Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

170 A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. Lássuk ezeket az elveket. A felsőház össze­tételére nézve javasolta, hogy négy kategória kreáltassék: először azoknak a peereknek kate­góriája, akik személyük szerint tagjai a felső­háznak, tehát a királyi ház tagjai, továbbá az egyházi tagok és a birói tagok; a második ka­tegóriát képezték volna a régi örökös tagjai a volt felsőháznak, akiket azonban most már nem egy bizottság választott volna, hanem akik maguk közül választották volna meg azokat, akik a felsőházban helyetfoglalhatnak. A har­madik kategória lett volna az úgynevezett ki­vülről választottak kategóriája. Itt a kormány nem szögezte le magát a Bryce-konferencia eredményéhez, nyilvánvalóan azért, mert azt a komplikált választási módot, amelyet a Bryce-konferencia kieszelt, nem tette magáévá, mert ha magáévá tette volna, akkor természet­szerűen ezzel a javaslattal jött volna. És végül, mint negyedik katagóriát javaslatba hozta, hogy a felsőháznak tagjai legyenek a kormány által kinevezett tagok is. A mi javaslatunkban mi van? Vannak sze­mély szerinti tagok, vannak az örökös főren­dek által a maguk köréből választott tagok, vannak azután az autonómiák által, tehát ki­vülrői választott tagok és vannak kinevezett tagok. (Horváth Zoltán: És a Habsburgok!) Ők az első kategóriába tartoznak. (Horváth Zoltán: Elég baj! Pedig királyi család nincs!) Majd rátérek, méltóztassék nyugodtan bevárni. Nem fogok kitérni a legkényesebb kérdések elő] sem. A ministertanács javaslatai között szere­pelt még egy pont, amely kimondta volna, hogy a felsőház csakis a felsőház hozzájárulá­sával lett volna reformálható, ami egészen kü­lönálló eset az angol alkotmánytörténeteimben, mert ugy, ahogy a magyar alkotmányban, az angol alkotmányban sincs egyetlenegy törvény sem, amely csak kvalifikált többség áltat volna megváltoztatható, vagy amelynek megváltoz­tatása más jogszabályok szerint történhetnék, mint ahogy a többi törvények megváltoztatása történik. Áttérek most már, hogy in médias res men­jek, a Horváth Zoltán t. képviselőtársam által felvetett kérdésre, az átlalunk kontemplált ka­tegóriák 'közül a Habsburg-család tagjainak tagságiára. Méltóztassanak idefigyelni. (Hall­juk! Halljiik!) Mindenkelőtt megállapitom azt, hogy ez a javaslat semmiféle restaurációt nem jelent. Ha tehát a képviselő uraik ezt ig y akarják feltüntetni, akkor ez merőben tévedés. Itt nem uj jogok kreálásáról van szó, hanem a meglevő jogoknak lényeges korlátozásáról. (Ugy van! jobbfelöl — Horváth Zoltán: Ezek megszűntek a detronizációval. — Zaj a jobbol­dalon.) Eddig a Habsburg-ház minden tagja, tagja volt a főrendiháznak; ezentúl csak az, lehet tagja a felsőháznak, aki magyar állampolgár, a magyar nyelvet birja, Magyarországon lakik és olyan összegű adót fizet, mint amilyen ösz­szegü adó a többi főrendre is elő van irva. Ha a t. képviselő urak azt mondják, hogy mi itt egy olyan család tagjait akarjuk hono­rálni, amely esalád 1 vezette be Magyarorszá­gon az abszolutizmust s amely 400 éven keresz­tül az ország érdekei ellen abszolutisztikusán kormányozott, ugy erre feleletem az, hogy én a Habsburg-családnak épen azt az^ ágát, a ma­gyar ágat, a nádori ágat (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Van ilyen? — Felkiáltások :obb­felől, a középen és a balközépen: Van! Van! Élénk éljenzés és taps.) akartam elsősorban ho­évi november hó 5-én, pénteken. norálni, amely ág a magyar történelemben épen azon abszolutizmus ellen védte és óvta a nemzetet, amelyet a t. képviselő urak nekik felrónak. (Zaj és ellentmondások bal felől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Bethlen István iministeretnök: A ma­gyar nemzet sohasem volt hálátlan nemzet és én nem járulnék hozzál, hogy hálátlanná vál­jék a jelen percben azért, mert nehéz idők kö­vetkeztek be ezekre a családtagokra. Sőt azt ta­lálom, hogy minél magyarabb valaki, annál bátrabban és férfiasabban mutassa meg állás­pontját akkor, amikor esetleg egyes képviselő urak ezt a kérdést a népszerűség vitatása szempontjából szóvá teszik. /(Rupert Rezső: Frigyes főherceg a magyar csapatokat küldte először tűzbe!) A t. képviselő ur nem tudja, hogy voltak ezek a kérdések, ne szóljon tehát hozzá olyan kérdéshez» amelyhez nem ért. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) Én igen is szolgáltam a harctéren és épen az illető csapatjában, ugy hogy tudom, hogy nem igaz az, amit a képviselő ur mond. (Rupert Rezső: Majd elmondom!) Ha Horváth Zoltán képviselő ur a magyar Habsburgok érdemeivel szembe akarja állítani a kormányzó ur Öfőméltóságának a haza iránt szerzett érdemeit, ugy engedjen meg., de a t. képviselő ur javaslatából nagyon is kilátszik a lóláb. (Ugy van! Ugy van!) Hiszen épen a t. képviselő ur az, akiről sohasem hallottam, hogy ezeket az érdemeket méltatta volna, sőt egyik­másik közbeszólásában és felszólalásában épen ellenkező felfogásának adott kifejezést. (Hor­váth Zoltán: Ez nem argumentum a dolog ér­deme ellen!) Én azt hiszem, hogy ennek a ja­vaslatnak minden komolyságát elvette az, hogy épen a t. képviselő ur volt az, aki azt benyúj­totta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Horváth Zoltán: Miért nem nyúj­totta be ön!) De ettől eltekintve azt hiszem, hogy aki a közjog elemeivel tisztában van, az tudhatja, hogy az államfő nem lehet egyúttal az egyik törvényhozó testület tagja (Horváth Zoltán: De családja lehet!) és azt hiszem, hogy a t. képviselő ur lett volna az első, aki protes­tált volna az ellen, hogy már a kormányzó ide­jében jutalmaztassanak érdemek, ha azt nem a t. képviselő ur, hanem innen valaki más indit­ványozta volna. (Horváth Zoltán: Bizza rám!) A nemzetnek igenis módja lesz a maga háláját a kormányzó iránt kifejezni akkor, amikor már nem lesz kormányzója ennek a nemzetnek és bizom abban, hogy akkor a nemzet ezt a há­láját tanúsítani is fogja. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, középen és a balközépen.) Tlyen inditványok bedobásával, azt hiszem,, le­het Mucsán brillirozni, de a magyar nemzet­gyűlés mégis magasabb testület annál, sem­hogy ilyenekkel itt hatást lehetne elérni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Éljenzés és taps a jobb­és baloldalon. — Rubinek István: Argumentum ad hominem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a Ház mindkét oldalán. Gr. Bethlen István ministereinök: Áttérek most, t. Nemzetgyűlés, a másik kategóriára, a volt főrendek kategóriájára. Láttuk, hogy a parlamentarizmus őshazájában, Angliában.. > (Rupert Rezső: Csináljuk ugy, mint Angliá­ban van!) Akkor vissza kellene térnünk a régi főrendiházra. (Rupert Rezső: Ha angol azt is elfogadjuk! Az angol lordok házát elfogadjuk! — Rubinek István: Egy kis angol hidegvért kérünk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom