Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-593

A nemzetgyűlés 593. ülése 1926. évi november hó 5-én, pénteken. 167 világon — talán egy-két államot kivéve — a kétkamarás rendszer dívik és nem borultak le enneik a szillogizmusnak! csalhatatlansága előtt. Azt látjuk, hogy elsősorban a parlamentarizmus őshazájában, magában Angliában is — ahol a demokratikus fejlődés a legegészségesebb alapokon nyugszik — megvan a kétkamarás rendszer és a felsőház a mai napig ősi. évszázados szervezetében működik. Ez megint egy bizonyítéka annaSki, amit oly sokszor kell hangoztatnom, hogy rendesen nem az intézményeken múlik az, ha valamely intézmény nem jól működik, mert az intézmények bámulatos alkalmazkodási képességgel bírnak ott, ahol az embereik

1 megfelelőét. (Ugy van! jobbfelől.) Ezt osak inter parenthesim mondva, nézzük az alkotmányosság szempontjából az angol jogfejlődést. Ék itt rá kell mutatnom arra, hogy fennáll a lordok háza és hogy vannak törekvések annak reformjai'a, amelyek' a modern demokratikus fejlődés alapján állva bizonyos irányokat követnek s azoknak

1 kifejezést is adtak. Lássuk, hogy mit és hogyan akarnak reformálni Angliában. Azt hiszem, ez elég, érdekes mérték lesz annak megállapítására hogy vájjon Magyarország valóban olyan retrográd és reakciós állam-e, mint amilyennek a t. túloldalon feltüntetni akarják?. A következőkben hivatkozni fogok az úgynevezett Brycekonferenciára. Amint méltóztatik tudni, 1911ben egy összeütközés volt az angol alsó- és felsőház között, Lloyd George kormánya alatt, amely összeütközés megindulásba hozta a lavinát és a reformtörekvések megerősödésére vezetett. Ennek kifolyásaképen 1917—18-ban egy harminctagu bizottság küldetett ki az alsó- és felsőház részéről, .amelyben minden p'áírt, tehát a munkáspárt is, számarányához mérten volt képviselve. (Hebelt Ede: Egy taggal!) De képviselve volt és kifejezésre juttatta ott a maga felfogását, sőt Beck Lajos t. képviselőtársam, reámutatott múltkori beszédében Ramsay Macdonald felfogására, ebben a 'kérdésben, aki munkáspárti létének dacára a felsőház mellett foglalt állást. (Hebelt Ede: De nem ilyen felsőház mellett!) Erről is vitatkozhatunk, de nem egyszerre! (Eckhardt Tibor: Ott más a munkáspárt, nemzeti! — Farkas István: Az internacionlálénak ép ugy tagja, mint a mienk! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Eckhardt Tibor közbeszól.) Eckhardt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Hebelt Ede köébeszól.) Hebelt Ede képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni!: Gr. Bethlen István ministerelnök: ABrycekonferencia három kérdés tisztázására küldetett ki: először annak a megállapítására, hogy szükségese a felsőház fentartása, nem kellene-e áttérni az egykamarás rendszerre; a konferencia második kérdése a szervezet megállapítása volt; a harmadik pedig a jogkör megállapitása. Mármost a hozott határozatokra vonatkozólag csak egy levél ad tájékoztatást, amelyet lord Bryce, a konferencia elnöke az akkori ministerelnökhöz intézett és amelyben bőven ismerteti a konferncia anyagát. Azóta azonban napvilágot látott az angol könyvpiacon egy könyv, amely itt van a kezeim között, »Second chamber in théorie and in präzis« címen Lee Smith képviselő tollából, aki a Bryce-konferenciának a részletes adatait tárja fel ugy, ahogyan azt a résztvevő képviselőktől összeszedte; úgyhogy bővebb tájékoztatásunk van arról, hogy a konferencia hogyan folyt le. E könyv alapján leszek bátor ismertetni ezeket az eredményeket. Ami az első kérdést illeti, hogy van-e szükség felsőházra, a Lee Smith-könyvnek tanusága szerint a megállapítás, hogy szükség van felsőházra, egyhangú volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy ne méltóztassanak igen hamar közbekiáltásokkal zavarni, mert különben kénytelen leszek még más dolgokban is megcáfolni ezeket a közbeszólásokat. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mit mondott tehát ez a konferencia, hogy miért van szükség a felsőházra 1 Demokratikus alapon indulva ki természetesen, azt mondja, hogy a felsőházra szükség van: nem a nemzeti akaratnak megakasztására vagy megmásitására, (Rassay Károly: Ugy van!) hanem azért, mert a felsőház funkciójában a nemzeti akarat szövetségese kell, hogy legyen. S ebben teljesen igaza is van; a mi részünkről sem akarunk mást ezzel a törvényjavaslattal elérni. Azután kifejti, hogy a felsőház működése mennyiben lehet szövetségese a nemzeti akaratnak és mint főpontot felhozza azt, hogy a döntésnek halasztója lehet és kell. hogy legyen olyan esetekben, amikor egy nem kiformálódott közvéleménnyel áll szemben a parlament bizonyos javaslata

% amikor kétségessé válik, épen a felsőház fellépése folytán, hogy vájjon az alsóház akarata fedi-e a nemzeti akaratot. Ez által időhaladékot nyújt addig, mig egy közvélemény kiformálódhatik és esetleg választások rendjén megnyilatkozhatik a nemzet. (Helyeslés a baloldalon.) Azután felsorol szekunder okokat, amelyeket szintén felemlíteni akarok, mert itt is bizonyos jelentőséggel birnak. Az egyik az, hogy minden modern parlament, túl lévén halmozva és alig birván a munkát, amelyet teljesítenie kell, ebből az okból kifolyólag a klotür-paragrafust kénytelen alkalmazni, amiből következik, hogy a kérdések gyakran nem kellően vitatta tnak meg, nem fejeződnek ki az álláspontok olyan precízen és nem fejtetnek ki olyan mélységgel, hogy a közvéleményt kellően tájékoztathatnák, úgyhogy szükség van egy második kamarára is, amely az ebből a gyors munkából folyó hibák revízióját eszközli. (Helyeslés .jobbfelől.) A harmadik ilyen ok a kezdeményezési jogban rejlő fontos szerep, amely a felsőháznak koncedáltatik olyan esetekben, amikor az alsóparlament fontos más kérdésekkel van elfoglalva, amikor nincs ideje bizonyos közéleti fontos kérdésekkel foglalkozni. Ilyen esetekben a felsőházi kezdeményezési jog módot nyújt a felsőháznak arra, hogy ezek a kérdések széles mederben megvitattatván, előmunkálatát képezzék az alsóházi vitának ós előkészítsék ezt a vitát olyan módon, hogy azután az alsóház gyorsabban legyen képes dönteni. Különösen áll ez, a Bryee-konferencia tagjaínak felfogása szerint a külpolitikai kérdésekre, amelyek nap-nap után felmerülhetnek és amelyek az alsóház munkarendjébe gyakran be sem illeszthetők. Nagy külpolitikai problémák megvitatása, tisztázása a közvélemény előtt a kormány irányítása épen ebből a szempontból egy kívánatos szerepet jelent és ezáltal magát a felsőházat is kívánatossá teszi. Én azonban a magam részéről, a magyarországi viszonyokat ismerve, ehhez még egyetmást hozzáadni vagyok kénytelen. Aláírom mindazt, amit a Bryce-konferencia a maga tanácskozásaiban kifejezésre juttatott, de fenforogni látok bizonyos okokat, amelyek Ma27*