Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

176 À nemzetgyűlés 593. ülése 1926. < egy kis gazdasági expensiót igér. (Rupert Rezső : ] Könnyű nekik !) És ugy látom, hogy az egész nemzeti produkciót kitevő rétegek képviselete ebben a felsőháztan el van hanyagolva, alig jut szóhoz. S ha bár azon az állásponton vagyok, hogy felsőházra szükség nincsen, mégis ha ilyen felsőházat alkotunk, szerény nézetem szerint olyan második kamaráról, szenátusról kellene gondoskodnunk, amelybe a tagok felét a nemzeti produkciót képviselő rétegek választanák. És hozzá kapcsolatba az igen t. felsőházat az élettel, mert hogy valamelyik törvény nagyszerű hatással jelentkezzék egy nemzet életében és történetében, ehhez nem az a fontos, hogy milyen nagy méltóságok, tekintélyek és bölcsek hozzák azt, hanem az, hogy az a törvény jó legyen és hogy az a nép, amelynek érdekében itt ülünk, megérezze annak a törvénynek hatását. Csak egy példát mondanék. Mindig azt hallom, hogy az intelligenciának kell túlsúlyt biztositani a törvényhozásban. (Rupert Rezső : Gyűlöletessé akarják tenni!) Ma egy gyorsvonati gőzmozdony vezetője, aki mindennap 100 és 100 ember élete felett rendelkezik, aki felelős életrehalálra azon a gépszörnyetegen, nem olyan intelligens-e, mint pl. — tisztelem-becsülöm a szolgabírói kart — az a szolgabiró, aki X járásban az irodai teendőket végzi? Ma elhanyagolni az igazán produktiv intelligenciát, amikor egy uj törvényhozótestületet statuálunk, nagy hiba honvédelmi szempontból is. Pelhivom a honvédelmi minister ur figyelmét is arra a körülményre, hogy meg kell ragadni minden alkalmat a lelki béke megteremtésére. És ha igaz az, hogy valamennyien az ezeréves integritásról álmodozunk, akkor sem elég ehhez a bokáját sneidigul összecsapó baka, aki megint hősiesen fog harcolni, hanem szükség van az ipari munkásra is, aki a tankot, a gránátokat és a repülőgépet gyártja. Hogyan gondolják ezzel a társadalmi meghasonlottsággal az integritás visszaállítását? Hogyan lehet elképzelni ma egy törvényhozást ennek a hatalmasan kialakult két osztálynak, a földmivesmunkásságnak és az ipari munkásságnak teljes mellőzésével? Higyjék el, ha valakinek szivén fekszik a mai társadalmi rend megvédése, az én vagyok, de ezt a társadalmi rendet csak ugy fogjuk tudni megmenteni, ha szociális tekintetben végre békét teremtünk és nemcsak azt tekintjük intelligensnek, aki aktákat intéz s Íróasztal mellett dolgozik, hanem ismerjük el a pilótának, a tankvezetőnek, a vasesztergályosnak intelligenciáját is. (Esztergályos János: Helyes! Helyes! — Derültség. — Rupert Rezső: Lincoln favágó volt.) Arra, hogy a produktiv tényezőket nem lehet mellőzni, még csak két példát emlitek. A múlt héten meglátogattam két textilgyárat. Megnéztem az Első Magyar Gyapjumosó gyár műhelyét, a Fáy András által ezelőtt 65 évvel alapított gyárat. Jelenleg 800 magyar munkás keres, dolgozik ott és ezt az egész munkástábort 8 német szakértő tanította be. Ezzel az úttörő munkával ma tehát 800 családnak biztosítanak munkát. Ez a vállalat azóta terjeszkedik, létesített egy másik textilgyárat, ahol az előbbi recept szerint három német szakértő ujabb 1000 munkást tanított be. A gyárak üzemben vannak s a leggyönyörűbb szöveteket gyártják. Megkérdeztem egyik német kollegámtól, milyen a magyar anyag 1 A válasz ez volt : Uram, mi bejártunk a világon sok várost, sok helyen dolgoztunk, de ilyen értékes, ilyen intelligens emberanyagot sehol nem találtunk. (Pikler Emil: De a választójogra nem érettek !) Erre azt kérdeztem, mit csinálnak ezzel a sok szövettel, ezzel a rettenetes árukészlettel. Elszállítjuk — mondotta — Japánba, Kinába, Egyiptomba. El sem akartam hinni, de láttam a évi november hó 5-én, pénteken. rendelkezésemre bocsátott adatokat. íme, a nemzeti produkciónak egy része az, amely 2000 magyar embernek előbb iskolát, azután kenyeret ad, mindennapi, állandó kenyeret, nem szezonmunkát, a gyár pedig produkció tekintetében a világpiacon termékeivel elhelyezkedésre találva igazi gazdasági expenziót fejt ki. Tudom, hogy ma még Magyarországon korai arról beszélni, hogy az ipari produkción fordul meg minden. S tudom, hogy nem fognak megérteni, amikor azt mondom, hogy Középeurópában azé lesz a hegemónia, akinek a legjobb munkástársadalma van és a legexportkepésebb az őstermelése, ipara és kereskedelme. Erre a négy faktorra van felépitve a nemzet jövője. Az őstermelés, hála Istennek, megvan, exportképes, a többi tényezők is hatalmasan fejlődnek, de ezzel szemben jelentkezik egy uj társadalmi réteg, amelyet nem lehet csak jogfosztással, csak szolgabírói és rendőri szigorral kezelni. Akármilyen nehéz, kell, hogy nekünk, az intelligenciának, legyen annyi intelligenciánk, hogy megtaláljuk utat, hogy ezt a tábort is bevigyük a nemzeti ujjáépités munkájába. Itt a felsőház statuálásánál lett volna alkalom arra, hogy ez a kibékülés megtörténjék. Lehet ezen nevetni, lehet ezt kézlegyintéssel elintézni, de nekem élénken emlékemben vannak a szociáldemokrata párt képviselői részéről itt a Házban elhangzott nyilatkozatok, hogy ők is részt akarnak venni az ezeréves magyar integritás helyreállításában. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hivatalosan és ünnepélyesen enunciálták itt, hogy érzik, hogy így nem vagyunk életképesek és hogy be akarnak kapcsolódni ebbe a nemzeti munkába. Közöttem és a szociáldemokrata párt között régóta feszültség van, mégis azt mondom, nem lehet ez a kísérlet reménytelen, és ha a francia, az angol, a német nemzet megtalálta ezt az utat, akkor mi se habozzunk, hanem térjünk rá az őszinte demokrácia útjára és hozzuk be ide ebbe a törvényhozási templomba azt a munkásréteget is, amelyet mostanáig kiközösítettek innen. Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelt, kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét mielőbb befejezni. Friedrich István: Kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy tíz perccel tovább beszélhessek. Elnök: Nem lehet s nem is tehetek előterjesztést a Háznak, hogy a megszabott határidőn túl való beszédre engedélyt adjon. (Zaj.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Friedrich István: Beszédem végeztével még rá akarok térni az igen t. ellenzéki oldalnak a Habsburg-házat illető kirohanásaira. Távolról sem akarom a Habsburg-házat megvédeni ; annak négyszáz éves bűneivel én is tisztában vagyok és ebben egy nézeten vagyunk. De meg fogják engedni, kivételek is vannak; Létay t. képviselőtársam és azt hiszem, tegnap Nagy Vince t. képviselőtársam is bizonyos mértékig honorálták is ezeket a kivételeket. Annak a József főhercegi családnak leszármazóival szemben, akinek emlékét a leggyönyörűbb megemlékezésül az 1848. évi törvényhozás is törvénybe iktatta, ezeknek a hangoknak helyük nem lehet. József főherceg tetőtől talpig magyar ember, aki mindenkor osztozott a magyar nemzet minden bujában és bajában, (Helyeslés.) A háborúban nem volt kényelmes hadvezér, hanem együtt szenvedett a lövészárkokban a bakákkal és ő volt az egyedüli, aki bakáit még haláluk után sem hagyta cserben és mig mások vasárnap kártyáznak és vadásznak, ő minden vasárnap automobilon egy-egy hősi emlék» leleplezésén vesz részt, megemlékezvén hü katonáiról.