dol­gozik ott és ezt az egész munkástábort 8 német szakértő tanította be. Ezzel az úttörő munkával ma tehát 800 családnak biztosítanak munkát. Ez a vállalat azóta terjeszkedik, létesített egy másik textilgyárat, ahol az előbbi recept szerint három német szakértő ujabb 1000 munkást tanított be. A gyárak üzemben vannak s a leggyönyörűbb szöveteket gyártják. Megkérdeztem egyik német kollegámtól, milyen a magyar anyag 1 A válasz ez volt : Uram, mi bejártunk a világon sok vá­rost, sok helyen dolgoztunk, de ilyen értékes, ilyen intelligens emberanyagot sehol nem talál­tunk. (Pikler Emil: De a választójogra nem érettek !) Erre azt kérdeztem, mit csinálnak ez­zel a sok szövettel, ezzel a rettenetes árukészlet­tel. Elszállítjuk — mondotta — Japánba, Kinába, Egyiptomba. El sem akartam hinni, de láttam a évi november hó 5-én, pénteken. rendelkezésemre bocsátott adatokat. íme, a nem­zeti produkciónak egy része az, amely 2000 ma­gyar embernek előbb iskolát, azután kenyeret ad, mindennapi, állandó kenyeret, nem szezonmun­kát, a gyár pedig produkció tekintetében a világ­piacon termékeivel elhelyezkedésre találva igazi gazdasági expenziót fejt ki. Tudom, hogy ma még Magyarországon korai arról beszélni, hogy az ipari produkción fordul meg minden. S tudom, hogy nem fognak meg­érteni, amikor azt mondom, hogy Középeurópában azé lesz a hegemónia, akinek a legjobb munkás­társadalma van és a legexportkepésebb az őster­melése, ipara és kereskedelme. Erre a négy fak­torra van felépitve a nemzet jövője. Az őstermelés, hála Istennek, megvan, exportképes, a többi ténye­zők is hatalmasan fejlődnek, de ezzel szemben jelentkezik egy uj társadalmi réteg, amelyet nem lehet csak jogfosztással, csak szolgabírói és rend­őri szigorral kezelni. Akármilyen nehéz, kell, hogy nekünk, az intelligenciának, legyen annyi intelli­genciánk, hogy megtaláljuk utat, hogy ezt a tábort is bevigyük a nemzeti ujjáépités mun­kájába. Itt a felsőház statuálásánál lett volna alkalom arra, hogy ez a kibékülés megtörténjék. Lehet ezen nevetni, lehet ezt kézlegyintéssel elintézni, de nekem élénken emlékemben vannak a szociál­demokrata párt képviselői részéről itt a Házban elhangzott nyilatkozatok, hogy ők is részt akar­nak venni az ezeréves magyar integritás helyre­állításában. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hivatalosan és ünnepélyesen enunciálták itt, hogy érzik, hogy így nem vagyunk életképesek és hogy be akarnak kapcsolódni ebbe a nemzeti munkába. Közöttem és a szociáldemokrata párt között régóta feszültség van, mégis azt mondom, nem lehet ez a kísérlet reménytelen, és ha a francia, az angol, a német nemzet megtalálta ezt az utat, akkor mi se habozzunk, hanem térjünk rá az őszinte demokrácia útjára és hozzuk be ide ebbe a törvény­hozási templomba azt a munkásréteget is, amelyet mostanáig kiközösítettek innen. Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelt, kérem a képviselő urat, méltóztassék be­szédét mielőbb befejezni. Friedrich István: Kérem a t. Házat, méltóz­tassék megengedni, hogy tíz perccel tovább be­szélhessek. Elnök: Nem lehet s nem is tehetek előter­jesztést a Háznak, hogy a megszabott határidőn túl való beszédre engedélyt adjon. (Zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Friedrich István: Beszédem végeztével még rá akarok térni az igen t. ellenzéki oldalnak a Habsburg-házat illető kirohanásaira. Távolról sem akarom a Habsburg-házat megvédeni ; annak négyszáz éves bűneivel én is tisztában vagyok és ebben egy nézeten vagyunk. De meg fogják engedni, kivételek is vannak; Létay t. képviselő­társam és azt hiszem, tegnap Nagy Vince t. kép­viselőtársam is bizonyos mértékig honorálták is ezeket a kivételeket. Annak a József főhercegi családnak leszármazóival szemben, akinek emlé­két a leggyönyörűbb megemlékezésül az 1848. évi törvényhozás is törvénybe iktatta, ezeknek a hangoknak helyük nem lehet. József főherceg tetőtől talpig magyar ember, aki mindenkor osztozott a magyar nemzet minden bujában és bajában, (Helyeslés.) A háborúban nem volt ké­nyelmes hadvezér, hanem együtt szenvedett a lövészárkokban a bakákkal és ő volt az egyedüli, aki bakáit még haláluk után sem hagyta cserben és mig mások vasárnap kártyáznak és vadásznak, ő minden vasárnap automobilon egy-egy hősi emlék» leleplezésén vesz részt, megemlékezvén hü katonáiról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom