Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: A parlamentarizmus őshazájában, Angliában, ahol bizonyára nem olyan antidemokratikus és reakciós felfogások divnak, mint amilyeneket a t. 'képviselő urak nekem szememre vetnek, azt találták jónak, hogy a történelmi tradíciókkal nem kell azonnal radikálisan szakítani és nem kell olyan jogfosztással élni, amely jogfosztás bizonyos, erre érdemes körökben recenzust keltett volna és a nemzet részéről sem találkozott volna helyesléssel. Azt hiszem, hogy Magyarországon ezt tenni még kevésbé antidemokratikus, vagy reakciós; azt hiszem, hogy ha Magyarországon is ezen a nyomdokon haladunk, semmi olyat nem teszünk, ami a demokráciával homlokegyenest ellentétben volna, ha ugyanis nem csinálunk olyan nagy és radikális lépést, mint amilyent a t. képviselő urak akarnak. De lássuk, mit tartalmaz a javaslat! Itt sem uj kitüntetésről van szó, hanem a régi főrendiházi tagok jogainak igen lényeges és az angol javaslatnál lényegesebb korlátozásáról, mert arról van szó, hogy csak azok, akik magyar állampolgárok, akik magyarul tudnak, akik 2000 korona adót fizetnek és akik itt laknak, birnak szavazati joggal és választhassanak a maguk soraiból egy számot, amely eredetileg kisebb, mint az a szám, amelyet maga a Bryce-konfereneia javasolt. Mert a Bryeekonferencia a helyeknek egynegyed részét kívánta betölteni a volt tagokkal, én pedig csak egyhatodát javaslom a Háznak. Ez a jogcím alkalmat adott egyes képviselőtársaimnak« arra, hogy a történelmi főnemességgel szemben kirohanásokat rendezzenek, hogy őket hazafiságukban, becsületességükben megbántsák és ugy állítsák a nemzet elé, mint egy társaságot, amely hazaárulás folytán jutott bizonyos érdemekhez és jutalmakhoz. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elsősorban az. indigénáikat hozták fel, akik a történelem egy bizonyos időszakában bejöttek az országba és itt a királyi hatalom részéről jutalomban részesültek. Ennek a kérdésnek ma már abszolúte jelentősége nincs. Itt van előttem a statisztika arról, hogy az uj javaslat értelmében kinek lesz választójoga. Háromszázhúsz tag közül összesen kilenc olyan egyénnek lesz választójoga, aki nem ős, tősgyökeres magyar főnemes; mondom, összesen kilencnek 320-ból. De még itt sincs megállapítva, hogy mind a kilenc megtartotta magyar állampolgárságát, úgyhogy valószinü, hogy egynéhány még ezekből is el fog esni. Ide zsugorodik tehát össze az a szörnyű probléma és az a szörnyű támadás, amellyel a t. képviselő urak jónak látták honorálni a javaslatnak idevonatkozó intézkedédését. (Zaj a baloldalon.) Rassay t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a magyar főnemesség érdemeit a múltban lehet vitatni, e fölött nem bocsátkozik vitába. Az az egy bizonyos . . . (Rupert Rezső: Most is ott van Bánffy Miklós, aki hűségesküt tett a románoknak!) Kérem, ne méltóztassék olyan emberek nevét említeni, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy a t. képviselő ur vádjaival szemben magukat megvédhetnék. (Horváth Zoltán: Itt lehetne! Minek ment el? — Zaj a jobboldalon. — Gr. Hoyos Miksa: Gyalá!

zat! Ez a lovagiasság!! — Rupert Rezső: Az gyalázat, hogy a román királynak hűségesküt tett! Magyar minister volt! — Zaj.) évi november hó 5-én, pénteken. 171 Elnök: Gróf Hoyos Miksa és Rupert Rezső képviselő urakat kénytelen vagyok rendreutasítani! Méltóztassanak végre csendben maradni. (Zaj a balközépen.) Eckhardt képviselő urat is kénytelen vagyok közbeszólásai miatt rendreutasítani. (Eckhardt Tibor: Buta demagógia az. amit Rupert csinál! Nem lehet tisztességes magyar embereket megrágalmazni! — Nagy zaj.) Eckhardt képviselő urat ismételten kénytelen vagyok rendreutasítani. Rupert képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogyha közbeszólásaival továbbra is zavarni fogja a tanácskozást, kénytelen leszek a Háznak javaslatot tenni. (Helyeslés jobbfelöl. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök: A magyar főnemességnek a múltban való érdemeiről nem vitatkozom; az az, egy bizonyos, hogy a magyar főnemesség visszavonult a magyar közéletből és bizonyos közönnyel nózá, hogy mi történik az országban. T. Nemzetgyűlés! A múltban, az utóbbi tiz-tizenöt évben az volt a vád, hogy ez a magyar főnemesség mindenüvé előtolakszik. Az volt a vád, hogy minden pozícióba be akar ülni, hogy mindenütt a maga akaratát akarja diktálni a nemzetgyűlésnek, illetve országgyűlésnek. E jelenségek miatt éles vádak hangzottak el itt ebben a Házban s odakint a parlamenten kívül a sajtóban és napi-nap után a forradalmak alatt. Csodálható-e és csodálatos-e, hogy egy társadalmi osztály, amely végre is anyagi erejénél fogva független, bizonyos undort kezdett érezni a saját szereplésével szemben, (Hebelt Ede: De a frankhamisításnál nem!) és abszentálta magát a közéletből, mert látta, hogy a közhangulat állandóan ellene fordul(B. Szterényi József: Elég hiba!) Én ezt hibának tartom és sajnálatosnak tartom. A magyar főnemességnek ma is van szerepe, van joga szerepelni, sőt kötelessége is szerepelni. (Igaz! Ugy van! — Élénk taps a jobboldalon és a középen.) De csodálkozni nem csodálkozom ezen, mert ha egynéhányan ezeknek a történelmi neveknek viselői mégis itt ülünk, higyjék el a képviselő urak, hogy csakis a kötelesség és a súlyos kötelesség teljesítése tart itt minket, (Ugy van! — Taps a jobboldalon.) mert ha ízlésünk után indulnánk, az ilyen támadások után nem volnánk itt. (Élénk taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen a demokrácia!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Malasits t, képviselő ur nem az indigénákat, hanem az erdélyi főnemességet látta jónak megtámadni és citálta báró Wesselényi Miklós egyik munkájában tett ama megjegyzését, hogy az ő kortársai a főnemesek közt »bükkfafejüek és hazafiatlanok.« Azt hiszem, t, Nemzetgyűlés, báró Wesselényi Miklós a 40-es években írhatott igy, mert ő maga tartozott e társadalmi osztályhoz. És én azt hiszem, hogy ő, aki a magyar történelemnek fénylő csillaga volt (Ugy van! a jobboldalon.) azáltal, hogy a t. képviselő ur épen őt nevezte meg. cáfolta meg a saját állítását, mert a képviselő ur nem nevezett volna meg egy bükkfafejü és hazafiatlan magyar főurat. (Derültség jobbfelől. — Rupert Rezső: Ő a tipusról beszélt!) És én azt hiszem, amennyire kevéssé illő, hogy egyik társadalmi osztályhoz tartozó valaki a másik társadalmi osztályról ilyen nyilatkozatokat tegyen, épen olyan történelemellenes a t. képviselő urnák ez a megállapítása. Mert méltóztassék vissza-