Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.
Ülésnapok - 1922-593
168 A nemzetgyűlés 593. ülése 1926, gyarországon a felsőház szerepét még fontosabbá teszik. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Én azt hiszem, senki sem vagy kevesen fognak nekem ellentmondani akkor, amikor azt állitom, hogy Magyarország igen gyakran a hangulatok országa, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) ahol momentán hangulatok nagyon könnyen teremtődnek amidőn e momentán hangulatok behatása alatt a törvényhozás gyakran igazságtalanságokat vagy olyan cselekményeket képes elkövetni, amelyek a nemzet szempontjából később hátrányosaknak mutatkoznak. Én azt hiszem, hogy ilyen momentán hangulatokban nem kívánatos, hogy a parlament rögtön abban a helyzetben legyen, hogy végleges akaratát kifejezze. Ha pedig az okát keresem ennek, hogy ilyen hangulatok Magyarországon miért teremtődnek inkább, mint más országokban, ugy ezt is világosan kifejezésre akarom juttatni. Ennek az oka főleg az, hogy Magyarországon a közvéleményt képező tényezőknek a funkcionálása nem egészen normális. (ügy van! jobbfelől és a középen.) Mindnyájan ismerjük a sajtó szomorú viszonyait. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Ismerjük azt, hogy a sajtónak egy igen tekintélyes része Magyarországon nem a közvélemény tükre, (Ugy van! jobbfelöl és a középen.) hanem a közvélemény preparál ója, mesterségesen formálója (Taps jobbfelől és a középen. — Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) olyan irányokban, amelyek a nemzet akaratának nem mindig felelnek meg. Ez az együk. Itt van azután a másik: Budapest óriási túltengése, a centralizáció az állami életünkben, (Ugy van! jobbfelől.) amelynek folyományaképen a kulturális, a gazdasági téren, politikai téren olyan centralizációval állunk szemben, amely Budapestet úgyszólván helyettesitőjévé teszi az ország közhangulatának és közakaratának, (Ugy van! jobbfelől. — Farkas István: Párizsban is igy van!) ami veszélyt rejt magában, (Ugy van! jobbfelől.) mert minden nagy világváros. .':.• (Pakoís József: Alkkor építsük le Budapestet!) Nem ez következik, hogy leépítsük Budapestet, hanem ebből az következik, hogy csináljunk felsőházat, amit épen bizonyitani akarok- (Élénk tetszés éstavs jobbfelől és a közéven. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Választási terror, nyilt szavazás! — Rubinek István: Régi frázis!) Azt kell még mondanom, hogy a magyar nemzet, bizonyos faji tulajdonságai, bizonyos kulturális állapota folytán sokkal inkább hatalmában van az agitációknak és propagandáknak, mint más nemzet és nem bir azzal az ellenállóképességgel, mint más nemzetek. Ez egy sajnálatos magyar tulajdonság, (Ugy van! jobbfelöl.) amely ellen küzdenünk kell, amely ellen szervezkednünk kell, amellyel sziemben intézményeink megváltoztatása bizonyos óvatosságra szorul. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én ezeket egészen objektiv hangon mondom el, mint általános tételeket, amelyekkel én senkit sem akarok sérteni, méltóztassék tehát nyugodtan meghallgatni. (Farkas István: Nagyon lebecsülik a magyar népet!) Kérem, én r nem becsülöm le a magyar népet. A mag-var népnek vannak kiváló tulajdonságai, igy például a magyar vitézségnek nincs párja a világon, (Ugy van! jobbfelől.) de azért legyünk annyi önismerettel, hogy a magyar faj a szervezet propagandával szemben nem bir a^zal a kellő ellentálló erővel, amelyet más államok mutatnak. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon és évi november hó 5-én, pénteken. a középen. — Sally Endre: Tessék iskolákat épiteni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István minister elnök: A Brycekonferencia arra is utait, hogy a legdemokratikusabban összeállitott alsóház is bizonyos körülmények folytán könnyen ellentétbe juthat a nemzeti akarattal. A választásoknál most már nálunk is, inkább mint régen, de a külföldön már régebben mindinkább egynéhány kérdés dominál és nem a politikai filozófiának kötetei, ahogy régen divatban volt. (Esztergályos János: A legközelebbi választás mikor lesz? — Zaj. — Elnök csenget.) Mi ennek a következménye? Ennek következménye az, hogyha a törvényhozás azt az egy-két kérdést a nemzeti akarat megnyilvánulásának megfelelőleg elintézte, akkor más kérdések kerülnek napirendre még ugyanabban a ciklusban, amelyek annak idején a választási plattformon még nem szerepeltek, ahol tehát tisztán a Házban kialakuló többség az, amely az ilyen kérdések felett dönt, amely kialakuló többség azonban nem állván a nemzeti akarat alapján, hanem tisztán a saját felfogása alapján, gyakran ellentétbe juthat a nemzeti akarattal. (Hebelt Ede: Kérünk tehát referendumot!) Tovább megyek. A Bryce-konferencia értelmében a modern parlamentáris életben a pártok dominálnak és a pártok organizációi azok, amelyek viszik a barcot. Ennek mi a következménye? Ennek következménye az, hogy a pártok kebelében lévő kisebbség is adott esetben, ha kellő energiával, kellő erőszakkal rá tudja oktrojálni a maga akaratát a párt többségére, esetleg az országgyűlés többségét tudja megnyerni, (Szeder Ferenc: íme, ott a példa!) aminek következménye viszont az, hogy a legdemokratikusabb parlamentben is ez utón a parlament ellentétbe juthat a nemzeti akarattal. Csak egy példát említek fel. Az angol parlamentarizmus történelméből mindenki ismeri a véd vámos irányzat bukásának történetét az utolsó évtizedekből. Akkor a konzervatív párt kebelében egy kisebbség, amely energikus, talán erőszakos volt, a vódvámos irányzatot elfogadtatta a konzervatív többséggel. Egynéhányan igaz, hogy kiléptek a pártból, de csak nagyon kevesen. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Itt csak belépnek!) Mi lett ennek a következménye? A következménye az lett, hogy a parlamentben a védvámos irányzatot kiforszirozták, ez azonban az ellenzék határozott ellenállásán megbukott, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kénytelenek voltak a nemzet elé menni és kisült, hogy a konzervatív párt, amely addig nagy töbséggel birt, abban a pereben minoritássá csökkent. (Farkas István: Ez a helyes! Ez az igazi parlamentarizmus!) Ugy látom, a t. képviselő ur nem érti, hogy én mit mondok. (Derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Hebelt Ede: Nem terrorral választottak! — Farkas István: Csak a választás az egyetlen mód, amellyel az ilyen kérdést el lehet intézni!) Ilyen okok tömegét sorolja fel még a Bryce-konferencia, amelyekre én bővebben kitérni nem akarok. De méltóztatnak látni, hogy a felsőház létezése igenis indokolt a. parlamentarizmus lényegéből, azokból a körülniénvekb,ől, amelyek az alsóházak működésében jelentkeznek és amelyek, adott esetben kívánatossá teszik az ilyen halasztó fórum beiktatását ebbe a gépezetbe. De ez a gépezet is csak akkor
